A teáig sem húzta ki Zimbabwe

2025. július 1. – Szerző: Krikettgalaxis

Két teljes napot kellett volna kibírnia Zimbabwének a Dél-Afrika elleni teszten, ha esetleg döntetlent ki akart volna még harcolni valahogyan, ehhez képest a negyedik nap teája előtt kiesett az összes emberük. Csak egy társulásuk bírta sokáig, de ez kevés volt: 328 futással kikaptak.

A dél-afrikai kormány székhelye Pretoriában (illusztráció)

A kép szerzője: Hühnerauge (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Valószínű, hogy ha tegnap Zimbabwe egy pár perccel lassabb lett volna, egy picit jobban elhúzták volna az időt, akkor nem kezdtünk volna bele a 4. játékrész 19. játszmájába, és nem esett volna ki az első ütősük. De az is valószínű, hogy ezen már nem múlik majd semmi: 9 helyett 10 emberrel is világraszóló csoda lenne, ha kibírnák a hátralevő két napot, és megszereznék a döntetlent... A pontszám talán kevésbé is fontos, hiszen az meg még a világraszólónál is nagyobb csoda lenne, ha közben még a célt, az 537-et is elérnék, és megnyernék a találkozót...

De azért megemlítjük, mi volt az állás: a tegnap letelt 18.2 játszma alatt 32 futást szedtek össze, ebből a pályán maradt Prince Masvaure 5-öt – méghozzá 49 vele szembeni dobásból, ami jól mutatta, hogy tegnap csak túlélni szerették volna a nap végét. Más céljuk ma sem igazán lehetett, de azért kérdés volt, valóban csak védekezni akarnak-e ma is, vagy legalább, mivel érzik, hogy úgysincs esélyük, legalább valami közönségszórakoztatóbb játékot próbálnak bemutatni, és javítani legalább a saját egyéni statisztikájukat. A sávtalajon már jól kivehető lábnyomok is megfigyelhetők voltak a hengerelés ellenére, így a pörgető dobók ezeket eltalálva teremthettek veszélyes helyzeteket.

Az új ütős, aki a tegnap kiesett Takudzwanashe Kaitano helyére érkezett, Nick Welch volt, de ő már az első labdából kiesett: Corbin Bosch rövid labdája kényelmetlenül jött neki, rosszul ért bele, így az a rövid belsőhöz szállt, aki elkapta. Most jött viszont az első zimbabwei játékrész hőse, Sean Williams, és először túlélte Bosch mesterhármasesélyét, aztán máris két egymás utáni négyessel válaszolt. És ez nem csak véletlen volt a részéről: a folytatásban is igen agresszív módban játszott, 17 labdából máris 26-ig jutott el, de akkor Bosch a mai második kapuját is megszerezte. Williams söprő mozdulata során ugyanis csak az ütő felső élével találta el a labdát, amitől az magasra fölpattant, és végül a kapus kezeiben kötött ki. Amikor pedig Bosch befejezte a maga első mai sorozatát, leváltották Codi Yusufra, aki pedig, ahogy Bosch, szintén a mai első labdájából eredményes volt: viharos sebességgel közeledett a meccs vége! Most Masvaure élezett bele egy labdába, amit a második katona kapott el – igaz, csak egy hajszálon múlt, hogy nem lett túllépéses rossz dobás. Az állás mindenesetre 68/4-re változott. Yusuf pedig még valamiben leutánozta Boscht: abban, hogy rövid időn belül ő is kiejtett még valakit! Méghozzá a 31. játszmában Wesley Madheverét, aki a kapushoz élezett, bár csak nagyon-nagyon finoman, de az is számít... Alig telt el tehát idő, és máris a fél csapat kiesett. Mit fél? Hat tized! Ugyanis két játszma sem telt el, és Yusuf újabb kaput szerzett: a sokadik élezés történt, most Tafadzwa Tsiga részéről, és ez is emberhez ment, ezúttal a negyedik katonához. De hogy ne csak a kieséseket soroljuk már, megemlítjük azt is, hogy a 36. játszmában elmaradt egy kiesés, ugyanis Kyle Verreynne kesztyűjéből ezúttal kipattant a Wellington Masakadza által megélezett labda. De hogy valami olyan dologról is írjunk, ami a hazaiak számára pozitív: a 37. játszmában a csapat elérte a 100 futást, sőt, Masakadza egészen lendületbe jött, és szinte ENN-stílusban kezdett ütni. Még amikor a csapat hátránya 400-ra csökkent, neki az akkori 39 futása is közel 100-as arányból tevődött össze, és bár utána egy árnyalanyit visszaesett a sebessége, de a 49. játszma után, az ebédszünetben már 150/6 volt az állás, ami 82/6 után egyáltalán nem rossz. Ekkor már mindkét ütős, Masakadza és Craig Ervine (akiről azért nem szóltunk eddig, mert természetesnek vettük, hogy ő kitartóan halad) is már 40 futás fölött járt.

És ha már 40-ig eljutott, hát az 51. játszmában pályafutása során először Masakadza az 50-est is elérte – Ervine viszont meg kellett, hogy elégedjen 49-cel, ugyanis az 53. játszmában Bosch megtörte ezt a kiváló társulást, bár leginkább itt az elkapó, Tony de Zorzi dicsérhető, akinek a rövid belsőn alig volt ideje, de mégis gyorsan reagált, és egy kézzel kinyúlva begyűjtötte a labdát. Az új ütős, Vincent Masekesa pedig csak azzal tudott némi új színt vinni a meccsbe, hogy az ő kiesése ezúttal nem elkapás lett: Bosch, 5-ös zsákmányt szerezve, egy alacsonyan maradó labdát dobott, amibe Masekesa csak az ütője végével ért bele, ahonnan a saját kapujára pattant tovább: 173/8. De ez csak egy kivétel volt, a játék hamar visszatért a megszokott medrébe, azaz hamarosan egy újabb élezéses elkapást hozott: most már Masakadza sem élte túl az egyik Keshav Maharaj-dobást, és az első katona elkapta. 57 futása azonban így is 40-nel döntötte meg az eddigi egyéni rekordját! Az utolsó pár Blessing Muzarabani és Tanaka Chivanga volt, kettejük közül pedig Muzarabani volt az, aki úgy döntött, hogy most már minden mindegy, elkezd bevadulni: így aztán összejött neki egy 4–4–6-os sorozat is, aztán még külön-külön egy hatos és egy négyes, így végül egy 100-as arány fölött elért 32-neskivel zárt, amikor Chivanga kapuját leverték – ami egyébként Dewald Brevis élete első tesztkapuját is jelentette.

Dél-Afrika tehát rengeteg megmaradó idővel tudta megnyerni a meccset 328 futással: hát, Zimbabwe úgy látszik, nem egy súlycsoport még ezzel a második számú Dél-Afrikával sem... De azért 5 nap múlva kezdődik még egy teszt, hátha az máshogy alakul.