A harmadik Hetmyer-csoda, a harmadik Orcas-győzelem
2025. július 2. – Szerző: Krikettgalaxis
Sorozatban a harmadik meccsét is megnyerte a szezont pocsékul kezdő Seatlle Orcas, amely így máris a továbbjutás egyik fő esélyese a három legrosszabb csapat közül. A San Francisco Unicorns elleni sikerhez pedig ismét, az előző két alkalomhoz hasonlóan a legtöbbet az elsöprően ütő Shimron Hetmyer tette hozzá.
Seattle látképe többek között a jellegzetes Űrtű nevű toronnyal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ennél megjósolhatatlanabb meccs, mint ez a mostani, régen volt már az MLC-ben. Egyrészt azért, mert új pályán voltunk: ez volt az első idei találkozó a floridai Lauderhillben, ezért nem lehetett tudni, melyik csapat játékosainak hogy fekszik az itteni talaj. Másrészt azért, mert a szezon elején kialakult kép, miszerint a Unicorns bombaerős, az Orcas meg harmatgyenge, az elmúlt napokban teljesen felborult: az SFU legutóbb elszenvedte első vereségét, míg a Seattle két győzelmet is aratott egymás után. Na akkor most mondja meg valaki, hogy itt ki volt az esélyes!
A talaj a korábbi esők miatt még tartalmazott egy kis nedvességet, és a szakértő (Pommie Mbangwa) úgy vélte, ezen a meccsen még nem lesz olyan gyors a pálya, de a későbbi találkozókra már talán inkább. Szerinte talán dobással érdemes kezdeni: a pénzfeldobást megnyerő zöldek is így vélekedtek. Összeállításukban két cserét hajtottak végre: kimaradt Josh Brown és Jasdeep Singh, akik helyett Steven Taylor és a kis sérülése után visszatérő Gerald Coetzee játszott. A San Franciscónál is két változás történt: ők ezúttal Jahmar Hamiltonra és eddigi legjobb dobójukra, Hárisz Roufra nem számítottak, viszont betették a csapatba Tim Seifertet és Karima Gore-t.
Az egyszarvúk két nyitó ütőse Matthew Short és Finn Allen volt, és kettejük közül egyértelműen Short volt az utóbbi pár meccsen a veszélyesebb, így fontos lett volna őt minél előbb kiiktatni. Ez pedig Harmeet Singhnek már a mérkőzés 4. labdájából sikerült is, mert az ütős rossz vonalat játszott meg, és csak egyenesen a fedezet játékoshoz tudta ütni a labdát. Ráadásul sem az első, sem a második játszmában nem született egy határ sem, így sejthető volt, hogy ez a pálya valóban nehezebb ütősszempontból, mint az eddigiek. Bár erre azért a 3. rendű Jake Fraser-McGurk egy kicsit rácáfolt, amikor a 3. játszmában 3 egymás utáni négyest hozott, és azért Allennek is hamarosan jött egy, aztán még egy hatosa. De olyan pusztítóvá ma mégsem tudott válni Allen sem: a 6. játszmában éppen kiszúrta a zárt hosszú mezőnyjátékost, aki elkapta – mérgelődött is (mármint Allen). Az erőfölény így 51/2-re végződött, ami nem tűnt annyira jónak, de lehet, hogy tényleg csak azért, mert el voltunk kényeztetve a kaliforniai meg a texasi pályán. Mindenesetre a folytatásban Fraser-McGurk sem bírta már sokáig, mert a 8. játszmában a határ közelében elkapták egy nagy ütését – viszont a következő pár, Sanjay Krishnamurthi és Seifert már sokkal tovább kitartott. És nem csak hogy kitartottak, de előbbi például még a félidő feléig beütött négy hatost is, így az állás addigra 94/3-ra változott: ez már jobban nézett ki a San Francisco számára! Ezek után viszont egy csapásra visszalassult a játék: a következő 5 játszmában már nem jött egy hatos sem, és négyesből is csak egy darab árva akadt, sőt, a 15. játszmában a 42-nél tartó Krishnamurthi is búcsúzott Vakár Szalámhíl csont nélküli kidobásából. Azért még néhány hatossal csak följebb jött a végére a csapat (például a 20. játszmában frissen beálló Romario Shepherd is hozott két maximumot 3 labdából), így a cél a második félidőre 169 lett.
És igaz, hogy nem volt itt Rouf, a legjobb dobó, de volt például Xavier Bartlett és Brody Couch, akik Shayan Jahangir és Steven Taylor ellen az első két játszmát összesen 4 futással hozták le (abból is 2 széles extra volt), így már most látszott, hogy mégsem olyan kevés az az elért 168! Aztán, bár a 3. játszmát egy hatossal kezdték, de pár dobással utána Taylor már kiesett: neki 10 labdából egyetlen pontja sem gyűlt össze! Az Orcas szenvedése pedig folytatódott: újabb nagyon takarékos játszmák jöttek, újabb kieséssel (Bartlett dobásából kapta el Couch odafutva majd elvetődve Kyle Mayerst), így az erőfölény csak 31/2 lett. A 8. játszma még hozott egy kis megkönnyebbülést a kergetőknek, mert akkor 18 futás gyűlt össze, de a következőben megint csak 3, az azt követőben pedig két újabb ember is kiesett: az elsőnél Gore, a dobó kinyújtotta a jobb kezét, és belepiszkált a Jahangir által visszaütött labdába, ami így pont az inaktív kaput találta el, és mivel Sikandar Raza kívül volt a vonalon, így ez kifutásnak számított! A következő labdából pedig maga Jahangir is kiesett, mivel melléütött, és a labda a kapuját találta el. (Ez lett amúgy Gore első MLC-kapuja.) Ám most jött meg a címben is említett Shimron Hetmyer, és mindent felborított. Még a 10. játszma végén beütött egy hatost, így a félidő felére 63/4-re szépített, aztán pedig ugyanezt a formáját folytatta. Igaz, hogy gyorsan elvesztette maga mellől Heinrich Klaasent, és következő társa, Aaron Jones sem tudott túl sokat hozzátenni az eredményhez, de Hetmyer a 17. játszma elején, a 23. vele szembeni dobásból már az 50-est is elérte, és csak folytatta a száguldást: a 20. játszmára már csak 8 futás hiányzott a csapatának, és a játszma 2. labdáját újabb 6-osra ütötte, így a következőben egy dupla is elég volt, hogy bevigye a Seattle-t a célba!
A San Franciscónak igazából meg sem kottyant ez a vereség, mert így is biztos a továbbjutásuk, és jó az esélyük az első elődöntőre is, az Orcas számára viszont létfontosságú siker született: 6 pontra jöttek föl, így most már 4 pont a különbség üldözőikkel szemben – igaz, nekik még eggyel több meccsük van hátra, és kétszer pont egymás ellen játszanak majd, így biztos, hogy egymás között 4 pontot még szereznek.
