A mai angol eredmények: kétszer nagyon sok, négyszer nulla

2025. július 4. – Szerző: Krikettgalaxis

Igen szélsőséges eredményeket hozott a birminghami teszt harmadik napja: az angol ütősök közül ketten egészen elképesztően játszottak, négyen viszont kacsáztak, ami csak ahhoz volt elég, hogy a továbbjátszást elkerüljék. India bele is kezdett a harmadik játékrészbe, ahol 64/1-re áll, összesítve 244/1-re.

A Stonehenge, Anglia talán leghíresebb nevezetessége (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Igen, India tegnap nagyon sok futást gyűjtött, és igen, Anglia hamar elvesztett három embert, de nem, a meccs még nem lefutott. A hazaiaknál bármikor benne van nem csak az összeomlás lehetősége, de egy elképesztő társulásé is – és miért ne lehetne ez akár az a Joe Root–Harry Brook pár, a yorkshire-i különítmény is, amelyik tegnap 25/3-ról jött föl 77/3-ig a nap végére? Valami ilyesmi gondolatok kavaroghattak az angol szurkolók fejében – lássuk, mit hozott erre válaszul az élet!

Tegnap tehát 20 játszma telt el a második negyedből, viszont mostanra már elkezdtek látszódni a megviseltség jelei a talajon, így a pörgetők az idő múlásával egyre több segítségre számíthattak. Root 18, Brook pedig 30 futásról indult, az élet válasza viszont már a mai 2. játszmában elérkezett: előbb Mohammad Szirádzs dobásába Root a tervezett csúsztatás helyett éppen csak annyira ért bele, hogy kapuselkapás lett belőle, egy labdával később pedig a frissen bejövő Ben Stokes élezett a kapushoz! A kapitánynak egyébként ez volt pályafutása első aranykacsája a teszt formátumban... Igaz, aztán a mesterhármas nem lett meg a dobónak, sőt, Jamie Smith egy 4-essel 500 alá csökkentette a hátrányt, na de 5 elvesztett kapunál a 499-es lemaradás egy kicsit soknak tűnt... A 25. játszmában azért Anglia 100-asát szépen megtapsolták a nézőtérről, majd azt is egyre nagyobb bizakodással figyelhette a lelátók népe, ahogy Brook és Smith szép építkezésbe kezd. A 29. játszmában Brook az 50-et is elérte, a 32-edikben pedig például Prasziddh Krisná ellen Smith is bejelentkezett egy 4–6–4–4–SZ–4-es sorozattal, amivel már a csapat 150-e is meglett, neki pedig máris a 49-e. Aztán természetesen hamarosan az 50 is, mindössze 43 labdából, és a haladás nem állt meg, így India egyre több dobóval próbálkozott, a 38-adik játszmában már a hatodikkal. De a 39. játszma így is elhozta Anglia 200-as pontszámát, és közben napvilágot látott egy különleges statisztika is: a világon ezzel együtt csak 14 teszt volt, amikor mindkét csapatnak a saját első játékrészében a 6. kapus társulása 100-ig jutott – és ezen a pályán az utolsó három meccs az mind benne van ebben a 14-ben! De nem csak a párnak lett meg a 100-asa, hanem még ebéd előtt Smithnek is, mindössze 80 dobásból: az angol szurkolók már bele is kezdtek a Már nem énekeltek többé... című dalukba, amit az indiai szurkolókhoz címeztek. Ekkor, a 47. játszma végén tartották meg az ebédet, 249/5-nél, ami azért valljuk be, még mindig Indiának adott (volna) okot az éneklésre.

Szünet után nem kellett túl sokat várni Brook 100-asára sem: az 51. játszmában egy 4-esből lett meg neki. Kiesési esélyek pedig továbbra sem nagyon jöttek, csak kisebb angol hibák, amiből legfeljebb csak nagyobb indiai szerencsével lehetett volna valami... Az 56. játszmában Anglia hátránya már 300 alá csökkent, és már az sem tűnt olyan távolinak, hogy a továbbjátszást elkerüljék. A 60. játszmában már a 300-as állást is elérték, és ugyanennek a végén, amikor egyébként ivószünet is volt, végre sikerhez vezetett India azon törekvése a játékvezetőknél, hogy cseréljék ki a szerintük eldeformálódott labdát. Mondjuk az jó kérdés, hogy a dobók miért kérik ezt, hiszen úgy lehetne sejteni, hogy egy furcsa alakúvá vált labda kiszámíthatatlanabbul pattan, ami megbolondítja az ütősöket... De biztos megvolt a jó oka, hogy kérték a cserét. Oka lehet, hogy volt, de eredménye nem: Smith a 64. játszmában már a 150-et is átlépte, hamarosan pedig a társulás már a valaha volt 3. legjobb angol 6. kapus párrá vált, majd a valaha volt 3. legjobb 6. vagy lejjebbi társulássá bármelyik csapat részéről India ellen. A teát a 75. játszma végén tartották meg, 355/5-ös állásnál: ekkor Smithnek 157, Brooknak 140 futása volt...

Eddig tehát a pontszerzés volt gyors, de szünet után mindenféle esemény felgyorsult. Kezdődött egy LKE-videózással a 76. játszmában (eddig ma még nem is volt DFR), de ott kiderült, hogy a labda mellément volna. Aztán folytatódott Brook 150-esével a 79. játszmában, majd azzal, hogy a 80 játszma letelte után furcsa módon India még a régi labdával folytatta a dobást, holott az egész világ láthatta, hogy azzal semmire sem mennek. Aztán persze egyetlen dobás után mégis lecserélték az új labdára: nem tudjuk, mire volt ez jó, talán babona vagy valami. A 82. játszmában a pár elérte a 300-at: ennél jobb egy hatodik kapus angol pár még csak egyszer volt a világon! Brook pedig az első angol ütős lett, aki három ekkora társulásnak is tagja volt. Innen viszont már nem sokat mentek följebb: az új labda megtette a hatását, és Ákás Dípnek sikerült egy olyan szép varratos dobást megeresztenie, amivel Brook sem tudott mit kezdeni, és eltalálta a kapuját. A következő játszmában aztán egy újabb mérföldkövet lépett át Anglia: 200 alá csökkent a hátrányuk, így a továbbjátszást már megúszták – más kérdés, hogy amúgy India lehet, hogy ki sem kérte volna, ha lehetett volna sem. Viszont most már Smithen kívül nem volt több jó ütős az angoloknál: a sorvég pedig elkezdett kipotyogni. Chris Woakes még begyűjtött 5 futást, de utána az utolsó három ütős pillanatokon belül kacsázott, mindannyian Szirádzs dobásaiból, így ő hatos zsákmánnyal fejezte be a játékrészt! Smith viszont időközben elérte a 174 futást, amivel a legmagasabb pontszámot tudta felmutatni, amit angol kapus valaha is elért – sőt, a végére amúgy 184-neskiig is eljutott. Anglia összpontszáma viszont csak 407 lett, ami nagy csalódás lehetett számukra Brook és Smith pazar játéka után... További statisztikai érdekesség még, hogy itt a végén Brydon Carse kiesése lett a férfiteszt-történelem 10 ezredik kacsája! És ha már kacsa: olyan csak egyszer volt eddig a világon (2008-ban), hogy egy játékrészben 5 kacsa ellenére is 400 fölötti eredmény szülessen, olyan viszont, hogy 6 kacsa és 400, valamint hogy 5 kacsa és két 150-es, na olyan most volt először a történelemben! És hogy a dobókról is említsünk valamit: olyan, hogy India esetén mind a 10 kaput a két első dobójuk szerezze (mint most Díp és Szirádzs), utoljára 1983-ban volt.

A harmadik játékrész elejére pedig ma még maradt egy óra. Az ütést Jasaszví Dzsájszvál és Kannaur Lokes Ráhul kezdte, felhős ég és bekapcsolt világítás mellett. A 2. játszmában Ráhul majdnem megcsinálta ugyanazt, mint az első játékrészben, amikor ráütötte a labdát a saját kapujára, de most megúszta. Dzsájszvál pedig, amikor a 6. játszmában 3 négyest is ütött, összesítésben följött 2000 futásra, amihez mindössze 40 játékrészre volt szüksége: ezzel holtversenyben a leggyorsabb indiai dobó lett ebben a tekintetben. Aztán a 7. játszmában Ráhul is hozott három négyest, és úgy látszott: a meccs már teljesen kicsúszik Anglia kezei közül, hiszen esélyük szinte csak akkor lett volna, ha itt ma gyors kapukat szereznek az elején. Megkönnyebbülésükre viszont pár perc múlva Josh Tongue-nak sikerült az áttörés: LKE-be ejtette Dzsájszvált, aki hosszasan társalgott Ráhullal, hogy kérjenek-e videót, így végül (talán Stokes reklamációja miatt) még azt is külön kellett ellenőrizni, hogy időben kérték-e: állítólag (bár ezt több szurkoló is vitatta) időben, de hiába, mert a kiesés érvényes volt. A 13. játszmára már feltámadt a szél és egy kis eső is elkezdett esni, de ettől függetlenül is itt volt már a nap vége: India 64/1-ig jutott most el, ami 244-es előnyt jelent számukra. Vajon lesz holnap játékrészlezárás? Ha igen, mikor? Vagy összeomlanak hamarabb?