Nagy bánatukra a szezon eleji Seattle-t láthattuk viszont
2025. július 5. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem tartott ki a Seattle Orcas utóbbi időkben látott lendülete: a mai második meccsen igen súlyos vereséget szenvedtek a bajnokesélyes Washington Freedomtól. A zöldek mindössze 82 futást tudtak begyűjteni, így a kergetés sétagalopp volt az ellenfélnek.
Seattle látképe többek között a jellegzetes Űrtű nevű toronnyal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Pár napja még rálegyintettünk volna egy ilyen mérkőzésre: fix fővárosi győzelmet vártunk volna. Azóta viszont történt egy s más, leginkább az, hogy a Seattle sorozatban három mérkőzést is megnyert az 5 vereségét követően, így most már egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy mik a mai esélyek. Igaz az is, ezen sikerek alkalmával azért látszott, hogy az egész csapat még mindig nem működik olyan olajozottan, mint kellene: mindig Shimron Hetmyer egyéni teljesítménye volt az, ami megmentette őket. És hogy szóljunk egy kicsit a bajnoki címvédő Washingtonról is: nekik egy mostani győzelem azt jelentette volna, hogy megelőzik a Texast, és följönnek a második helyre – sőt, valami földöntúlian nagy arányú sikerrel akár az első hely is meglehetett volna.
Mivel a mai előző mérkőzés eső miatt csúszott, így itt is vagy háromnegyed órával halasztani kellett a kezdést. A pénzfeldobást a Freedom nyerte, és a dobással való kezdést választották. Múltkori összeállításukon semmit sem változtattak, viszont az Orcas egyet igen: náluk Ayan Desai helyére visszatért Jasdeep Singh.
A találkozó aztán rémálomszerűen kezdődött a zöldeknek. Már az első dobásból kiesett Shayan Jahangir, aki egyből agresszív akart lenni, de a labdát csak magasra ütötte fel, és elkapták. A harmadik rendű Aaron Jones ezen egy 4-essel még szépített, de a 2. játszmában Glenn Maxwell ki-LKE-zte őt: hiába kért ki videózást, a kaputalálatra bíró szava jött ki, így a kiesést jelentő ítélet érvényben maradt. Most Sikandar Raza jött be, de ő is hasonlóan járt: igaz, ő nem egy, hanem két négyest ütött be, de aztán kiesett – egy labda múlva pedig a nyitás óta bent levő Steven Taylor is – 15/4! És ha erre azt mondtuk volna, hogy irtózatos, akkor milyen szót használjunk arra, ami még most jött? Az erőfölény végéig ugyanis most már csak pár szimpla született, ráadásul Kyle Mayers is beleélezett egy labdába egy söprési kísérlet során, így a rövid ferde láb őt is elkapta: 6 játszma után az állás 21/5 volt: már most minden bizonnyal eldőlt a meccs. Na de, na de! Azért most már ott volt Hetmyer és Heinrich Klaasen, akik még egy utolsó esélyt jelentettek a Seattle-nek. Egészen a 9. játszmáig, amikor is talán a megfelelő lábmunka hiánya miatt Hetmyer a kapushoz élezett: ma nem lett megmentő a guyanaiból... A félidő fele így 44/6-tal érkezett el, javulás pedig továbbra sem állt be az ütőjátékban. Klaasen még kitartott, de a 11., a 14. és a 16. játszmában is egy-egy újabb társat vesztett maga mellől. A dél-afrikai egészen 48 futásig eljutott, miközben mindenki más legfeljebb 8-at (!) gyűjtött be, így amikor a 18. játszmában az ő kiesésével, 82 futással véget ért a félidő, azt lehetett megállapítani, hogy ő egymaga a teljes pontszám közel 59%-át teljesítette, extrák nélkül pedig majdnem 61%-át! Ez a 82 egyébként az Orcas történetének legalacsonyabb pontszáma lett.
Szokták mondani, hogy addig ne ítéljünk meg egy pontszámot, amíg mindkét csapat ütőjátékát nem láttuk az adott sávtalajon. De azért, bármennyire is helytálló javaslat, az ilyen szélsőségesen alacsony pontszámokra talán mégsem alkalmazandó. Ezt eléggé egyértelmű volt, hogy sikerülni fog lekergetni, talán csak annyi volt a kérdés, hogy mikor, és hogy a Seattle dobói megmentenek-e valamennyit a csapat becsületéből néhány kapuszerzéssel. És bizony azért megmentettek: a veszélyes Mitchell Owent például már a 3. játszmában ki tudta dobni Sikandar Raza, méghozzá azért, mert amikor Owen egy nagy lendítést mutatott be, hogy a fedezet irányába üsse a labdát, túl nagy rést hagyott az ütő és a lába között, azon pedig átsurrant a labda, és eltalálta a láb-karóját. A következő ütőspár Rachin Ravindra és Mahtár Ahmed volt, akik túlzottan nem siették el a dolgot, ám az erőfölény végére így is 50/1-nél tartottak (miközben egyébként az 5. játszmában egy elkapást elejtettek a mezőnyben Ravindra ellen), sőt, mivel a 8. játszmát Ahmed egy 4–6-tal kezdte, majd Ravindrának is volt egy négyese, máris rendkívül közel kerültek a célhoz. Azért még egy utolsó kapu belefért búcsúzásul: Ravindrát kapták el a középpályán, de a kergetés így is sikerrel zárult a 10. játszmában.
Ez ugyan jó nagy arányú siker volt a Washington részéről, de ahhoz még mindig nem elég, hogy NFA-juk olyan nagyra nőjön, hogy az első helyre is beférjenek, így most csak a másodikok. Az Orcas maradt ugyan továbbjutó helyen, de most már egy fokkal könnyebbé vált megelőzni őket: ezért ők most valószínűleg a Los Angelesnek szurkolnak kicsit jobban, amikor az LA a New Yorkkal találkozik hamarosan, hiszen a nyugati partiak vannak jobban lemaradva.
