Hazai győzelemmel búcsúzott a 2025-ös csoportkörtől a texasi pálya
2025. június 30. – Szerző: Krikettgalaxis
Lejátszották az idei utolsó MLC-csoportmeccset a Grand Prairie-i stadionban, ahol a házigazda Texas Super Kings különösebb nehézségek nélkül verte az idén igen gyenge MI New Yorkot, biztossá téve ezzel a sárgák rájátszásba jutását.
Dallas látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Meglepően régen, már 5 nappal ezelőtt játszott utoljára a Super Kings, de talán ez jó is volt abból a szempontból, hogy így egy kicsit feljebb is fokozta a várakozást az utolsó hazai meccse előtt. A kaliforniai után ugyanis most a texasi szakasz is véget ér az MLC-ben, most egy nap pihenő után Floridában folytatódnak a küzdelmek. A fokozott várakozás pedig a nézőszámban is látszott: be kell vallani, az elmúlt meccseken nem voltak annyira sokan, mint szerettük volna, de most ismét rengeteg szurkoló érkezett a stadionba.
A mai két küzdő fél közül az egyik, a hazai sárgák a tabella első felében álltak, ellenfeleik, a New York-iak pedig a második felében – ami idén igen fontos információ, ugyanis a tabella közepén egy nagy szakadék tátong. Vagyis: nagy volt a különbség a két klub között.
A pénzfeldobást az MI nyerte, és a dobást választották. Összeállításukban annyit változtattak, hogy Delano Potgieter helyett ezúttal honfitársa, George Linde kapott lehetőséget. Ezzel szemben a szuperkirályok ugyanazt a 11-et küldték pályára, mint legutóbb.
Az ütést Smit Patel és Faf du Plessis kezdte, a dobást pedig először Trent Boult (méghozzá igen takarékosan), aztán jött Linde is, és ő még Boultnál is jobb volt: ellene sem született sok futás, de közben LKE-vel ki is ejtette Patelt. De aztán Du Plessis, miután az első 5 vele szembeni dobásból csak 1 futásra futotta neki, hirtelen feljavult, a 3. játszmában máris 3 határral jelentkezett, majd még és még, végül a 6. játszmában máris 50-est ünnepelhetett! Így az erőfölény 67/1-gyel zárult, és társa, Saiteja Mukkamalla sem indult túl rosszul. A következő időszak viszont kissé visszafogta a pontszerzést, ráadásul Linde ismét bizonyította, hogy jó ötlet volt vele kezdeni: Mukkamallát is kiejtette, így a félidő fele 91/2-vel érkezett el. A Mukkamalla helyére bejövő Marcus Stoinis a 11. játszmában beütött ugyan egy négyest és egy hatost, de aztán eléggé visszalassult, a 15. játszma végén pedig egy magasra ütött labdáját el is kapták a nyílt hosszún, így jöhetett be az 5. rendű Donovan Ferreira. Ő viszont már egy másik szinten játszott ma: csak úgy sorjáztak a határesemények az ütőjéről, így a 18. játszma után már 188/3 volt az állás, utána pedig Du Plessis a 100-ast is elérte! A 20. játszma ráadásul megint pocsékul sikerült a dobóknak: nem elég, hogy Ferreira ekkor is beütött három hatost, följőve 50 fölé, de Rushil Ugarkar egymás után öt (!) széles dobást is megeresztett... Apró vigasz volt számára, hogy utána egy szintén viszonylag széles, de még szabályos labdából legalább Ferreirát kiejtette a végén, de ez már későn jött: a Super Kings egy szép 223-at helyezett fel az eredményjelzőre. Ja és közben Du Plessis egyébként az MLC történetének legeredményesebb ütősévé vált, hiszen följött összesítésben 783 futásra. Nicholas Poorannek 742 volt: vajon vissza tudja előzni a második félidőben?
Pooran, múltkorral ellentétben, most nyitó volt (Quinton de Kock mellett), így nem kellett sokat várni, hogy megtudjuk a választ. A válasz pedig egy nagy NEM lett, ugyanis 8 futás megszerzése után a 4. játszma elején Nandre Burger dobását magasra ütötte, de nem elég távolra, sőt, olyannyira nem távolra, hogy még a pályaszél közelébe sem jutott, a középpályás kapta el. Az 5. játszma aztán egyértelműen Akeal Hoseinről szólt, aki szüzet hozott kapuval: a szintén veszélyes Monank Patelt ejtette ki. Ezt még Núr Ahmad részéről is négy pöttyös dobás követte, így a MINY elég nagy bajba került: az erőfölény végére is csak 44/2-re tudtak szépíteni. Igaz, De Kock még ott volt, és egy újabb hatost is összehozott hamarosan, ahogy a múltkori meccs meglepetésembere, Tadzsindra Szinh is, de aztán Hosein megint varázsolt: a 9. játszmában De Kockot is búcsúztatta, és ez is majdnem szűz játszma lett, csak egy szimpla rontotta el a legvégén. A félidő fele 75/3-mal érkezett el, ami már most sem volt valami jó a kékeknek, és akkor ezt még tetézte Szinh kiesése a következő dobásból (ki mástól, mint Hoseintől), és az, hogy ezek után a 13. játszma majdnem végéig még csak egy árva négyes sem született: az MI ekkor még 100-nál sem tartott, így a meccs lényegében eldőlt. Igaz, hogy ekkor Kieron Pollard még belekezdett egy Pollard-szerű
harcba, aminek igen hamar 4 hatos lett az eredménye, majd újabb határok, egy gyors 50-es, majd végül 70 futással kiesés, de ez még szinte akkor is kevés lett volna, ha társai is így játszanak, ők pedig messze nem játszottak így. Amikor már biztos volt a vereség, még akkor sem tudtak azonban megnyugodni a New York játékosai: a 20. játszmában hárman is kiestek közülük, ebből ketten kifutással, szóval teljes kék összeomlás volt ez itt a végén.
Könnyed sikerével a Texas megerősítette 3. helyét, immáron 6 pontra növelve a különbséget legközelebbi üldözőjükkel, az Orcasszal szemben, és 8-ra az utolsó két helyezettel szemben, ami, tekintve, hogy már csak mindenkinek 3 meccse van hátra, az is jelentette, hogy a továbbjutásukat is bebiztosították.
