New York-i előny a két utolsó csatájában

2025. július 4. – Szerző: Krikettgalaxis

Rendkívül nehéz helyzetbe került a Los Angeles Knight Riders, miután elbukta a mai meccset a közvetlen rivális MI New Yorkkal szemben: a lilákon már csak a csoda segíthet, de bizony az MI-nek sem lesz még könnyű dolga, ha tovább akar jutni.

A New Yorkhoz tartozó Manhattan látképe (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Mindkét csapatnak ezzel együtt három hátralevő mérkőzése volt, miközben a továbbjutó helyen álló Orcastól 4 pontnyi távolságra voltak. Ez pedig azt jelentette, hogy ha a seattle-iek esetleg most már minden meccsükön kikapnának (nekik kettő van még), a mai két résztvevőnknek akkor is legalább kettőt meg kellene nyernie a maga háromjából. Élezte a helyzetet, hogy idén ez a két klub még nem találkozott egymással, vagyis ezen kívül még lesz egy másik is, ahol pont egymással találkoznak!

Ahogy tegnap, úgy ma is egy kis eső ijesztegetett az elején, de tegnappal ellentétben most hamar el is vonult, és vissza sem jött (csak a himnusz táján szemerkélt még egy kicsit pár percig), így csak egy kicsit késett a kezdés, és nem veszett el egy játszmányi idő sem. A pénzfeldobást a New York nyerte, és a dobást választották. Legutóbbi összeállításukban annyi változás történt, hogy Sunny Patel hiányzott, míg Nosthush Kenjige visszakerült a csapatba. És volt egy nagy visszakerülő az LAKR-nél is: Sunil Narine, aki Tanveer Sanghát szorította ki.

Az ütést Unmukt Csand és Andre Fletcher kezdte, de Csand a meccs első labdájából kiesett: Trent Boult dobása ment át az ütője és a lába között, rá a kapura. A 3. rendű Andre Russell aztán a második játszmában erre három határral válaszolt – de erre meg Boult felelt a 3. játszmában, Russell kéz-karójának kidöntésével. A sorminta pedig folytatódott: az 5. játszmát ismét Boult dobta, és ismét kidobásból szerzett egy kaput, ezúttal Fletcherét, így a hamarosan véget érő erőfölény 35/3-mal zárult. A következő időszak egyetlen fénypontját az ütősök szempontjából Sherfane Rutherford jelentette, aki a félidő feléig két egyéb négyes mellett a 9. játszmában egy 4–6–4-es sorozatot is teljesített, de közben kiesett mellőle Széf Badar is (most már végre nem Boult, hanem amúgy Kenjige volt eredményes), így 10 játszma után az állás 71/4 volt. Rutherford aztán nem csak az eddig eltelt időszak fénypontja volt, hanem a most következőé is: míg rajta kívül a többiek alig szereztek pontot, ő folytatta a határok időnkénti beütését: a 12. játszmában például két hatosa is volt, igaz, aztán egy kis tétovázás miatt még ugyanebben a játszmában majdnem ki is futották, amikor egy duplát teljesített. De miért is írtuk azt, hogy a többiek? Természetesen azért, mert ahogy teltek a játszmák, úgy jöttek be és ballagtak le az ütősök Rutherford mellől, Badar után összesen még hárman, és csak Matthew Tromp volt közülük az egyetlen, aki két számjegyű eredményt tudott felmutatni: 10 futást... Rutherford végül a 19. játszmában, 44 dobás után, 86 megszerzett futással búcsúzott: képzelhetjük, mi lett volna nélküle, ha még vele együtt is csak 154-ig jutott a csapat... És mindezt úgy, hogy egyébként az MI mezőnyjátéka sem volt valami erős, például több elkapást is elejtettek közben. Érdekesség amúgy, hogy Narine, bár a pályán volt, nem is ütött: valószínűleg még a korábbi sérülése miatt.

Az alacsonynak tűnő cél kergetését Quinton de Kock és Monank Patel kezdte, és hogy nem a pálya volt túl nehéz, azt már az első és a második játszma fordulóján bizonyították azzal, hogy két egymás utáni hatost szereztek. Igaz, ezeken kívül azért olyan temérdek futás nem született, a Narine által dobott 3. játszma pedig három egymás utáni dobásból három kiesési veszélyt is hozott De Kock ellen, sőt, a harmadik be is teljesült! Az első kettő LKE volt, de egyiket sem adták meg, mindkettőre volt videózás is, de az egyik a láb-oldalon pattant, a másik meg csak bíró szavával találta el a kaput. A harmadik labdából már viszont érvényes elkapás lett: itt Jason Holder, a katona dicsérhető leginkább, aki szép mozdulattal, alacsonyan kapta el a labdát. De Kock helyére Nicholas Pooran érkezett meg, aki ellen a 6. játszma végén Csand, a kapus úgy tűnt, elejtett egy könnyű elkapást – bár aztán kiderült, hogy mindegy volt, mert valójában nem is ért bele az ütős. Mindenesetre az erőfölény végén az állás 39/1 volt: azért ez sem mutatott túl szépen. A 8. játszmában már sikerült egy elkapás a kapusnak, de ebből sem lett kiesés: ezúttal bírói tévedés miatt, mert Pooran itt már tényleg beleért – viszont a dobók sem kértek videózást. Így aztán Patel és Pooran a 10. játszma végére már 73/1-ig jutott, és most már jobb esélyeik látszottak a győzelemre. Aztán ahogy telt az idő, ez az esély csak tovább nőtt, ugyanis a pontok szépen gyűlögettek, és bár a 15. játszmában Holder is elejtett egy elkapást Pooran ellen, két labda múlva Patel már az 50-esig is elért. A 16. játszma újabb mezőnyhibát hozott a Knight Ridersnél: Tromp és a helyettesítő mezőnyjátékos, Nitish Kumar is rámozdult egy elkapásra, de aztán mindketten megálltak... Hamarosan aztán Pooran 50-ese is meglett, és bár Patel ezek után kiesett, de ez már késő volt: ekkor már alig hiányzott valami a New York győzelméhez, azt pedig jórészt Kieron Pollard két egymás utáni hatosával össze is szedték, így már a 18. játszmában megnyerték a meccset.

Lépéselőnybe került tehát az MI a Los Angelesszel szemben: utóbbiaknak most már mindkét meccsüket meg kellene nyerniük, az Orcasnak pedig mindkettőt elveszítenie, de még ez sem biztos, hogy elég lenne a továbbjutáshoz...