Több mint 500-as cél kergetésébe kezdett bele Zimbabwe a harmadik nap végén

2025. június 30. – Szerző: Krikettgalaxis

Újabb olyan nap telt el az afrikai teszten, ahol nem született meglepetés az eredményeket tekintve: Dél-Afrika tekintélyes mennyiségű pontot gyűjtött (még ha nem is mindig pont azok a játékosok, akiktől vártuk), így Zimbabwe előtt egy 537-es cél tornyosult a negyedik játékrészben.

Zimbabwei táj vonuló elefántokkal (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Két nap után már azt mondhattuk: jó eséllyel ez a teszt eldőlt. Sokan már a kezdés előtt is ezt mondták, elvégre a világbajnok játszott azzal a Zimbabwével, aki még csak a világbajnokság mezőnyébe sem fért be, de azért na. Dél-Afrika nem a legerősebb csapatát küldte, rengeteg tapasztalatlan játékosnak adott lehetőséget, így akár egy meglepetés is benne lehetett volna – de aztán pont ellenkezőleg sült el, és inkább az lett a meglepetés, hogy a fiatalok mennyire jók.

Két nap alatt két teljes játékrész már lezajlott: ezek alapján Dél-Afrika 167-es előnybe került, amihez aztán a harmadikban 12 játszma alatt újabb 49/1-et tettek hozzá. A két ütős Tony de Zorzi és Wiaan Mulder volt, 22, illetve 25 futással. Az első pár játszma tipikus tesztmódban telt, de aztán a hazaiak eddigi legjobb dobója, Tanaka Chivanga tett róla, hogy ez a társulás se jusson el olyan túl sokáig: az ötödik karó felé érkező labdára De Zorzi kimozdította az ütőjét, de csak úgy tudott beleélezni, hogy a második katona alacsonyan elkaphassa. De egy kapu nem hozta magával a következőt, ráadásul Zimbabwe támadójátéka azzal is gyengült ma, hogy Blessing Muzarabani nem érezte jól magát, ezért nem is volt fönt a pályán. Mulder a 24. játszmában egy hatossal már az 50-esét is megszerezte, pillanatok múlva pedig a csapat is átlépte a 100-at. A 32. játszmában Dél-Afrika vezetése 300 fölé duzzadt, és már megkezdődtek a találgatások, hogy következik-e majd az újabb játékrészlezárás, és ha igen, mikor – bár azért ez a 300 még nem volt olyan életbiztosítás, ráadásul mivel még nagyon sok idő volt hátra, miért ne adtak volna lehetőséget újra mondjuk Lhuan-dre Pretoriusnak? Na aztán abban a pillanatban, hogy ezt leírtuk (a hírnek ez a része most éppen valós időben készül), azonnal meg is kapta a lehetőséget Pretorius, ugyanis Wellington Masakadza amúgy nem túl jó, rövid és húzásra éppen kényelmes dobását Bedingham valóban meghúzta, de teljesen elhibázta a mozdulatot, és a labda egyenesen a középpályáshoz szállt. Igen ám, de a Pretorius-bemutató ezúttal elmaradt: 4 megszerzett futás után Vincent Masekesa sikeresen eltalálta az egyik lábnyomot a kéz-karón kívül, amelyen a labda akkorát kitérült, hogy arra az ütős nem számított, így a labda a kapujába csapódott. A következő nagy reménységű ütős, Dewald Brevis pedig szinte ugyanígy járt, bár először még megúszott két korai veszélyt: előbb egy elütött labdája nem sokkal egy mezőnyjátékos előtt ért földet, aztán egy Mulderrel történt meg nem értés után majdnem kifutották, hiába vetődött, de szerencséjére a rádobás nem volt elég pontos. Utána viszont megint jött Masekesa, és labdája megint nagyobbat térült ki, mint ahogy az ütős számított rá, így a nagy ütés mellément, a labda pedig nem ment a kapu mellé. Mulderen viszont Masekesa sem tudott kifogni: éppen pár perccel ebéd előtt, a 43. játszmában az ütős elérte a 100-at, így a szünet 185/5-tel érkezett el, ami igazából 352/5-nek felelt meg.

Ebéd után Mulder és Kyle Verreynne folytatta az ütést. Szünet előtt úgy nézett ki, Muzarabani most már visszatér, de mégsem tért vissza, így továbbra is foghíjas volt a zimbabwei dobóosztag. A 46. játszmában Dél-Afrika elérte a 200-at, az 53-adikban pedig anélkül, hogy addig bármi érdekes is történt volna, az előnyüket már 400 fölé növelték. Az 58. játszmában ez a társulás már közös 100-asnál tartott, és úgy nézett ki, már sosem lesz vége... Erre a következő játszmában Wesley Madhevere máris véget vetett a párnak. Mulder, aki már 147-en állt, a labdát a mélységi középpálya felé bombázta, és úgy tűnt, ő maga is magabiztosan nyugtázta, hogy ez bizony hatos lett – ehelyett éppen a határnál érkezett lefelé, és el tudták kapni. És most viszont teljesült a szokásos szabály, amit nem rég említettünk meg, hogy elmaradt: egy kiesés hozta a másodikat. A következő játszmában a 36-tal rendelkező Verreynne lett Masakadza áldozata, miután a gyors, kifelé irányt változtató és elegendően nagyot pattanó labdát csak a katonához tudta külsőélezni: 259/7. Így aztán egy teljesen új társulás állt most össze: Corbin Bosch és Keshav Maharaj, akiket megint csak nem lehetett megbontani. Ráadásul amikor a 69. játszmában Bosch 19 futásra jött föl, akkor pillanatnyilag 200 volt az ütési átlaga a tesztben, ami, ha sok meccsből jött volna össze, elképesztő, lehetetlen világcsúcs lett volna, de azért valljuk be, ez még csak a 4. játékrésze volt, így majd egy esetleges kiesés nagyon ronthat rajta. A közelgő tea előtt még egy kis gyorsítás következett, aztán viszont hajszálon múlt, hogy Bosch nem esett ki: megélezett egy labdát, a katona el is kapta, a bíró is jól látta – csak éppen azt is látta, hogy a dobó, az időközben mégis visszatérő Muzarabani túllépett a vonalon! A teaszünet idején tehát, amit 74 játszma után tartottak meg, 336/7 volt az állás, vagyis máris 500 fölött járt a dél-afrikai előny. Ideális helyzet a lezárásra, nem? Nem – válaszolta (volna) Maharaj kapitány, ha megkérdezhettük volna.

Változás pedig egy ideig nem történt a folytatásban sem. Maharaj a 77. játszmában már az 50-esét is megszerezte, és csak ezek után jött a Zimbabwe számára idegesítő időszak vége: Masakadza most két egymást követő játszmájában kidobta Boscht, aki rosszul próbált meg egy baltás söprést, illetve Maharaj középső karóját is eltalálta. Mivel ezek után letelt a 80 játszma, jöhetett az új labda: ezzel ismét Muzarabanit bízták meg az egyik végről, aki ellen igaz, hogy Kwena Maphaka beütött egy hatost is, de három dobással utána az ő kapuja is le lett döntve. Most már nem kellett találgatni, Dél-Afrika lezár-e: mivel ő már a 10. kieső volt, így 369-cel véget ért a játékrész. Ez pedig nem kevesebb mint 537-es célt jelentett Zimbabwének: finoman szólva is súrolta a lehetetlent!

A negyedik negyedet pedig még bőven volt idő elkezdeni, így Takudzwanashe Kaitano és Prince Masvaure el is kezdte azt. Azt első két játszma még szűz lett, aztán megjött az első futás: láthatóan arra törekedtek, hogy ezt a napot már kihúzzák kapuvesztés nélkül, aztán holnap meg azután lesz, ami lesz. Első nagyobb sikerük egy 4-et érő TÉM volt a 8. játszmában, a második meg egy 5-öt érő széles a 10-edikben – vagy éppen az, hogy kisebb lehetőségeket megúsztak közben kiesés nélkül. Az utolsó játszma a 18. lett volna, illetve ha az befejeződik 17 óra előtt, akkor még egy belefért volna a napba. És mivel sem a dobó, Maharaj, sem az ütős, Masvaure nem húzta az időt, így sor kerülhetett a 19-edikre: vagyis el lett kezdve a 19-edik, de mivel a második labdából Kaitano kiesett, így akkor ezzel zárult a nap. Bosch egy picit kifelé varratozódó dobását ugyanis csak a második katonához élezte, aki nem hibázott az elkapással...

Ezzel aztán lecsökkent annak az amúgy is kicsi valószínűsége, hogy legalább egy döntetlenre ki tudják húzni a hazaiak úgy, hogy végigvédekezik a hátralevő két napot...