Lett negyedik játékrész Bulawayóban, de csak igen rövid
2025. augusztus 1. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem sikerült a játékrészes győzelem Új-Zélandnak, de nem álltak távol tőle: a Zimbabwe elleni teszt negyedik negyedére egy 8 futásos célt kaptak maguk elé – igaz, még ennek a lekergetése alatt is elvesztettek egy kaput, de a győzelmük azért így is jókora lett.
Egy barna kivi, Új-Zéland különlegessége (illusztráció)A kép szerzője: Glen Fergus (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 2.5
Két nap után, a viszonylag sok kiesésnek köszönhetően már a 3. játékrészben tartottunk, amikor is Zimbabwe ütött, és bár hátrányuk még mindig 127 futás volt, már két kaput is elvesztettek, azaz nem állt valami jól a szénájuk. Ahhoz tehát, hogy egyáltalán legyen negyedik játékrész, még 127-et el kellett volna érniük a maradék 8 kapujukkal, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ezen felül kell annyit összegyűjteniük, hogy Új-Zéland azt 10 kapuval ne tudja lekergetni... Röviden összefoglalva: lehetetlen küldetésnek tűnt.
A talajon már megjelentek a lábnyomok, de a szakértők szerint azért még nem volt olyan rossz a sáv az ütésre, mint gyakran egy tipikus harmadik napi sáv. Ráadásul a Nap is fényesen sütött, így a körülményekre igazán nem panaszkodhattak az ütősök. Azaz kezdetben Nick Welch és Vincent Masekesa, vagyis egy magas rendű ütős és egy éjjeliőr. Welchnek a tegnap letelt 13 játszma után 2 futása volt, míg Masekesának egyelőre egy sem. Ám ezek az alacsony számok nem igazán akartak növekedésnek indulni: szűz, illetve 1–2 futást hozó játszmákkal indult a nap, igaz, például William O’Rourke sem igazán célozta a kapukat – talán így taktikázott? És igen, úgy tűnt, igen, mert a sok rövidebb labda után a 18. játszmában aztán megeresztett egy hosszút, és ez azonnal Welch kapujába került: az ütős rosszul mérte fel, hogy meg lehet-e azt hajtani, a lábmunka is hiányzott a részéről, és így csak a kapushoz sikerült éleznie. Az új ember, Sean Williams lassan azért belelendült, de Masekesa (természetesen) úgy játszott, mint egy bent maradt éjjeliőr – hiszen az is volt: 40 dobás után esett ki, 2 megszerzett futással, amúgy ő is egy O’Rourke-dobásból, amit a rövid belsőhöz kesztyűzött. Így aztán összeállt a legrutinosabb, legveszélyesebb zimbabwei társulás: Williams és Craig Ervine, akik valóban ezeknek az elvárásoknak megfelelően is teljesítettek ma. Velük egyelőre sem a korábban legeredményesebb Matt Henry, sem a hamarosan megérkező mai első pörgető, Michael Bracewell sem tudott elbánni – sem mások. Williams szépen közeledett az 50-eséhez, egészen 49-ig is eljutott – de akkor, a 40. játszma elején sikerült végre az áttörést elhoznia a kapitánynak, Mitchell Santnernek: dobásába finoman beleélezett, a kapus pedig egy szép mozdulattal elkapta. Ráadásul a következő játszmában Ervine szintén ugyanígy járt, csak ő egy gyorsabb, Henry-dobásból, így a 42. játszma végén megtartott ebédnél 114/6 volt az állás, és újra felrémlett a játékrészes vereség lehetősége Zimbabwe előtt.
A szünet után Sikandar Raza és Tafadzwa Tsiga folytatta az ütést, miközben egyébként O’Rourke valami probléma miatt elhagyta a pályát. Az események pedig pörögtek tovább: a 45. játszmában előbb Bracewell ejtett el a második katona pozícióban egy elkapást Tsiga ellen (pedig mindkét kezével elérte a labdát), aztán ugyancsak Tsiga egy másik elkapásgyanút is megúszott: a mögötte állók szerint beleért a labdába, de a bíró szerint nem. A következő játszmában Raza ellen nem ítélt LKE-t a játékvezető, pedig nagyon gyanús volt – de mint tudjuk, nincs videóíró. De még egy játszmát már nem élt túl az ütős: akkor Henry a mérkőzésen a 9. kapuját is megszerezte: Raza úgy érezte, átütheti a középpálya fölött a labdát, ám a dobás túl gyors volt, így az ütésbe inkább magasság került, és bár valóban abba az irányba szállt, de a mezőnyjátékos meg tudta kaparintani. Az új ember, Newman Nyamhuri szintén nem húzta sokáig: mindössze egyetlen futást tudott begyűjteni, aztán Santner egyik pörgő labdájának rosszul mérte fel a vonalát, így az kifektette a kéz-karóját. A lassú labdák egyébként szemmel láthatóan egyre veszélyesebbé váltak, így Henry tízes zsákmánya is kérdésessé vált – bizony, a következő esély is Santner előtt adódott: az 56. játszmában Blessing Muzarabani az égbe ütötte a labdáját, de a helyettesítő mezőnyjátékos, Ajaz Patel hiába helyezkedett alá, elejtette. A 63. játszmában Muzarabani szimplájával Zimbabwe egyenlített: a játékrészes vereséget elkerülték, de mindenki látta, hogy a simát
nem fogják... De ez a jó kis társulás sem tartott örökké: most összejött a Santner dob–Muzarabani égbe üt–Patel elkap sorozat, nem úgy, mint az előbb – és most már csak egy kapujuk maradt... Ami a 68. játszmában el is veszett, szintén Santner jóvoltából, így Henry ma sem jutott el tízig, ahogy még korábban sem soha.
És óh, krikett, te csodás: bár még volt 11 perc a tervezett teáig, ami alatt a 8-as (!) célt Új-Zéland simán lekergethette volna, de mégis megtartották a teaszünetet, tovább nyújtva a zimbabwei szenvedést... Amikor aztán folytatódott a játék, Devon Conway valóban hamar beütött egy 4-est – aztán viszont Nyamhuri labdáját ráütötte a saját középső karójára: Zimbabwe legalább ezzel vigasztalódhatott. Mással viszont már nem, ugyanis a 3. játszmában Henry Nicholls hozott egy újabb 4-est, amivel kész is volt a kergetés: Új-Zéland 9 kapuval nyert.
Folytatás jövő hét csütörtöktől a második és egyben utolsó teszten!
