Az utolsó dobásból lett meg a bajnok sikere az MLC-ben

2025. június 27. – Szerző: Krikettgalaxis

Drámai végjátékot hozott a mai (helyi idő szerint tegnapi) MLC-mérkőzés: a Los Angeles Knight Riders egy százassal és egy szándékos visszavonulással fűszerezett 213-at ért el az első félidőben, de a Washington Freedom a legutolsó labdából elérte a 214-et, és folytatta jó sorozatát.

A Kapitólium, a washingtoni törvényhozás székhelye (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Eddig, mint már többször is említettük, nagyon szét volt szakadva az MLC tabellája: a Unicorns, a Super Kings és a Freedom elhúzott a másik három csapattól. Ezen a mérkőzésen egy picit szűkülhetett volna a rés az első három és az utolsó három között, de ahhoz az kellett volna, hogy a Los Angeles le tudja gyűrni a címvédő fővárosiakat – míg utóbbiak sikerük esetén szinte bebiztosíthatták volna a továbbjutásukat már most.

A pénzfeldobást a Washington nyerte, és a dobást választották. Ahhoz képest, hogy múltkor hogyan álltak ki, most egyet változtattak, mégpedig azt, hogy Matthew Forde helyére Mark Adairt tették be. Ellenben a liláknál három csere is volt: ott Alex Hales, Nitish Kumar és Sunil Narine is kimaradt (utóbbi még nem gyógyult fel teljesen a sérüléséből), az újak pedig Andre Fletcher, Matthew Tromp és Tanveer Sangha voltak.

És ha Fletcher bekerült, hát nyitott is, méghozzá Unmukt Csanddal együtt. Ám az erőfölényben hiába próbálkozott ellenük bárki, mindenki ellen jól teljesítettek, és amikor egy-egy játszma első felében úgy tűnt, hogy ez most végre takarékos lesz, utána akkor is beütöttek egy-egy hatost. Időközben Csand megszerezte 2000. Húsz20-as futását is, így az erőfölény 67/0-ra végződött. Ezen időszakban a legnagyobb esély arra, hogy valaki kiessen, a 6. játszmában volt, amikor Mahtár Ahmed már el is kapta Fletcher labdáját, ám a lendülettől elesett, és amikor a könyöke leért, a labda kipattant a kezéből. A következő, a félidő feléig tartó szakaszban sem sokat változott a játék képe, minden játszmában volt legalább egy négyes, és nullást is keveset láttunk, így 10 játszma után a csapat már 111/0-nál járt. Az első olyan játszma, amikor nem volt határ, a 12-edik volt (ezt Mitchell Owen dobta), az első olyan pedig, amikor valaki kiesett, a 13-adik: ekkor Ian Holland hozta meg az áttörést, amikor a labdájából a mélységi hátsó keresztláb, Mahtár Ahmed már sikeresen elkapta a 41-nél tartó Csandot. A frissen beálló Sherfane Rutherford viszont ugyanolyan jó lendülettel indult, majd amikor rövidesen ő is kiesett, akkor a helyére beálló Andre Russell is – maga Fletcher pedig a 18. játszmában már a 100-asát is megszerezte egy 4-essel. Utána viszont egy érdekes döntés született: visszavonult, ami, mivel nem volt sérült, kiesésnek számított! A félidő végén elmondta, hogy az edzője kérte erre, mert úgy érezték, egy kicsit lelassult a pontszerzése. De a helyére beérkező Rovman Powell nem lett jobb nála, ugyanis aranykacsázott – de ezzel együtt is végül 213-ig följöttek a végére. Ez pedig az LAKR történetének első 200 fölötti eredménye volt: vajon elég is lesz-e a győzelemhez?

A második félidő első játszmája után még úgy tűnt, akár könnyedén elég lehet. De a második játszma azzal indult, hogy Owen magasra felütött labdáját Powell elejtette – ez nem az ő napja volt! De Owené ezek után annál inkább lett. Ezek után csak ebben a játszmában egy négyese és két hatosa volt neki, a következőben pedig még egy 6–6–4-es sorozata, amit amúgy nyitó társa, Rachin Ravindra is kiegészített egy 4-essel. De aztán megkönnyebbülhetett a Los Angeles: Shadley van Schalkwyk egy megtévesztően lassabb labdával eltalálta Owen kapuját, akinek így nem lett meg az 50-es. Az erőfölényben még jött pár kellemetlen nullás is, de azért Ravindra és Andries Gous csak eljuttatta őket 73/1-ig, amivel nyílt maradt a meccs. A következő időszak igazi hullámvasutat hozott: hol takarékosabb játszmák jöttek, és például Ravindra kiesése, hol pedig újabb határok, így a félidő fele 114/2-vel érkezett el. A 11-edik játszmában több esély is lett volna, hogy a Knight Riders maga felé billentse a meccset, de Glenn Maxwellt négy dobáson belül ketten is elejtették: előbb Russell, aztán a helyettesítő mezőnyjátékos, Nitish Kumar... És bár utána Gous kiesett, de az elejtések így is megbosszulták magukat, mert Maxwell például a 13. játszmában egymaga 17 újabb futást kaszált be. Utána viszont jött Sangha, és újabbat fordított a meccs menetén: ő meg egy játszma alatt két ütőst ejtett ki (köztük Maxwellt). A következő két ütős Glenn Phillips és Obus Pienaar voltak, akik elég jól haladtak, de ahhoz nem eléggé, hogy idő előtt sikerrel zárják le a kergetést. A 20. játszma előtt viszont már csak 7 futás hiányzott, ami igazán nem tűnt soknak, sőt, mivel a játszma egy szélessel és egy 4-essel kezdődött, így aztán 5 dobásból már csak 2 futás kellett a Washington sikeréhez. Ezt már lényegében mindenki elkönyvelte, hogy meglesz, ám ekkor Russell dobásaiból Pienaarnak csak három nullásra futotta, és utána is csak egy szimplára: a mérkőzés tehát a legutolsó labdáig elnyúlt! És még abban is volt dráma: Phillips elütött labdáját Jason Holder majdnem megfogta, sőt, még a kezéből kipattanó labdát is majdnem megfogta – de nem, így az ütősök lefutották a hiányzó szimplát, és övék lett a győzelem!

Külön érdekesség, hogy a második félidőben még csak egy 50-es sem volt: Húsz20-ban még soha sehol nem volt ekkora nagy sikeres kergetés 50-es nélkül!