Makulátlan mérleggel mentek haza az ausztrálok a Karib-térségből
2025. július 29. – Szerző: Krikettgalaxis
A tesztek után egy NH20-as sorozaton is megmérkőzött egymással a karib-térségi és az ausztrál válogatott, méghozzá nem is kevésszer: két pályán öt alkalommal. Néhányszor egy kicsit sikerült megszorongatniuk a hazaiaknak az ausztrálokat, de így is 0–5 lett a végeredmény.
Az Uluru (vagy Ayers-szikla), Ausztrália egyik jelképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A két csapat közti tesztsorozat egészen megalázó méretű vereséggel végződött a Karib-térség számára – nem is csoda, ha már egy válságtanácskozás összehívásán törik a fejüket. De egyelőre tanácskozgatni nincs idő: még itt az NH20-as sorozat, ami ráadásul nem is a leggyakrabban előforduló három-, hanem ötmeccses! Szerencséjükre azért az NH20 jóval közelebb áll a karibiak szívéhez, így reménykedhettek benne, itt már több sikert érnek majd el. Erre vonatkozólag némileg növelte az esélyeiket, hogy az ausztrálok számos kulcsemberüket pihentették: nem játszott a sorozatban például Travis Head és Pat Cummins sem, Matthew Short pedig sérülés miatt maradt ki.
Több játékos számára is igen fontos sorozatról volt szó. Kezdjük mindjárt a 37 éves Andre Russellel, aki némileg váratlanul a sorozat kezdése előtti napokban bejelentette, hogy a második, jamaikai (számára hazai) mérkőzés után befejezi NH20-as pályafutását. A másik játékos, akit megemlítünk, pedig pont ezzel ellentétes utat jár be: az ausztrál Mitchell Owen éppen most kezdte az NH20-at: ez nem is meglepő a kiváló BBL- és MLC-szereplése után.
Az első meccset Kingstonban játszották, és Owen már most bemutatkozott. Csapata a dobást választotta, viszont a karibiaknál rögtön az elején megmutatkozott, amit írtunk is: hogy ezt a formátumot jobban kedvelik. Szépen jöttek tőlük a futások, és például az egyik nyitó, Shai Hope, valamint a 3. rendű Roston Chase is 50-est teljesített. Az erőfölény 56/1-re végződött (közben Cooper Connolly megszerezte pályafutása első NH20-as kapuját), a félidő felénél pedig 103/1-re álltak. A 200 viszont nem lett meg, mert a végén a dobók szépen visszafogták őket: Owen is megszerezte első kapuját, a 19. játszmában pedig Ben Dwarshuis ejtett ki három ütőst (majdnem mesterhármas formájában), így a cél csak 190 lett. A második félidő első három játszmáját még elég gyengén hozták le az ausztrálok, de aztán hirtelen begyorsítottak: az 5. és a 6. játszmában is 3–3 hatossal fordították a maguk javára az állást. Már a 4. rendű Cameron Green is kiválóan játszott, és ő is 50-est ért el, aztán pedig az ezúttal a 6. rendbe betett Owen is szintén teljesített egy gyors 50-est, így a félidő második felére már semmi sem veszélyeztette a csapat győzelmét: több mint egy megmaradó játszmával beértek a célba, csaknem kétszer annyi hatost ütve, mint a hazaiak.
A második találkozó volt tehát Russell búcsúmeccse. Természetesen a kezdés előtt a csapatok díszsorfalat álltak a legendás játékosnak, de arra már kevesebben számítottak, hogy a jamaikai sportminiszter is megjelenik, és egy díszdobozos, krikettütő alakú gitárt ad át neki. A játékban viszont előbb Matthew Kuhnemannon volt a világ szeme, aki sok BBL-meccs után még csak most debütált a válogatottban, és mindjárt az első játszmát ő dobta – amúgy nem a legjobban, de nem is rosszul. Később viszont elég pazarló volt, így az erőfölény 49/0-val zárult, Brandon King pedig hamarosan az egyéni 50-et is átlépte. Innentől viszont sorozatban vesztek el a karibi kapuk, Adam Zampa például 3 ütőst is kiejtett – majd a 7. rendben bejövő Russell még egyszer, utoljára varázsolt egy kicsit: a 15 vele szembeni labdából kettőt négyesre, 4-et pedig hatosra ütött, így végül egy versenyképes 172-ig segítette föl a csapatát. A második félidőben, ritkán látható módon Glenn Maxwell volt az egyik nyitó ütős, de ma nem vitte sokáig, ahogy nyitó társa sem: az erőfölény 45/2-re végződött, és teljesen nyílt volt a meccs. Innentől kezdve viszont Josh Inglis és Cameron Green következett: mindketten elsöprően ütöttek, gyorsan eljutottak 50 fölé, így a kergetés újabb kiesés nélkül már a 16. játszmában sikerült! Ráadásul ez az Inglis–Green pár Ausztrália valaha volt legjobb 3. kapus társulása lett a maga 131 közös futásával, ugyanis az eddigi rekord csak 118 volt.
A harmadik mérkőzésre a csapatok átköltöztek St. Kittsbe, ahol egy igazán ütősbarát, kis méretű pálya várta őket – a karibiak mai NH20-as újonca, Jediah Blades így nem számíthatott könnyű bemutatkozásra, tekintve, hogy egy dobóról van szó... Ausztrália ismét a dobást választotta, és nem is rosszul, tekintve, hogy Sean Abbottnak hamar volt egy határmentes játszmája: ilyenből aztán nem sokat láttunk a meccsen! Az erőfölény 66/0-ra végződött, a félidő felénél 106/0 volt, és Brandon King csak 62 futás begyűjtése után esett ki. Nyitó társa, Shai Hope azonban meg sem állt 102-ig, ami az első százasát jelentette, és egyben azt, hogy ő lett a 2. karibi ütős, akinek mindhárom nemzetközi formátumban van már 100-asa. Ilyen körülmények között viszont a csapat által elért 214 is még egy kicsit kevésnek érződött. Bár az igaz, hogy az ausztrálok a gyors kezdésük ellenére 3 kaput is elvesztettek az erőfölényben, aztán hamar még egyet, de a 10. játszmától kezdve teljesen egyértelmű fölénybe kerültek, méghozzá egy személyben Tim Davidnek köszönhetően. Ő ekkor négy darab egymás utáni hatossal köszönt be, majd tovább özönlöttek a határok az ütőjéről. 16 dobás után máris 50-ese volt (ami ausztrál rekord), majd a 16. játszmában, csupán 36 dobásból a 100-ast is elérte: ez is ausztrál rekord! Sőt, a világon a 3. leggyorsabb százas egy teljes jogú ICC-tagország ellen. A meccset persze most már nagyon hamar megnyerték az ausztrálok – és közben még egy társulási csúcsot is felállítottak: 5. kapus ausztrál pár még sosem ért el olyan sok futást, mint most David és Owen, ők ugyanis most 128-at teljesítettek.
A negyedik alkalommal ugyanazon a sávon játszottak, a hazaiak megint 200 fölé jutottak, de ez megint nem volt elég – igaz, most valamivel azért szorosabb lett a vége. Ausztrália a dobást választotta, a karibiak pedig hasonló ütemben gyűjtögették a pontokat, mint múltkor, de ezúttal 3 kaput is elvesztettek az erőfölényben (miközben az eddigi 3 meccsen összesen egyet!), elsősorban Xavier Bartlett, egy mai új ember jóvoltából. A kapuvesztésen pedig az egész félidő folyamán folytatódtak, így senki sem volt képes hosszabb ideig bent maradni, így aztán a 30 futást is kizárólag a 31-ig jutó Sherfane Rutherford érte el. Viszont bármilyen érdekes is, ennek ellenére mégis meglett nekik a 200, sőt, a 205 is, mivel majdnem mindenki legalább 15 futást is begyűjtött, és általában jó aránnyal. A végén egy kis zápor megzavarta a játékot, de a leállás miatt játékidő nem veszett el. Az ausztrálok aztán szinte azonnal elvesztették Mitchell Marsht, egy olyan LKE-ből, amit amúgy vissza kellett volna vonni, ha kértek volna rá videót... Ez lett egyébként Blades pályafutásának első kapuja – de hogy ne csak ilyen csúnya
kapja legyen, hát később szerzett még kettőt. Igen ám, de közben Maxwell villámgyorsan 47-ig jutott, majd Inglis és Green is teljesített egy-egy 50-est, így Ausztrália esélyeit már az sem tépázta meg, hogy a végén több takarékos játszma is volt: így is biztonsággal, bár a tegnapinál jóval lassabban, 4 megmaradó dobással beértek a célba.
Az ötödik összecsapás még mindig Basseterre-ben volt. Ez volt Adam Zampa 100. NH20-as meccse, és ez lehetett volna Rovman Powellnek is a századikja, de múltkor a mezőnyben csúnyán ráesett a csuklójára, és emiatt ma nem vállalta a játékot. Érdekes módon Ausztrália megint a dobást választotta: 0–4-nél pedig jó lehetőség lett volna gyakorolni az elsőként való ütést, hiszen eddig még minden alkalommal kergettek. Az erőfölény vegyesen alakult: a karibiak elvesztettek ugyan 3 kaput, de Rutherford gyorsan jött fölfelé, aztán később Shimron Hetmyer is megtette ugyanezt, sőt, ő az 50-est is átlépte. Az viszont látszott, hogy ez a sáv, amit már harmadszor használtak, megviseltebb, és nehezebb rajta az ütés: a csapat 170 futással még úgy is elfogyott a 20. játszma vége előtt, hogy időközben két elkapást is elejtettek ellenük. Zampa egyébként szépen ünnepelte a 100-at, hiszen legalább egy kaput szerzett a végén. A 170 nem volt sok, de mivel a második félidő elején hamar volt egy 8 labdából álló sorozat, amikor 3 ütős kiesett, majd még az erőfölényben még egy ember búcsúzott, így még messze voltunk attól, hogy eldőlt volna a meccs. Aztán viszont Cameron Green és Mitchell Owen egy-egy gyors 30 fölötti eredménnyel nagyot javított a vendégek helyzetén, a hazaiakén pedig az rontott, hogy Alzarri Joseph a 11. játszma dobása közben megsérült, és elhagyta a pályát. Végül az ausztráloknak annak ellenére sem kellett izgulnia, hogy 7 kaput elvesztettek: 17 játszma alatt így is simán meglett a kergetés, és azzal együtt a 0–5.
Az öt meccsen összesen a legtöbb futást Green szerezte, méghozzá 205-öt, míg a dobóranglista élén két honfitársa zárt 8–8 kapuval: Ben Dwarshuis és Adam Zampa. Ami pedig a két csapat örökmérlegét illeti férfi NH20-ban: az most már úgy áll, hogy 27 mérkőzésből 16-ot nyert Ausztrália, és 11-et a Karib-térség.
