Három nap után még bármi lehet a teszten

2025. augusztus 2. – Szerző: Krikettgalaxis

Feljavult az ütő-, vagy leromlott a dobó- és mezőnyjáték, vagy inkább mindez megtörtént egyszerre: a londoni teszt harmadik napján mindenesetre inkább a futások gyűltek. India 396-ot ért el a 3. játékrészben, de mint tudjuk, ez ellen az Anglia ellen akár még ez is kevés lehet! Már 50-et el is tüntettek a hátrányból, és csak 1 emberük esett ki.

Piros krikettlabda (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Ez a meccs eddig kicsiben leképezte az egész eddigi sorozatot – ez pedig jót jelent, ugyanis maga a sorozat igen érdekes és változatos volt eddig! És nem alakultak rosszabbul a dolgok itt sem: az első két játékrész alapján kevés különbség mutatkozott a csapatok között, és az, hogy India két kaput is elvesztett a tegnap begyűjtött 75 futás mellé, eléggé kiegyenlítetté változtatta az állást. Így ugyanis lényegében 52/2-re álltak – igaz, Angliától sérülés miatt hiányzott Chris Woakes, így a mezőnyjátéktól eltekintve 10 emberrel játszottak.

A korábbi esők után mára már nyugodtabb napot jósoltak a szakemberek. A sávról a fű már néhol kezdett kikopni: míg eddig egyáltalán nem látszott ki alóla a talaj, most már voltak barnás részek, viszont a dobók malmára hajthatta a vizet, hogy kezdtek megjelenni apróbb gödrök is a sávon. Mára a korábban elveszett, és még teljesen be nem pótolt idő miatt ismét hosszabbított meneteket terveztek be, későbbi esti befejezéssel.

A kezdéskor, a tegnapi 18 játszma után a pályán Jasaszví Dzsájszvál és a megmaradt éjjeliőr, Ákás Díp volt bent: előbbi 51, utóbbi 4 futással. Bár tegyük hozzá: Díp nem a legklasszikusabb éjjeliőr volt, nem egy teljesen fogalmatlan ütős: láttunk már olyat, aki egyenesen dobó jellegű mindenesnek tartja. A társulás nem is törekedett arra, hogy minél kevesebb labdához jusson: bátran bevállaltak egy szimplát a játszma elején akkor is, ha addig Dzsájszvál volt soron. És bizony, ha nem is mindig a legmagabiztosabb játékkal, de Díp is szépen gyűjtögette a pontokat, és a 23. játszmára már 100 fölé is emelték a csapatot. A magabiztosság hiánya a 26. játszmában csúcsosodott ki leginkább, amikor egy labdából erős LKE-gyanú alakult ki, és csak a bíró szaván múlt, hogy nem kellett lesétálnia az ütősnek, a következő dobás pedig egy elejtett, nem túl nehéz elkapást hozott: a tettes Zak Crawley volt. A 31. játszmában Díp már 32-nél tartott, ami új pályafutásrekordot jelentett neki, az újabb veszélyek pedig elmaradtak... Aminek aztán az lett az eredménye, hogy az éjjeliőr a 38. játszmára 50-est teljesített, és már Dzsájszvál sem járt messze a 100-tól! A 42. játszmában a társulás közös 100-asa is meglett, a játszma végére pedig Díp már 66-nál tartott... és itt volt a vége a történetnek, mert a következő dobásból a meccsen eddig nem sokat mutató Jamie Overton dobását a hátsó csúcshoz élezte – de így is hangos tapsot és ünneplést kapott az indiai kispadról és a lelátók egy részéről. A következő ember Subman Gil volt, aki jó hamar két 4-est is összehozott, így amikor a 44. játszma végén megtartották az ebédet, bőven 100 fölött járt az aránya. Az állás pedig 189/3 volt, ami egyértelműen India számára volt kedvező.

Igen ám, de a szünet utáni első labda meg Anglia számára nem hogy kedvező volt, de egyszerűen felbecsülhetetlen: Gus Atkinson begörbülő labdájával ugyanis Gil nem tudott mit kezdeni, és LKE lett a vége: a sorozatban az indiai kapitány már harmadszor esett ki begörbülőből! Az új ütős, Karun Nájr mindjárt az első labdából kapott egyet a kesztyűjére, ami miatt ápolni kellett a kezét, de szerencsére tudta folytatni. És folytatta az utóbbi időkben kicsit lelassuló Dzsájszvál is: az 51. játszmában érte el a 100-ast, az ünneplést már az előtt megkezdve, hogy lefutotta volna azt a bizonyos szimplát. Az 54. játszma már a játékrész ötödik elejtett elkapását hozta (ne feledjük: tegnap is volt több, azért ilyen sok összesen) – most Harry Brook hibázott Nájr ellen. De ez ismét nem került sokba nekik: a következő játszmában ugyanis a kapus már nem rontotta el, amikor Nájr hozzá kesztyűzte a vártnál kicsit nagyobbat pattanó Atkinson-labdát. Az indiai előny ekkor viszont már 200 fölött járt, így Angliának nagyon fontos lett volna Dzsájszvál kiejtése: ehelyett nem ki-, hanem elejtették őt az 58. játszmában... Jó, ez most nem volt olyan könnyű esély a belső árokban, úgyhogy Ben Duckett nem nagyon hibáztatható, de azért mégiscsak elejtésnek számít. Ráadásul Ravindra Dzsadedzsá is kiválóan szállt be a játékba, így a 62. játszmában Anglia már arra kényszerült, hogy megpróbálkozzon a pörgetéssel is, és beküldték dobni Joe Rootot is. Az áttörést azonban mégsem ő, hanem Josh Tongue hozta meg, akinek rövid és széles labdáját a 118-nál járó Dzsájszvál éppen a hátsó csúcshoz kanalazta: 273/6. A 67. játszma egy pillanatra megint fellelkesítette az angol szurkolókat, mert a bíró egy jorki dobás után LKE-t ítélt Dzsadedzsá ellen, ám a videózás során kiderült, hogy a labda a karók vonalán kívül találta el a lábát – amúgy azon belül is a lábujját, ami miatt ápolni is kellett aztán. A tea előtti utolsó játszma a 71. volt, amiben nem kevesebb mint 13 futás született, így India átlépte a 300-at is: egészen pontosan 304/6 volt az állás a szünetben.

Nem említettük még Dhruv Dzsurel nevét, pedig Dzsadedzsá mellett ő volt most a másik ütős, és bár pont feleannyi labdát kapott a teáig, mint Dzsadedzsá, mégis egy híján ugyanannyi futása volt már! A folytatásban azonban nem is a játékra terelődött a figyelem, hanem egy (később két) emberre, akik piros fölsőben ültek be pont oda, ahol az ütőjátékos a dobó mögött látja őket, és így elég zavarók voltak – még a biztonsági embereknek is be kellett avatkozniuk, mert az első illető nem akarta elhagyni a helyét. Miután a helyzet megoldódott, és újra a játékon volt a hangsúly, Anglia újabb kaput szerzett: a 77. játszmában Overton dobásából esett ki Dzsurel LKE-vel, és még egy videózási lehetőséget is magával vitt. Ez azonban nem nyugtathatta meg a hazaiakat: Dzsadedzsá még mindig ott volt, és Vásingtan Szundar is jól szállt be. Így aztán, amikor letelt a 80 játszma, rögtön kérték is a dobók az új labdát. De mintha a régi veszélyesebb lett volna: Atkonson egy teljesen ártalmatlan játszmával kezdett, aztán Dzsadedzsá hamar eljutott 50-esig is (megint láthattuk a kardforgatós ünneplését)... Aztán azért a 84. játszmában mégiscsak történt valami: Tongue dobásából előbb Dzsadedzsát kapta el egy katona, majd pillanatokon belül Mohammad Szirádzs esett ki LKE-vel – tegyük hozzá: beleért az ütővel, csak a bíró nem látta, India pedig már korábban elpukkasztotta az összes videózási lehetőségét! Most már 9 kapu el volt veszve, és azt várhattuk, jön a vége – de ehhez Szundarnak még volt egy-két szava! Gyorsan beütött négy hatost (!) és két négyest, megszerezve ezzel a saját 50-esét is, de ami még lényegesebb: közel 400-ig hozva föl Indiát! Igaz, a 88. játszma végén Tongue dobásából (amivel neki meg az 5-ös zsákmány lett meg) elkapták a mélységben – bár két mezőnyjátékos majdnem összeütközött közben! Így aztán Anglia előtt egy 374-es cél tornyosult a negyedik játékrészre: igazán nem kevés, de láttunk már tőlük csodát. Idő pedig volt bőven.

Az ütést természetesen Zak Crawley és Ben Duckett kezdte, akiktől nagyon kellett volna ugyanaz, amit a második negyedben is bemutattak. És nem is indultak rosszul, annak ellenére, hogy például csodák csodájára a 6. és a 7. játszma is szűz lett – 10 játszma után így is 42/0 volt az állás, és látszott, hogy itt még valóban bármi lehet a végén! Már nagyon közeledett a nap vége, így ha addig kihúzzák kapuvesztés nélkül, az nekik nagyon jó lett volna. Ennek ellenére nem állítjuk, hogy Duckett ápolása a 11. játszmában időhúzás lett volna: tényleg úgy tűnt, nagyon fáj neki a keze, amikor a kesztyűjét találta el egy labda. A társulás aztán a 13. játszmában elérte az 50-et, és perceken belül véget ért volna a nap... De még jött egy csattanó a végére: a 13.5-ben Szirádzs jorki bombája csak betalált Crawley kapujába, így jöhetett a Cristiano Ronaldótól ismert Siuuu!-ünneplés – és jöhetett a nap zárása. India előnye 323 futás volt ekkor, Angliának pedig gyakorlatilag 8 kapuja volt meg Woakes hiányzása miatt.