Szinte biztos búcsúzó a Seattle
2025. július 6. – Szerző: Krikettgalaxis
Már csak a csoda juttathatja rájátszásba a Seattle Orcast, miután a mai második meccsen kikaptak a Texas Super Kingstől. Attól a Texastól, amelyik viszont a maga részéről ezzel föl is jött a tabella élére.
Dallas látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A Seattle számára az lett volna a jó, ha a mai első meccsen a Knight Riders elverte volna az MI-t, ám nem ez történt: így most eléggé sürgető győzelmi kényszerbe kerültek a delfinek. Egy esetleges mai vereség ugyanis azt jelentette volna, hogy még mindig a New York mögött maradnak, azaz csak akkor ugorhatnának majd föl mégis a negyedik helyre, ha a New York az utolsó meccsén valami földöntúlian hatalmas vereséget szenved. Akkorát, hogy az már szinte lehetetlen is. Erre alapozni pedig... hát, nem kéne. Ellenben a szuperkirályok kényelmes helyzetben voltak: nekik már csak az volt a kérdés, hogy az első elődöntőbe jutnak vagy a végselejtezőbe. Pontjuk ugyan kettővel kevesebb volt, mint a két első helyezettnek, de elég jó volt az NFA-juk, és ha itt is tudnak rajta javítani, akkor még jobb esélyük lesz az első elődöntőre.
A pénzfeldobást a Seattle nyerte, és a dobást választották, annak ellenére, hogy ezen a pályán az utolsó 3 meccset mindig az ütéssel kezdők nyerték. Összeállításuk három helyen is megváltozott az előző meccs óta: Steven Taylor, Vakár Szalámhíl és a sérült Gerald Coetzee sem játszott, a helyükre pedig David Warner, Cameron Gannon és Bjorn Fortuin került be: Fortuint most az utolsó pillanatban szerződtették tartaléknak Coetzee helyett, így neki ez lett élete első MLC-mérkőzése. Változtatott kettőt a sárga csapat is: ott Mohammad Muhszin és Nandre Burger helyét Adam Milne és Ziá ul-Hak vette át.
A Texas két nyitó ütőse Smit Patel és Faf du Plessis volt. A futások érdekesen oszlottak meg az elején: az első játszmában például három négyes és három nullás volt, a másodikban pedig hat szimpla. Ezek után aztán mindenféle mintázat nélkül érkeztek a 0, 1 és 4 pontos ütések és nem ütések, majd becsúszott pár dupla is – az első kapu pedig a 6. játszmában csúszott be, amikor Shimron Hetmyer egy szép kis rohanás után elkapta Patelt. Az erőfölény így egy olyan 42/1-re végződött, amire ezen a pályán nem lehet azt mondani, hogy nagyon rossz. A 8. játszma elején aztán az ütősök saját maguk rontottak a helyzeten: Du Plessis pár lépést megtett az ütése után, majd nemet kiáltott társának, a szintén elinduló Saiteja Mukkamallának, ez a zavar pedig utóbbi kifutásával végződött. A folytatásban Du Plessis és Subham Randzsane főként egyesével lépdelt, majd a félidő fele előtti utolsó ütésből a dél-afrikai megszerezte a meccs első hatosát is, így 10 játszma után 69/2 lett az állás. Ezek után viszont elég váratlanul bevadultak az ütősök, és elkezdték ontani az újabb határokat. A 12. és a 14. játszma is két hatost és egy négyest hozott, miközben Du Plessisnek már a 12. játszmában bőven meglett az 50-es is, és Randzsanénak is a 17-edikben! Viszont Du Plessis a 15. játszmában ütött utoljára határt, azóta nem: talán azt érezte, hogy ez így nem mehet tovább, és ezért meglepő módon a 19. játszma végén visszavonult – pedig már 91-en állt, és akár a 100-as is meglehetett volna neki! Helyét Donovan Ferreirának adta át amúgy, aki viszont nem tudott élni a lehetőséggel, csak 3 futást gyűjtött, de a csapat így is 188-ig jutott, ami a pálya korábbi eredményei alapján rendkívül magas összegnek érződött.
Az Orcas nyitó ütősei ezúttal Warner és Kyle Mayers voltak. Az első 4 játszmát ők is hasonlóan hozták le, mint az ellenfél: 4-esekkel, nullásokkal és kis értékű megmozdulásokkal. Az 5. játszmában viszont Milne szétzilálta őket: előbb Warner karóinak alját találta el, aztán pár dobás múlva Shayan Jahangirt is búcsúztatta pont nélkül. Mayers viszont kitartott, és a következő játszmában (vagyis hamarabb, mint a Texas) beütötte az első hatost is, így az erőfölény 42/2-re végződött. Az ő ténykedése végül a 8. játszmában ért véget, amikor elkapták a zárt hosszún, és hiába állt be ekkor az amúgy csigalassú Aaron Jones mellé Shimron Hetmyer, a félidő feléig ő sem tudott gyorsítani, így 10 játszma után 64/3 volt az állás. Jones ezek után egy hatossal tett róla, hogy a csigalassú
jelzőjéből legalább a csiga
részt kihúzzuk, de a lassúságon már nem tudott javítani, mert pillanatok múlva egy elrontott fejszés söprés után őt is elkapták, ezúttal a rövid hármas. Hetmyer viszont úgy tűnt, beindítja a rakétákat, és a 12. játszmában beköszönt két négyessel és egy hatossal – bár ez már kicsit későnek tűnt. És nem csak hogy késő volt, de nem is tartott sokáig: előbb Heinrich Klaasen esett ki mellőle, aztán ő maga is: nem csoda, hogy kiejtője, Akeal Hosein vadul ünnepelt! És igaz, hogy ezek után gyorsan jött még három hatos, de a szükséges pontarány egyre csak nőtt, a 19. játszmában pedig Milne 4 labdán belül az utolsó 3 emberrel is végzett, ötös zsákmányig jutva, így a Texas nem kevesebb mint 51 futással kerekedett felül.
