És igen, döntetlen lett Manchesterben
2025. július 27. – Szerző: Krikettgalaxis
India győzelmére már iszonyú kevés esély volt 4 nap után, de minden egyes játszmával, ami eltelt a teszt mai, utolsó napján, Anglia esélyei is csökkentek, és szépen, lépésről lépésről közeledett a döntetlen. És el is érkezett, méghozzá igazságosan: egyik csapat sem érdemelt volna vereséget.
Piros krikettlabda (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Érdemes áttekinteni így az 5. nap elején, kinek milyen esélyei voltak. Mivel még csak a harmadik játékrészben tartottunk, India pedig 2 kapu elvesztése után 137-es hátrányban volt, így számukra a döntetlen lehetett a legjobb eredmény, amit elérhetnek: lényegében lehetetlen lett volna valami nagy előnyt felépíteni, aztán még ma kiejteni 10 angol ütőst is. Anglia sokkal jobb helyzetben volt: ha sikerül 8 embert kidobniuk, akkor még az is belefért volna nekik, hogy India közben egy kicsit pozitívba forduljon. Csakhogy mint tegnap láttuk: nem olyan könnyű egyetlen ütőst sem kiejteni – hogy mást ne mondjunk, a pályán bent levő Kannaur Lokes Ráhul és Subman Gil is a játékrész 1. játszmájától kezdve volt bent, miközben már 63 játszma letelt...
Ráhulnak egyébként 87, míg Gilnek 78 futása volt, amikor tegnap lezárult a nap. Ebben viszont, hogy ők ilyen jól álltak, annak is szerepe lehetett, hogy a korábban 5-ös zsákmányt szerző Ben Stokes egyáltalán nem dobott tegnap: valószínűleg egészségügyi elővigyázatosságból, hiszen előtte erős görcs állt a combjába, ami miatt egy időre a pályát is el kellett hagynia. Angliának márpedig ma nagy szüksége lett volna egy eredményes dobóra, így a szurkolók fejében a legfontosabb most keringő kérdés az volt: vajon ma dob-e már Stokes? És igen, nagyon hamar kiderült, hogy dob! Már a második játszmától kezdve ő támadott ugyanis, és hamar ki is alakított egy elkapási esélyt Gil ellen – csakhogy azt Ollie Pope nem tudta valóra váltani! Nevezhetjük elejtésnek is, de akkor kicsit rosszindulatúak vagyunk, mert ez azért nem Pope hibája volt, hogy nem sikerült. A 70. játszmában aztán a másik, a kezdetektől fogva próbálkozó dobó, Liam Dawson is teremtett egy veszélyt, amikor Ráhul rosszul söpört ellene, de hiába a videózás, kiderült, hogy nem ért bele, így nincs érvényes elkapás. Ezzel Anglia videókikérési lehetőségei el is fogytak. Sebaj, gondolhatták, ugyanis pillanatokon belül Stokes videózás nélkül is megtörte a társulást: olyan egyértelmű LKE-be csapdázta a 90-nél tartó Ráhult, hogy India sem pazarolta az időt DFR-re. Gil mellé így Vásingtan Szundar jött be ütni, ő pedig kiválóan átvette Ráhul helyét abban az értelemben, hogy ő is igen szívósan kezdett játszani. A 73. játszmában Gilt igen csúnyán találta el egy labda: először a hüvelykujját (igaz, kesztyűn keresztül), onnan meg a sisakjára pattant, amiből még egy darab is letörött, és ki kellett cserélni... De szerencsére a játékosnak nem lett komoly baja, mint ahogy azt a kijövő ápolók megállapították. Indiának eközben, mint tudjuk, nem nagyon volt szüksége a futásokra, így valóban alig-alig gyűjtöttek belőle, kerülve minden kockázatot: így például amikor a 80. játszma letelt, és ki lehetett kérni az új labdát, még mindig csak 198-on álltak, és Gilnek még mindig nem volt meg a 100-asa. Anglia persze rögtön kérte is az új labdát, amivel mostantól Chris Woakes és Jofra Archer próbálkozott. A 83. játszmában aztán Gil elérte a 100-asát (amit többek között ütője megcsókolásával ünnepelt), és úgy nézett ki, ebédig most már semmi különös nem történik – de mégis történt. A 88. játszmában a fáradó Gil összpontosítása egy pillanatra kihagyott, és egy ártalmatlan Archer-labdát egy nyesési kísérlet során a kapushoz élezett. Sőt, a következő labdát Ravindra Dzsadedzsá pedig a katona Joe Roothoz élezte, de Root kezéből ezúttal kipattant, és többedik próbálkozásra sem tudta megkaparintani. Az ebédszünet így 89 játszma után 223/4-gyel telt: India még mindig 88-as hátrányban volt.
És ahogy tegnap, úgy ma is az ebéd utáni időszak jóval eseménytelenebb volt, mint az addigiak. Most Szundar és Dzsadedzsá ütött rendkívül kitartó módon, egy-egy pillanatra még fel is pörgetve a pontszerzést, mint például a 92. játszmában Archer ellen, amikor 10 futást gyűjtöttek, de összességében ők sem száguldottak nagy sebességgel. A 99. játszmában Anglia (ma először) behívta Brydon Carse-t is dobni, bár korábban ő a balkezesek ellen elég hatástalan volt, most pedig mindkét ütős balkezes volt... Sőt, a 100. játszmától Roottal is megpróbálkoztak, és bár mindketten teremtettek kisebb esélyeket, de végül egyikből sem lett semmi. És hiába tudjuk, hogy az angol nézők annyira imádják a krikettet, hogy még egy mások számára unalmasnak tűnő tesztet is végigizgulnak, de azért bizony most olyan szakaszában tartott a játék, hogy sokakat jobban izgatott egy figura a lelátón, aki nagyon hasonlított az Ed Sheeran nevű híres énekesre (de nem ő volt az). Sőt, feltűnt egy Gary Kirsten-hasonmás is – bár ő lehet, hogy nem hasonmás volt, hanem az igazi! Aztán hogy egy kicsit felrázzák az eseményeket, a 112. játszmában a két ütős váratlanul szépen megszórta az éppen akkor dobó Stokest: három határt is ütöttek, és mindketten pont ezzel szerezték meg a maguk 50-esét – egyúttal pont most fordították pozitívba csapatuk egyenlegét. A 118. játszma végén megtartott teáig aztán Dawson és Root vitte el az angolokat: az állás ekkor 322/4 volt, és egyre erőteljesebben cammogott felénk a döntetlen.
A tea utáni menet eleinte még kevésbé volt eseménydús, de aztán a végére egy kicsit felhevültek az érzelmek. Kezdetben még csak mindenféle angol dobók próbálkoztak, de Szundar és Dzsadedzsá csak állta és állta a sarat, és nem történt semmi... Dawsonnak még volt néhány veszélyes labdája, például egy olyan is a 137. játszmában, amikor Dzsadedzsá ütőéléről a lábára pattant a labda, onnan pedig továbbgurult, majdnem eltalálva a láb-karót – de csak majdnem. A 138. játszma végén már csak 1 óra volt hátra: innentől kezdve közös megegyezéssel a csapatok befejezhették volna a mérkőzést egy döntetlennel. Stokes kapitány ki is jelentette, hogy az ő részükről mehetne a dolog, de India még szeretett volna tovább ütni: valószínűleg a két játékos százasáért. Stokes nem volt túl boldog, de a szabályok szerint engednie kellett. Néhány angol játékos vitába is szállt az ütősökkel, de aztán lenyugodtak a kedélyek. Ezek után még Harry Brook is beállt egy kicsit dobni, aki aztán igazán nem dobó: Stokes gúnyosan meg is kérdezte Dzsadedzsát, hogy Brook ellen akarsz 100-ast szerezni? És végül tényleg Brook ellen lett meg az ütős százasa, amit ugyanúgy ünnepelt, mintha egy komoly dobó ellen lett volna meg. Tegyük hozzá: azért kb. 90 futást valóban komolyak ellen gyűjtött, szóval szó sincs érdemtelen eredményről. Aztán Brook is beszállt a cinkelésbe, a 95-nél járó Szundar ellen: B... meg Vasi, gyerünk, gyerünk komám!
– majd a következő játszmában Vasi
tényleg be is gyűjtötte a 100-ast, Brook labdáiból... És ebben a pillanatban most már India is hajlandó volt belemenni, hogy befejezzék a játékot: igazságos döntetlen született, számos olyan pillanattal, ami megmutatta, hogy egy döntetlen is lehet igazán érdekes! Nincs szebb a teszt krikettnél!
