Újra továbbjutó helyen a New York
2025. július 6. – Szerző: Krikettgalaxis
Pár napon belül másodjára is megnyerte az MI New York a Los Angeles Knight Riders elleni alsóházi rangadót, így legalább ideiglenesen följöttek a negyedik, továbbjutást érő helyre. Hasonlóan csinálják, mint az IPL-ben? Gyenge idénykezdés után jönnek föl.
A New Yorkhoz tartozó Manhattan látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Volt egy kis zavar a világon azt illetően, hogy most akkor a Los Angeles már végleg lemondhatott-e a továbbjutásról: különböző hírportálok máshogy írták, voltak, akik szerint már matematikailag is biztos volt, hogy nem végezhetnek a negyedik helyen, máshol azt írták, hogy igen. Pontszám és NFA alapján persze egyértelmű volt, de valakik valamiért talán azt hitték, hogy az egymás elleni eredmény többet ér, mint a nettó futási arány. Mostanra tisztázódott a helyzet: azok írták jól (köztük a Krikettgalaxis), akik szerint még nem dőlt el, hogy a lilák továbbjuthatnak-e. Azaz: ennek a mai meccsnek még igenis nagy tétje volt számukra is! Ehhez most kötelező lett volna győzniük, míg az MI-nek akár egy vereség is belefért volna, ha később még jól alakulnak az eredmények – de persze tudták ők is: a legjobb lenne most, ez ellen a gyengébb ellenfél ellen megpróbálniuk nyerni, mert az utolsó ellenfelük a sokkal erősebb Washington lesz...
Az időjárás igen szeszélyes volt: esős és száraz időszakok váltogatták egymást elég sűrűn, a nedvesség miatt pedig a sávtalaj is picit tapadós, nehéz volt már a korábbi meccseken is. A pénzfeldobást az LAKR nyerte, és a dobást választották. Két nappal ezelőtti, szintén a New York ellen játszó csapatukból ma kihagyták Rovman Powellt és Ali Khant, helyükre pedig Alex Halest és Corné Dryt tették vissza, míg a New York nem változtatott semmit ahhoz a meccshez képest.
Az ütést Monank Patel és Quinton de Kock kezdte, és miután az első játszmát 12 futásra hozták le, úgy érezhették, talán ma nem lesz itt olyan nagy gond. De azért lett. Például az, hogy De Kock, aki csak a 2. játszma második felében jutott szóhoz, pontszerzés nélkül kiesett, és a 4. játszmában Patel is hasonló sorsra jutott: itt Széf Badar dicsérhető leginkább, aki messziről futott a mélységi középpályán magasról lehulló labdáért, és egy vetődés végén látványosan kapta el. Ráadásul az 5. játszmát Sunil Narine majdnem szűzre dobta, csak egyetlen futás volt benne, majd (miközben a felhők egyébként eloszlottak, és szépen kisütött a Nap) a 6. játszma elején Shadley van Schalkwyk mai második kapuját szerezve kiejtette a 4. rendű Tadzsindra Szinhet is: az erőfölény így 41/3-ra végződött. A következő párt Nicholas Pooran és Michael Bracewell alkotta: őket mindkettejüket a 10. játszmában kiküldte a bíró, de a két eset közül az elsőt, Bracewellét vissza kellett vonni, mert a videózás során kiderült, hogy az LKE-nek hitt labda fölément volna. Így az erőfölény végére 64/4 lett az állás, viszont Pooran helyére megérkezett a nagy öreg, Kieron Pollard, ő pedig nagyot lendített a kékek eredményén. Na még nem a következő 3 játszmában: azok után még csak 10 futása volt 15 dobásból, közben pedig Bracewell is kiesett mellőle. Sőt, bár ezek után jött egy négyese, de még a 16. játszma végén is csak 21-en állt 25-ből. Ezek után viszont kétszer is megcsinálta, hogy két hatost ütött be egymás után, aminek köszönhetően a végére az 50-es is meglett neki, és bár ő is kiesett, meg még három másik ember is, de legalább 142-ig föl tudott jönni a csapat. Nem sok, de láttuk már az elmúlt napokban, hogy ezen a pályán azért nem is kevés.
És valóban, a kergetés sem indult túl nagy lendülettel. Igaz, az első kiesésért nem éppen a nehéz talaj volt okolható, hanem a két ütős, Andre Fletcher és Alex Hales közti meg nem értés: elindultak egy szimplára, majd tétovázni kezdtek, váltottak valami igen–nemet
egymás között, majd Fletcher megfordult, ráadásul el is csúszott, így ki tudták futni. Még szerencséjük a liláknak, hogy a harmadik rendű Unmukt Csand legalább 3 négyest beütött az erőfölényben, mert anélkül borzalmas lett volna az eredményük – persze a 38/1 azzal együtt sem volt olyan túl szép. A haladásuk a folytatásban is lassú volt, de legalább a félidő feléig sem Hales, sem Csand nem esett ki, így az akkor látott 63/1, ha időarányosan kevésnek is tűnt, de a per egy miatt jó alapot adott a gyorsításhoz. Igen ám, de rögtön ezek után Hales egy könnyelmű mozdulattal a tervezett középpálya helyett a csúcs mezőnyjátékoshoz ütött egy labdát, aki elkapta, Csand pedig, bár gyűjtögette például a szimplákat, nem igazán volt képes a gyorsításra. A 100 futást csak a 16. játszma elején érte el a csapat, viszont még 8 kapujuk megvolt: érdekes állás egy Húsz20-as meccsen! Egyébként Csand ekkori társa, Sherfane Rutherford is hasonlóan játszott: voltak négyesei, de összesítésben ő is lassú volt. De mivel a cél nem volt túl magas, azért még ezzel együtt is szinte végig megvolt az esélyük, hogy sikerüljön a kergetés, legjobban talán akkor álltak, amikor 15 dobással a vége előtt 21 futás hiányzott nekik. Az utolsó játszmára azonban még mindig 16 kellett volna, ezért kívülről az az utasítás érkezett Csandhoz, hogy vonuljon vissza, és adja át a helyét Jason Holdernek, aki talán rá tud kapcsolni a legvégén. A levonuló ütős nem tűnt túl boldognak a döntés miatt, és utólag kiderült, hogy igaza is lett: azt nem tudjuk, hogy ő mire lett volna képes, de azt igen, hogy Holder nem sokra, így a New York végül 6 futást megőrzött az előnyéből.
A Los Angeles tehát idén sem jutott rájátszásba, az MI-nek viszont megnőttek az esélyei. Sőt, azt is tudták, hogy ha a hamarosan következő meccsen az Orcas kikap a Super Kingstől, akkor nekik akár egy vereség is beleférhet majd a végén, és úgy is továbbjuthatnak!
