Elképesztő harc az MLC alsóházában, megvan az első Orcas-győzelem
2025. június 28. – Szerző: Krikettgalaxis
Rengeteg futást és hihetetlen végjátékot hozott az MLC legutóbbi mérkőzése, ahol két, eddig gyengélkedő csapat találkozott: végül pedig a Seattle Orcas egy utolsó labdás hatossal megszerezte a győzelmet az MI New York ellen. Akik viszont 6-ból 5 vereséggel (!) továbbra is továbbjutó helyen állnak.
Egy kardszárnyú delfin (illusztráció)A kép szerzője: orcas & humpbacks (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Seattle: ötből öt vereség. New York: 5-ből 4 vereség, egy győzelem, méghozzá a Seattle ellen. Ez körülbelül mindent elmond a két csapat erejéről – vagy nem? Szeretnénk azt mondani, hogy nem, inkább csak azt, hogy az erejükről és a szerencséjükről. Mert bizony mindkettejüktől láttunk már jó teljesítményeket, csak valahogy sosem állt össze egy kerek egésszé, egy-egy győzelemmé a dolog. Most a két együttes újra egymással találkozott, így mindkettejüknek megadatott a lehetőség a szépítésre. A csúnyábban az Orcas állt: ők tavaly kezdtek bele egy vereségsorozatba, ami azóta 10 mérkőzést számlál – most már egyszerűen muszáj lett volna végre nyerniük egyet!
Ennek érdekében pedig, a krikettligákban szokatlan módon szezon közben edzőt is váltottak: nem sokkal a meccs kezdete előtt bejelentették, hogy elválnak az útjaik Matthew Mottal, ráadásul Heinrich Klaasen helyett Sikandar Raza lett a kapitányuk – persze Klaasenre, mint ütősre, továbbra is számítottak. De új edzőt egyelőre nem neveztek meg, így az eddigi segédedzőjük, az indiai származású, de már amerikainak (is) számító Rishi Bhardwaj vezetheti őket.
A pénzfeldobást meg is nyerték a seattle-iek, és a dobást választották. Összeállításukban kettőt változtattak a legutóbbi meccsükhöz képest: kihagyták David Warnert és Obed McCoyt, helyettük pedig az imént említett Razán kívül (aki múltkor nem is játszott) az ausztrál Josh Brown érkezett nyitó ütősnek: neki ez volt élete első MLC-mérkőzése. Ami a MINY-t illeti, náluk három csere is történt: Heath Richards, Nosthush Kenjige és a múltkor megsérült Navín ul-Hak helyét Delano Potgieter, Ehszán Ádil és Rushil Ugarkar vette át – Potgieter is most mutatkozott be az MLC-ben.
Az ütést Quinton de Kock és Monank Patel kezdte a kékeknél, akik egyre jobb formába kerültek az elmúlt időben. Ám De Kock már az első játszmában egyenesen a zárt középhez ütött egy labdát, így 1 futással búcsúzott – mostantól a 3. rendű Nicholas Pooranen volt a sor, hogy javítson. Ő pedig De Kockkal pont ellentétesen járt: korábban volt rossz formában, és ma sikerült neki a jó eredmény. A 2. játszma végén először ezt egy 6–4-gyel alapozta meg, majd a folytatásban is párban vagy hármasával ütötte a határokat, így az erőfölény végére ő maga már 37-nél tartott. Igen ám, de közben Patel, aki szintén lehozott egy 4–0–4–2–6-ot, Gerald Coetzee dobásából kiesett még a 6. játszmában, így az erőfölény 62/2-re végződött. Ez még nem volt annyira rossz, de a következő játszmában csak 2 futás született, így az MI ezek után már sürgetőbbnek érezhette a gyorsítást. Ami sikerült is nekik. Pooran és az új ember, Tadzsindra Szinh már a félidő felére 100/2-ig jöttek föl, miközben Pooran régen átlépte az 50-et is, majd főleg a 13. és a 14. játszmában egy óriási pontszámot alapoztak meg: ekkor Szinh (pont a 12.6-ban ütve a szimplát, hogy ő maradjon aktív) egy 6–6–6–1–6–6–6–4-es sorozatot produkált! A 17. játszma elején már a 200-at is átlépte a csapat, majd ugyanebben a játszmában Szinh 95-ig is eljutott, mire kiesett, ami amúgy az MLC történetének legmagasabb olyan pontszáma volt, amit amerikainak számító játékos ért el! De a 100-as nem lett meg neki, mert ezek után rosszul időzített egy húzást, így a labdát a mélységi középpályán elkapták. A következő 2 játszmában csodák csodájára egyetlen határ sem esett, viszont közben kihullott az új ember, Kieron Pollard is – Pooran pedig egy dupla futás közben megszerezte a maga 100-asát is. A végre az MI 237-ig jutott el: a győzelmivalószínűség-mutató igencsak eltolódott az ő irányukba!
És ahogy a két nyitó ütős, Brown és Shayan Jahangir kezdett, azok alapján nem is nagyon mozdult ki ez a mutató. Nem is a szerzett futások számával volt baj (10–10–20 az első három játszmában), hanem azzal, hogy Brown már a 2. játszma elején a kapushoz élezett, és kiesett, majd Jahangirt is elkapták egy rövid labda után – amúgy mindkét esetben Trent Boult volt a kapuszerző. A zöldek szerencséjére azonban Kyle Mayers is jól szállt be (az imént említett 20-ból 18 az övé volt), illetve Raza ütősként egy 4–6–4–4-gyel és egy 4–4–4-gyel tette jóvá, hogy dobóként nagyon pazarló volt. Igaz, hogy utána Potgieter ellene szerezte meg első MLC-kapuját, de az erőfölény végén látott 86/3 így is bizakodásra adhatott okot a Seattle-nél. Csakhogy aztán Potgieter máris másodszor is eredményes volt, méghozzá Mayers ellen, így meg már nem volt olyan szép az a per négy az állásban – a futások viszont tovább gyűltek, most már Klaasen és Shimron Hetmyer jóvoltából, így a félidő felére 137/4-et mutatott az eredményjelző. De ezek után újabb kapu veszett el: most Klaasent kapta el Michael Bracewell, nem sokkal a föld fölött, és Hetmyert is majdnem búcsúztatták – de őt Szinh elejtette. Ez pedig végzetes hiba volt: hiába kapott görcsöt hamarosan Hermyer, a játékot így is (fájdalmakkal ugyan, de) tudta folytatni, és a 14. játszmában már 50-esig jutott, a 18. játszma végére pedig (két társ elvesztése után) már 206/7-re hozta föl a csapatot szinte egymaga. Ekkor tehát 32 futás kellett 12 dobásból: nehéz, de nem lehetetlen. Ebből viszont 23-at máris ledolgoztak a 19. játszmában (Hetmyer újabb 3 hatosával), így az utolsó játszmára már csak 9 futás hiányzott, ami meg már nem volt sok. Csakhogy Pollard nagyon jól kezdte a dobást, és az első 5 labdájából csak 3 futás gyűlt össze (igaz, egyszer egy igen magas labdájára a bíró nem ítélt széleset, valószínűleg tévesen), így az utolsó dobásból már egy hatos kellett volna az Orcasnak – és Hetmyer megcsinálta! Miután a labda kiszállt a pályáról a hátsó keresztláb irányában, az ütős feldobta a sisakját a levegőbe, társai pedig berohantak hozzá ünnepelni – nem véletlenül, drámai küzdelem volt!
Így aztán az utolsó három csapat most már mind 2–2 ponttal áll a tabellán, és közülük az egyik majd a végén továbbjuthat a rájátszásba. Egyelőre NFA alapján az MI a negyedik közülük, az Orcas följött az ötödik helyre, és a Los Angeles az utolsó.
