A vártnak megfelelően zajlanak az események Bulawayóban

2025. június 29. – Szerző: Krikettgalaxis

A második nappal folytatódott a zimbabwei teszt, és az eredményt illetően semmi váratlan nem történt: Zimbabwe 2 játékrész után 167-es hátrányba került, majd Dél-Afrika újabb 49-et adott még az előnyéhez 1 kapu árán.

Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)

A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Tegnap Dél-Afrika végigütötte a napot, és nem is akárhogy: a 19 éves Lhuan-dre Pretorius 150 fölé jutott, Corbin Bosch pedig 100-on állomásozott, amikor véget ért a nap. Zimbabwének muszáj lett volna ma reggel gyorsan végezni az utolsó emberrel, és nagy elánnal nekiállni az ütésnek, különben súlyos vereségnek néztek volna elébe...

Ebből a két feladatból a könnyebbikre, az utolsó ütős kiejtésére viszont kiderült, hogy mégsincs szükség: Dél-Afrika ugyanis ma délelőtt bejelentette, hogy lezártnak nyilvánítják a játékrészüket. Hogy erre igazából miért volt szükség, az jó kérdés – talán annyi értelme lehetett, hogy úgy gondolták, a nap elején az új labda ugyanolyan veszélyes lehet, mint tegnap, amikor tőlük is többen hamar kiestek.

A második játékrész két nyitó ütőse Brian Bennett és Takudzwanashe Kaitano volt, az első játszmát pedig az újonc Codi Yusuf dobta. Bemutatkozása pedig álomszerűen sikerült: már az 5. játszmájában megszerezte pályafutása első tesztkapuját, amikor Kaitano (valószínűleg a vártnál nagyobb pattanás miatt) csak egy mezőnyjátékoshoz tudta ütni a labdát. De aztán Bennett és a 3. rendű Nick Welch is hozta, amit kellett: a gyors pontszerző játékot – a 4. játszma végén előbbinek 19, utóbbinak 4 futása volt, ugyanannyi dobásból. Viszont Yusuf ezek után újra lecsapott: Welch a rövid és a kéz-karón kívül elég szélesen érkező labdára megfelelő lábmunka nélkül mozdult rá, beleélezett, a labda pedig így a kapusé lett. Ennek hatására (is) Bennett most már visszafogta magát, és a következő dobásokból egyetlen futást sem gyűjtött – viszont a 6. játszma végén Kwena Maphaka egy rövid labdája, amit nem sikerült meghorgolnia, a sisakján találta el, pont a homlokánál, és ezt bizony az ütős is megérezte. Hosszas orvosi vizsgálat következett, de egyelőre játékra alkalmasnak találták. Hét dobás múlva azonban úgy döntött, visszavonul – később pedig a zimbabwei szövetség közleményben tudatta, hogy ezen a meccsen már nem is számítanak rá. Ez azt jelentette, hogy végleges cserével be lehetett volna hozni valakit, de egyelőre erre most még nem került sor. Arra viszont igen, hogy a következő ütőspár, a két rutinos róka, Sean Williams és Craig Ervine stabilizálja az ütőjátékot. Bár kisebb veszélyek kialakultak ellenük (LKE, elkapás, de egyik sem volt érvényes), a 13. játszmában már 50-ig is felhozták a csapatot, amit ugyan 18 nullás labda követett, de aztán lassan újra gyűlni kezdtek a futások, és idővel már a 4-esek is újra megjelentek. A következő nagy esély (néhány újabb kicsi után) a 24. játszmában érkezett el, amikor egy leverésgyanút nézegettek videón, hogy vajon Williams lába visszaért-e a vonalra – és különböző szögekből más-más látszott! De végül úgy ítélték meg, hogy nincs kiesés, így a 27. játszma után az ebédszünet 94/2-vel érkezett el. Ekkor vált bizonyossá az is, hogy Bennett helyére Prince Masvaure érkezik csereként.

Szünet után folytatódott az a dobójáték, hogy egyik irányból a gyorsak, a másikból Keshav Maharaj, a pörgető próbálkozott. De a játékban nem sok változás volt: az ütősök csak meneteltek, és a 30. játszmában elérték a csapat 100-asát, a következőben pedig Williams a maga 50-esét. Végül a társulás vége a 33. játszmában érkezett el, amikor Maharaj, akit amúgy nem is fő dobónak gondoltak még az elején, kiejtette Ervine-t: az ütős előrelépett, megpróbált blokkolni, de nem sikerült, így leverés lett a vége. Ez volt egyébként Maharaj 200. tesztkapuja: ezzel pedig ő lett az első dél-afrikai lassú dobó, aki eljutott eddig a mérföldkőig! Igaz, aztán a játékrész első 6-osa is őellene született meg: ezt Wesley Madhevere ütötte be a 36. játszmában. A 43. játszma aztán elhozta az ő végét is, méghozzá Wiaan Mulder LKE-jéből, amit kis híján egy ráütéses kidobás követett a most már tényleg pályára lépő csereember, Masvaure ellen... A 47. játszmát ismét Mulder dobta, és ekkor újra elég sok dolog történt: először is Williams egy szimplával elérte a 100-ast, aztán viszont a következő labdából a kapus elkapta Masvaurét – igaz, nagyon kellett nézegetnie a tévés bírónak, hogy nem ért-e le közben a fűre a labda. Aztán még az is belefért ebbe a játszmába, hogy az új ember, Tafadzwa Tsiga rögtön két négyessel kezdjen – de mindkettő csak szerencsés volt, mert mindkettő élezésből született szinte véletlenül... De a következő Mulder-játszmában, a 49-edikben, pont miután a csapat 200-a is meglett, Tsiga élezése már a hátsó csúcshoz szállt, így az ütős máris búcsúzott. Az 52. játszmában Maphaka megint sisakon talált egy ütőst, Williamst, de szerencsére neki kutya baja lett. Újabb kapu teáig már nem veszett el: 54 játszma után az állás így 212/6 volt, vagyis Dél-Afrikának jó esélye volt egy szép előnyre, még ha a továbbjátszásra már nem is.

Szünet után viszont hamar jött az első kiesés: Wellington Masakadzát kapta el a kapus Yusuf dobásából, majd pedig Williams és Vincent Masekesa hosszas ellenállása kezdődött meg. Nem feltétlenül törekedtek rá (vagy ha igen, nem igazán sikerült), hogy lehetőleg mindig megtartsák aktív ütősnek Williamst, így a 65. játszma végére Masekesa neve mellett már 40 fogadott labda állt, és amúgy 9 futás. És ezek után kivételesen nem is ő lett a búcsúzó, hanem a már 137-ig följövő Williams: Maharaj már a mai második leverést tudta elérni a kapus segítségével. Az utolsó két ütős kiesésére aztán már csak pillanatokat kellett várni: egyet Mulder, egyet Maharaj búcsúztatott, így Zimbabwe csak éppen tudta átlépni a 250-et: 251-ig értek el, ami 167-es dél-afrikai előnyt jelentett.

A harmadik játékrészből még 20 játszmára volt ma idő. A nyitó pár ismét Tony de Zorzi és Matthew Breetzke volt, de ahogy az első játékrészben, Tanaka Chivanga jóvoltából most sem láttuk őket sokat együtt. Jótávos, kifelé varratozódó labdáját Breetzke csak az árokhoz tudta élezni a második játszmában, így Zimbabwének megvolt a létfontosságú korai áttörés. De a folytatásban De Zorzi és Mulder tett róla, hogy ne jöjjön még nagyobb lendületbe a hazai csapat: ez a két ütős a 13. játszma végére, amikor a gyenge fény miatt a tervezettnél hamarabb vége lett a napnak, máris 49/1-ig hozták föl a csapatot, és mindkettejüknek már 20 fölötti eredmény állt a neve mellett. Dél-Afrika tehát gyakorlatilag 216/1-re áll: máris kijelenthető, hogy megvan nekik a meccs?