India még jól harcol a döntetlenért

2025. július 26. – Szerző: Krikettgalaxis

A teszt 4. napjára kiderült: megint csak a döntetlenért történő harc maradt India számára, ugyanis Anglia 300 fölötti előnnyel zárta a második játékrészt, az idő pedig nagyon fogy. Viszont ezt a döntetlenért történő játékot egyelőre jól csinálják a vendégek: még 8 kapujuk megmaradt, és a hátrány több mint felét ledolgozták.

A maiszúri maharadzsák híres palotája (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Volt itt már sokminden: sérülés után visszatérő játékosok mindkét csapatban, Joe Root-parádé – de kapuvesztés viszonylag kevés, három nap alatt csak 17. Ez azt jelentette, hogy a meccs még csak a 2. játékrészben tartott a mostani, 4. nap elején, és mivel Anglia már a kezdéskor is nagy, közel 200-as előnyben volt, így India győzelmi esélyei eléggé lecsökkentek. Persze sokminden múlt még azon, hogy az utolsó 3 angol ütős mire viszi még: ha most a nap elején gyorsan kiesnek, akkor még fordulhat a kocka. És erre volt is esély: éjszaka, sőt még reggel is eső áztatta Manchestert, és a borongós idő a játék kezdésére is megmaradt: nem éppen ideális körülmények az ütéshez.

Tegnap a játékrész 135. játszmája után fejeződött be a játék, 544/7-nél, a pályán pedig a combgörcse után visszatérő Ben Stokes volt bent 77 futással, illetve a már-már sorvéginek számító, de amúgy összesítésben rengeteg első osztályú futással rendelkező Liam Dawson, jelenleg 21-gyel. Az egyik végről a szintén egy kisebb sérülés után újra dobó Dzsaszprít Bumráh kísérletezett, de még mintha mindig egy kicsit lassabbak lettek volna a labdái a szokásosnál... Persze nem csak ezen múlt, de az angolok ott folytatták, ahol tegnap abbahagyták, és jó lendülettel gyűjtögették a futásokat. A 139. játszmában előnyük elérte a 200-at – de aztán bokaprobléma ide, bokaprobléma oda, mégis Bumráh szerezte meg a mai első kaput, méghozzá a rosszul védekező Dawson ellen, akinek így eltalálta a kéz-karójának a tetejét. Stokes és a 10. rendű Brydon Carse azonban ismét az angol játékot szilárdította meg – ráadásul a 142. játszmában megszületett a 100. futás is Bumráh ellen: ilyen még egyetlen tesztjátékrészben sem történt a dobóval! A 145. játszma pedig Stokes számára hozott egy kis ünnepelnivalót: meglett a 100-asa, amivel a 4. angollá vált a világon, és egyúttal a 4. kapitánnyá, aki egy teszten belül ötös zsákmányt és százast ért el! A 148. játszmában aztán egy Carse-négyessel az angol 600 is meglett, Stokes pedig még jobban felbátorodott: hamarosan egymás után egy 6-ost és egy 4-est is beütött, majd ugyanezt (fordított sorrendben) megtette a 152. játszmában is! Ja és csak úgy mellesleg időközben átlépte a 7000 összesített tesztfutást is, így ő lett a 3. ember a világon, aki 7000 futással és 200 kapuval is rendelkezik ebben a formátumban. Utána viszont a változatosság kedvéért Carse hozott egy 4–es–6-os villamost... bocsánat, ütéspárt, de a társulás mókájának végül a 156. játszmában vége szakadt. Akkor ugyanis Stokesnak Ravindra Dzsadedzsá dobásából éppen a zárt hosszú mezőnyjátékost sikerült kiszúrnia – nem lett meg tehát neki a 150, pedig már közel járt hozzá. Carse pedig az 50-hez, de rövidesen Dzsadedzsá vele is végzett: az ütős egy újabb nagy kísérlete, egy fejszés söprés pont a mélységi hátsó keresztláb játékost találta meg. Így ért véget a második játékrész, méghozzá 669-es eredménnyel: Anglia tehát 311-es előnyben volt!

Azaz Indiának lényegében már csak a döntetlenre volt legfeljebb esélye. Ehhez viszont minél tovább meg kellett volna tartaniuk az ütőseiket. Nos, a harmadik negyed a legkevésbé sem ezen terv szerint indult számukra! Az első játszmát Chris Woakes dobta, aki 3 nullással kezdett Jasaszví Dzsájszvál ellen, majd a negyedikből egy jó szögű labdával külsőélezésre késztette az ütőst: bár az első katona, Root kezéből elsőre kipattant a labda, de aztán egy kézzel (!) mégis sikerült utánanyúlnia. És ez még semmi: a következő, amúgy nem túl veszélyes dobásnál az új ember, Száín Szudarsan mintha nem tudta volna eldönteni, hogy megjátssza vagy hagyja menni, és ebből a bizonytalankodásból szintén élezés lett, ezúttal a második katonához: 0/2 az első játszmában! A mesterhármasért dobott labdát azonban Subman Gil túlélte: csak a nézőseregből apelláltak sokan LKE-ért, a pályán nem igazán. Aztán a 2. játszmában a másik nyitó ütős, Kannaur Lokes Ráhul még összeszedett egy futást, így amikor a 3. játszma után megtartották az ebédet, az állás már sokkal szebb volt India számára: 1/2.

Az eredménylap alapján azt mondhatnánk: innentől kezdve viszont a játékból eltűnt az izgalom. De azért volt egy-két érdekes jelenet így is. Például mindjárt a szünet utáni második dobás, amikor Gil ellen most már Stokesék is komolyan apelláltak LKE-ért: még videózást is kikértek, de igazán ritkán látható módon az az ítélet született, hogy mivel a videóbíró sem tudja megállapítani, hogy beleért-e az ütővel, ezért a pályán hozott neski maradt érvényben. Még ugyanebben a játszmában egy újabb LKE-gyanú állt fenn Gil ellen, de, hiába Jofra Archer izgatottsága, erre végül nem kértek DFR-t. (Később mutatták a tévében: jól tették, mert mellé és fölé is ment volna.) A két ütős aztán viszont, a kiszámíthatatlan magasságú pattanások ellenére egyre jobban magára talált. A 6. játszmában Ráhul beütötte a játékrész első négyesét, a 9-edikben pedig Gil még kettőt, és néhány újabb kis, de nem valós LKE-esély túlélése után az embernek már az az érzése támadt: ezek ketten még megmenthetik a csapatot. Anglia már a 16. játszmában behozta az első lassú dobóját, Dawson személyében, aki egy picit takarékosabb volt, de kiejteni ő sem tudta egyik ütőst sem. Elkapóként viszont majdnem sikerült neki végeznie Gillel a 25. játszma végén, de bizony elejtette a feje fölé érkező labdát – pedig nem lett volna egy túl nehéz esély... Így aztán még éppen tea előtt meg is lett Gil 50-ese. A teát a 29. játszma után tartották meg, amikor is az eredményjelző 86/2-t mutatott – ez önmagában nem volt aggasztó az angol szurkolóknak, de az egy picit talán mégis, hogy Stokes eddig nem dobott ebben a játékrészben. Mégsincs teljesen rendben a lába?

Az utolsó menetben Gil és Ráhul azt folytatta, amit megkezdett. Tartották a 3-as vagy inkább egy kicsit az alatti játszmánkénti arányukat, és bárki próbálkozott ellenük, nem bírt velük. A 39. játszmában a csapat elérte a 100-at, a 40-edikben pedig Ráhul ütőjét kicserélték. Ez persze nem olyan nagy különlegesség, de amúgy más érdekes esemény kevés volt, azért írtuk le külön. A 43. játszmában aztán ugyanő eljutott 50-ig, az angolokon pedig egyre szemmel láthatóbbá vált a tanácstalanság, nem egyszer sok időt eltöltöttek két játszma közötti beszélgetésekkel, volt, amikor már a bírónak kellett szólnia, hogy hé, játszani is kéne ám! Az 54. játszmában Root is bejött dobni, de Stokes még mindig nem – pedig lehet, hogy csak ő tudott volna itt ma kaput szerezni, mert a többiek sehogyan sem. Az 55. játszmában a 150 is meglett Indiának (és persze a társulásnak) – és hasonló mederben jutottunk el a 63. játszma végéig is, amikor is lezárult a nap. Hát, nem semmi feltámadás volt, 0/2-ről 174/2-ig följönni! De ezzel együtt is még mindig a döntetlen a legtöbb, amit India remélhet... Az időjárás esetleg még segítheti őket holnap, hiszen kisebb esős időszakokat is jósolnak.