Bebiztosította az első elődöntőt a Washington
2025. július 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem született meglepetés az MLC csoportkörének utolsó napján, az első meccsen: az előzetesen is esélyesebbnek tartott Washington Freedom nagyon simán fektette két vállra az MI New Yorkot, akik amúgy egész idénybeli halovány teljesítményük ellenére így is továbbjutottak. De csak a végselejtezőbe, míg a Freedom az első elődöntőbe.
A Kapitólium, a washingtoni törvényhozás székhelye (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A bajnoki címvédő WF azt már réges-régen bebiztosította, hogy továbbjusson, de érdekes módon az még az utolsó napig nyitott kérdés volt, hogy hova jut tovább: az első elődöntőbe-e, netán a végselejtezőbe. Hiszen a tabella a harmadik hely után szakadt szét: az első három csapat mind jó eséllyel pályázott az első elődöntőre. Ma a győzelem biztossá tehette volna, hogy ők lesznek az első elődöntő egyik résztvevője, még úgy is, hogy a San Francisco ezek után még lejátszik egy mérkőzést. Ellenben a New Yorknak még a továbbjutása sem volt biztos – csak majdnem. Nekik egy vereség is belefért, feltéve, hogy nem valami elképzelhetetlenül nagy arányú kudarcról beszélünk, amivel az NFA-juk akkorát zuhant volna, hogy rosszabb legyen, mint az Orcasé. De ez, még egyszer mondjuk, szinte elképzelhetetlen lett volna. Ilyen kb. 300 futásos vereségre gondolunk.
A vizes pálya és a fenyegető eső miatt azonban a mai találkozó egy kicsit késett. Sőt, nem is annyira kicsit, mert végül úgy tudtak csak belekezdeni, hogy 18–18 játszmára rövidítették, 5–5 játszmányi erőfölénnyel. A pénzfeldobást az MI nyerte, és az ütést választották. Ez azt jelentette, hogy így a nettó futási arányuk már biztosan nem csökkenhetett le annyira, hogy visszaessenek az ötödik helyre, vagyis ebben a pillanatban matematikailag is továbbjutottak! És mivel most már számukra tét nélküli volt az összecsapás, bátran kísérletezhettek az összeállításukkal, és lehetőséget adhattak több MLC-újoncnak is. Összesen hét (!) helyen változtattak a múltkori meccsükhöz képest: kimaradt Quinton de Kock, Michael Bracewell, Kieron Pollard, George Linde, Trent Boult, Rushil Ugarkar és Ehszán Ádil is, az újak pedig Kunwarjeet Singh, Sarad Lumbá, Delano Potgieter, Fabian Allen, Heath Richards, Sunny Patel és Tristan Luus voltak – közülük Singh, Lumbá, Allen és Luus sem játszott még soha ebben a ligában (nem csak idén, korábban sem). A fővárosiaknál ezzel szemben csak egy csere volt: Lockie Ferguson helyét Mark Chapman vette át.
A felforgatott kékeknél az ütést Monank Patel és Kunwarjeet Singh kezdte, de utóbbi már a 3. dobásból majdnem kiesett: LKE-re kértek videót az ellenfélnél, de kiderült, hogy a labda egy kicsit mellément volna. A második játszmában viszont Patel már tényleg búcsúzott: Glenn Maxwell labdájából kapta el Glenn Phillips egy szép vetődéssel a zárt középen. A 3. rendű Nicholas Pooran azonnal két négyessel szállt be a meccsbe, de a móka nem tartott sokáig: a következő játszmában őt is elkapták, miután könnyelműen éppen a középpályáshoz ütött egy labdát. A 4. játszmában aztán az új embert, Tadzsindra Szinhet is majdnem elvesztették – ehelyett azonban már most, jó korán a Washington vesztette el az utolsó videózási lehetőségét, hiszen az ütős beleért, így nem lett LKE. Az újonc Kunwarjeet Singh ezek után játszmánként egy-egy négyessel jelentkezett, így az erőfölény (5 játszma) végén 33/2 volt az állás, ami ezen a pályán annyira nem volt rossz – de a 8. játszma jelentősen lerontotta a helyzetüket. Akkor ugyanis Maxwell két egymás utáni dobásból két embert ejtett ki (köztük aranykacsával az újonc Lumbát), így a félidő fele (9 játszma) 56/4-gyel érkezett el. Hasonlóan jól sikerült a 11. játszma is Phillipsnek: igaz, ő nem egymás után, de szintén két embert ejtett ki, először ráadásul a jól haladó, eddig kellemes meglepetést jelentő Kunwarjeet Singhet, akinek már 33 futása volt. Ráadásul az, hogy az ő játéka mennyire fontos volt, abból is látszott, hogy ezek után teljesen elapadtak a határok – csak a 14. játszma elején jött egy hatos Allentől, de arra meg a következő dobásból válaszolt a dobó (Rachin Ravindra), és elkapta a felé visszaütött labdát. Az állás 81/7-re változott, és már az is kérdéssé vált, egyáltalán a 100 meglesz-e a csapatnak... Azért az még meglett, főként szimplákból, néha duplákból, meg egy árva négyesből, sőt, a végére 112-ig is eljutottak, de hiába 18 játszma, hiába nehéz talaj, ez azért édeskevésnek látszott.
A második félidőt Mitchell Owen és Rachin Ravindra kezdte, és már az első játszmában 10 futást gyűjtöttek be: gyors győzelemnek ígérkezett. Igaz, azért a második játszmában Luus élete első MLC-kapujával egy kicsit megakasztotta a menetet: hosszú labdája Owen lábszárvédőjéről a kapura pattant. A 3. játszmában csak 2 futás született, de a New York reményei nem térhettek vissza, a következőben ugyanis két extra mellett Andries Gous három négyest ütött, majd még az erőfölényben még egyet, így 5 játszma után 39/1 volt az állás. Azért a washingtoni győzelem, ha közeledett is, talán mégsem olyan gyorsan, mint szerették volna, mert náluk is volt jópár nullás és alacsony értékű ütés, sőt, Allen pályafutása első MLC-dobásából kaput is szerzett, Ravindrát kiejtve. (Itt egyébként Richards is dicsérhető, aki a pálya szélén egy jól időzített ugrással, látványosan kapta el a labdát.) De azért Chapman nem hagyta annyiban a dolgot, és most meg a félidő feléig ő jelentkezett be játszmánként egy határral, így a 9. játszma végére 66/2-re jöttek föl, majd a 11. játszmában ugyanő egy újabb hatost is beütött. Igaz, a következő labdából Nosthush Kenjige végzett vele, majd Luus a második kapuját is megszerezte, méghozzá Maxwell ellen, de a 14. játszmában Gous újabb három négyese végleg megpecsételte a New York sorsát. A kergetés így hamarosan, 3 teljes megmaradó játszmával sikerrel véget ért, aminek köszönhetően a Freedom felugrott a tabella élére.
