Parádéznak a tapasztalatlan dél-afrikai tesztjátékosok Zimbabwében
2025. június 28. – Szerző: Krikettgalaxis
Hosszú idő után újra találkozik egymással tesztben a két szomszéd: a vendéglátó Zimbabwe és a vendég Dél-Afrika. Az első napon Dél-Afrika gyorsan elvesztett több ütőst is, a nap végül mégis az övék lett, hiszen újoncaik és majdnem újoncaik parádés teljesítményével 418/9-re jöttek föl.

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Még alig volt ideje feldolgoznia Dél-Afrikának története eddigi legnagyobb sikerét, a tesztvilágbajnoki címet, máris itt a következő kihívás – igaz, azért most jóval kisebb: a szomszéd Zimbabwébe utaztak, akikkel egyébként a közelség ellenére nem sűrűn találkoznak: utoljára például 2017-ben csaptak össze. Ez a mai meccs egyébként nem számított bele a következő tesztvilágbajnokságba, már csak azért sem, mert Zimbabwe nem is része a mezőnynek.
Attól viszont nem nagyon kellett tartaniuk a dél-afrikaiaknak, hogy a játékosaik ne tudták volna magukat kipihenni – tekintve, hogy a mostani csapat nagy mértékben kicserélődött a döntőhöz képest. A legtöbb kulcsjátékos hiányzott, ki sérülés, ki pihentetés miatt, így lehetőséget kapott számos fiatal tehetség, például a még csak 1–1 tesztet játszott Matthew Breetzke, Corbin Bosch és Kwena Maphaka, valamint három abszolút tesztújonc: Lhuan-dre Pretorius, Dewald Brevis és Codi Yusuf.
Ami Zimbabwét illette: ők megpróbáltak a legerősebb csapatukkal kiállni, bár Ben Curranre ujjtörés, Richard Ngaravára pedig hát- vagy deréksérülés miatt nem számíthattak, Sikandar Raza pedig az MLC-ben játszik.
A pénzfeldobást Dél-Afrika nyerte, és az ütést választották. A két csapat azonban láthatóan eléggé eltérően olvasta a sávot előzetesen: a hazaiak négy fő dobója között kettő lassú, kettő sebes volt, míg Dél-Afrika négy sebes dobóval állt fel.
A két nyitó ütős Tony de Zorzi és Breetzke volt, de De Zorzi mindjárt a 4. labdából majdnem búcsúzott: bár DFR-t ebben a tesztsorozatban nem lehet kikérni, de a bírók a saját segítségükre kérhetnek videózást, és ez máris megtörtént, hogy el tudják dönteni, nem pattant-e le a labda a mezőnyjátékos előtt, mielőtt elkapta – és bizony lepattant. Zimbabwe egyébként már a 2. játszmától az egyik végről pörgetéssel kezdett, és eleinte nem is gyűltek ellenük a futások. A 6. játszmában, amikor Tanaka Chivangának sikerült kiejtenie De Zorzit, miután a harmadik katona elkapta, még csak 3 futása volt a csapatnak, és ezt az esetet is 11 újabb pöttyös labda követte... 10 játszma után még mindig csak 15/1 volt az állás: tipikus régi fajta tesztjáték, ami persze egyáltalán nem baj! Persze a régifajta játék egyik célja, hogy megtartsák a kapuikat, amíg kitapasztalják a pályát és a labda kicsit megkopik, de ma ez nem annyira teljesült: a 13. játszmában újabb kiesés jött, megint Chivanga és a harmadik katona, mint elkapó jóvoltából, ezúttal a 13 futással rendelkező Breetzke ellen. Sőt, két játszmával később Chivanga már a harmadik kapuját is megszerezte: David Bedingham kacsázott, és ismét katonaelkapással, csak most nem a harmadik, hanem az első ember volt a végrehajtó a sorfalban. Mostantól Wiaan Mulder és az újonc Pretorius ütött, és utóbbi azonnal új színt is hozott a játékba! A 16. játszmában bemutatta a meccs első hatosát, amit rögtön egy 4-es követett: eddig majdnem 100 dobás alatt született 24 futás, most meg 2 labdából még 10! A 20. játszmában egy kicsit állt a játék, mert a rövid belső mezőnyjátékosnak, Takudzwanashe Kaitanónak a sisakját találta el egy labda, és ilyenkor kötelező az agyrázkódásvizsgálat, de szerencsére semmi baja nem lett a játékosnak. Amúgy az ütőstársulás már jóval stabilabb volt, mint az előzők, így különösen fájó lehetett nekik, hogy egy igencsak elkerülhető módon bomlott fel a pár: kifutással! A 23. játszmában egy ütés után az egyik játékos kérdezte a másikat, hogy fussanak-e, a másik válaszolt, hogy ne, aztán mégis elindultak – szóval teljes volt a zavar. A következő pár Pretorius és Brevis volt, a jövő két nagy reménysége, ők pedig egyelőre be is váltották a reményeket. Főleg Pretorius egyre több pontot gyűjtött (és nem is lassan!), így a 28. játszma utáni ebédszünetben már 90/4-re álltak. Egy dolog árnyékolta be eddig Pretorius kiváló játékát: az, hogy egy alkalommal beleélezett egy labdába, amit elkaptak, de ezt a pályán levő bíró nem látta, és mivel nincs DFR, csak a tévénézők láthatták utólag, hogy mi történt... Bizony lehet vitázni róla, hogy nem lett-e volna sportszerűbb, ha az ütős (amennyiben ő is érezte, hogy beleért), ezt jelzi a bírónak, és önként lemegy a pályáról.
A folytatásban Pretoriusnak hamarosan az 50-ese is meglett, amit Brevis a következő két labdából egy 6–4-gyel tett még szebbé. Érdekesség, hogy (valószínűleg ettől a hatostól) a labda annyira megsérült, hogy ki kellett cserélni – ezek szerint nem csak a Dukes, de a Kookaburra sem örökéletű (itt a karibi tesztre célzunk, ahol a Dukes-labdákat minduntalan cserélni kellett, mert mindig kimentek a formájukból). A két ütős pedig eddig is ENN-módban
játszott, de a 36. játszmában Brevis már Húsz20-as módba kapcsolt, és három hatost ütött be hirtelen, amúgy 50 fölé is följőve ezzel! Végül egy kicsit Húsz20-as módon is esett ki a következő játszmában: Blessing Muzarabani kicsit nagyobbat pattanó labdájába rosszul húzott bele, így valahol a nyílt közép táján Chivanga egy kis szaladás és vetődés után egy szép mozdulattal el tudta kapni. Az új ember, Kyle Verreynne, hiába volt jóval rutinosabb, mint az előző társulás tagjai, ezt nem tudta kamatoztatni, és 10 futás után kiesett: labdája ugyan majdnem elszállt a katona Craig Ervine mellett, de ő nagyon szépen rámozdult, és elkapta: 181/6. Most érkezett meg ütni Bosch, és most kezdett el dobni Brian Bennett – és kis híja volt, hogy utóbbi jöjjön ki győztesen a párbajból, de a keresztlábon álló mezőnyjátékos (valószínűleg egy helyettesítő, Clive Madande) nem tudta megfogni a pont a feje fölé érkező elütött labdát, ami amúgy nem lett volna túl nehéz feladat. A pontszerzés a következő játszmákban kissé lelassult, de azért a 48-adikban így is meglett a 200, az 50-edikben pedig Pretorius 100-asa is, méghozzá mindössze 112 dobásból, és a valaha volt legfiatalabb dél-afrikaiként! Az ütősök pedig nem hagyták abba a menetelést, az 59. játszmában Pretorius egy újabb hatossal már 127-re is följött – majd viszont ismét egy elkapásgyanú alakult ki ellene, amit nem adott meg a bíró. A teát aztán ennek a játszmának a végén tartották meg, 248/6-nál: Dél-Afrika a rossz kezdés után szépen följött már.
Szegény Zimbabwe pedig a tea után sem könnyebbülhetett meg. Pertorius újabb négyesekkel jelentkezett, és a 64. játszmában már a 150-et is átlépte (legfiatalabbként a világon!) – végül a nap eddig is legeredményesebb dobója vált még eredményesebbé ellene: Chivanga erősen lefelé vágott, ezért meredeken felpattanó rövid labdája már sok volt az újoncnak, rosszul húzta meg, és a zárt középre ütötte, ahol gond nélkül elkapták. De a 300 így is hamarosan, a 68. játszmában meglett a csapatnak, Boschnak pedig az 50-es a 71-edikben. Társa egyébként ekkor a rutinos Keshav Maharaj volt, aki időközben egy hatost is beütött, majd még egyet, és csak utána esett ki a ma amúgy borzasztóan pazarló Vincent Masekesa dobásából. Ezek után jött néhány újabb csendes játszma, de aztán Masekesa megint lehozott egyet, amikor 14 futás született, aztán egy 10-eset is... Ezzel telt egyébként le a 80 játszma, ami után ki lehetett kérni az új labdát: azzal viszont ugyanúgy nem tudtak veszélyt teremteni a dobók – talán mert Chivanga időközben egy kisebb sérülést szedett össze, és most ebben az időszakban nem dobott. De ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy a 10. rendű Yusuf is milyen kitartóan ütött, sőt, egész eredményesen is: 48 labdából volt már 27 futása, amikor Muzarabani kiejtette, egy 59 futásos 10. kapus társulást törve ezzel meg! A napból hátralevő pár játszmát Bosch és Maphaka hozta már le, és hiába érkezett most már meg Chivanga is, a végét még megnyomták az ütősök, és azok után egy labdával egyébként, hogy Boscht elejtette a kapus, meglett neki a 100-as is, majd Maphaka egy 6-ossal fejezte be a napot: az állás 418/9 lett.