Zimbabwe: nem, nem és nem megy
2025. augusztus 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Újabb teszt kezdődött Zimbabwe és Új-Zéland részvételével, ám a mérkőzés képe ugyanaz, mint legutóbb: felettébb gyenge afrikai játék. Ők ugyanis nagyon hamar elfogytak, Új-Zéland pedig már most, az első napon pozitívba fordította a mérlegét.
Az új-zélandi Auckland látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Zimbabwe mostanában bárkivel játszott, bármelyik nemben és bármilyen formátumban, mindig csak kikapott és kikapott. Ahhoz, hogy ezt a sorozatot éppen most szakítsák meg, valami őrült teljesítményre és/vagy szerencsére lett volna szükségük: a teszt talán a leggyengébb formátumuk, Új-Zéland, az ellenfél pedig igen jó formában van...
Különösen az afrikai ütőjáték volt gyenge mostanában: ha csak az idén lejátszott 16 tesztjátékrészüket tekintjük, láthatjuk, hogy még csak a 300-at sem érték el egyszer sem. Amiben talán most bízhattak, az a rutinos Brendan Taylor visszatérése volt: az ütős egyszer már visszavonult, később bejelentve, hogy alkohol- és drogproblémái vannak, ráadásul az ICC is megbüntette és eltiltotta a korrupcióellenes szabályzat megszegése miatt. Mostanra azonban a büntetés is letelt, egészségügyileg és lelkileg is rendbe hozta magát, új, tiszta életet kezdett – mostanra pedig újra itt volt a tesztválogatottban, 39 és fél évesen. Ő egyébként ezúttal Ben Curran helyét vette át, de volt még egy csere a csapatban, méghozzá a dobóknál: Newman Nyamhuri helyére Trevor Gwandu érkezett.
Új-Zélandot eközben sérülések sorozata sújtotta: Tom Latham, a szokásos kapitány még nem gyógyult fel a sérüléséből, így a csapatot továbbra is Mitchell Santner vezette, ráadásul kidőlt két sebes dobó is: William O’Rourke hát- míg Nathan Smith hasi sérülés miatt. Rajtuk kívül Michael Bracewell is hiányzott, aki már Angliában játszik a Hundredban, így aztán három új embert kellett betenni a csapatba. Ezek pedig annyira új emberek voltak, hogy egyenesen most debütáltak a tesztben: Jacob Duffy és Zakary Foulkes más formátumban már volt válogatott, de Matthew Fisher még másban sem.
Zimbabwe az ütést választotta, amikor megnyerték a pénzfeldobást. Nyitónak mindjárt be is tették Taylort, méghozzá Brian Bennett mellé. A dobást pedig természetesen a múltkori meccs hőse, Matt Henry kezdte – és nem is kellett neki sok, hogy ma is eredményes legyen: már a mai 9. labdájából, a 3. játszmában búcsúztatta a pont nélkül álló Bennettet, aki a kéz-karó felé tartó labdára rosszul tartotta rá az ütőjét, így az onnan a második katonához pattant. Zimbabwe gondjait pedig csak sokasította, hogy a következő labdából majdnem Nick Welch is kiesett, de ismét a második katona, Will Young, aki az előbb nem hibázott, most igen, és egy könnyű esélyt elejtett... Az első futás, amit egy ütőjátékos szerzett (és nem extra volt), csak a 4. játszma végefelé érkezett el (Taylor jóvoltából), és utána sem dúskáltunk a futásokban, több mezőnyhiba ellenére sem... De a társulás legalább most hosszabb ideig tudta magát tartani, ami igen fontos lehetett nekik – és talán Duffy, a másik nyitó dobó önbizalmát is csökkentették vele. Igen ám, de a 15. játszmában Henry, aki már a 8-adikját dobta sorozatban, LKE-be ejtette a hajtani próbáló, de melléütő Welchet – sőt, ahogy az első kapu után, úgy ezt követően is volt egy újabb esély igen hamar: akkor elkapásért és LKE-ért is apelláltak, de a bíró egyiket sem adta meg, videóbíró pedig ezen a meccsen nincs. (Amúgy valószínűleg jó döntés született.) Most a két vén róka, Taylor és Sean Williams ütött, de a fiatal Foulkes kifogott rajtuk: a 18. játszmában megszerezte pályafutása első tesztkapuját, amikor szép dobásába Williams csak az élével tudott beleérni: az elkapó ismét Young volt, ezúttal harmadik katonaként, egy látványos vetődés után. A folytatásban két újonc, Foulkes és Fisher dobott, és bizony meg is szenvedtek ellenük az ütősök: Taylor mellett ezúttal egy másik nagy öreg, Craig Ervine. Bár néhány négyest azért összehoztak, de a labdák elsöprő többsége nullás volt, így a csapat még a 2,5-ös játszmánkénti arányt sem érte el. Amikor elérkezett a dél, a bírók úgy gondolták, egy játszma még belefér: bárcsak pontosabban figyeltek volna az órára – gondolhatta Zimbabwe! Ugyanis annak az egy játszmának az első dobásából Foulkes Ervine-nal is végzett, aki a hajtásra csábító labdát valóban meg is próbálta meghajtani, de ebből is élezés lett, és ebből is egy Young-elkapás: a harmadik a mérkőzésen. Így akkor most már megtartották a szünetet: az állás 67/4 volt.
Szünet után a még mindig kitartó Taylor mellé megérkezett Sikandar Raza, és egy ideig úgy tűnt, ez végre az a társulás lesz, amelyik megmentheti Zimbabwét. Taylor szépen közelített az 50-ese felé, ám a 34. játszmában nagyot hibázott: könnyelműen pont az extra fedezethez ütötte Henry jótávos, a kéz-karón kívül érkező labdáját, így elkapás lett a vége. Henry és Foulkes tehát szépen megosztozott a kapukon, és ha esetleg versengtek egymással, akkor most Henry volt előnyben. De csak pár percig, mert a következő játszmában Foulkes máris két újabb embert ejtett ki, 4–3-ra fordítva: előbb Raza segített egy rövidebb labdát a belső katonához, majd két dobás múlva az új ember, Trevor Gwandu esett ki LKE-vel. De erre még Henrynek is megvolt a válasza: a 38. játszmában nem elég, hogy Vincent Masekesa ellen egy kiváló labdát dobott, még az ütős is rosszul választotta meg a vonalat, így a labda a kéz-karó tetejét találta el: 94/8. A hazaiak legfeljebb abban lelhették örömüket, hogy a 40. játszmában egy Tafadzwa Tsiga-féle szimplából meglett a csapat 100-asa, de aztán megint Új-Zéland pillanatai következtek: még ugyanebben a játszmában Henry az ötös zsákmányát is megszerezte Blessing Muzarabani kiejtésével. Most már csak az volt a kérdés, hogy az utolsó ütős vajon egy vagy két pillanat múlva esik ki – ehhez képest azért még ennél is több pillanatig húzták. Újabb 11 futás összegyűjtése után még a bíró is megsegítette őket: nem állítjuk, hogy egy téves ítélettel, de az biztos, hogy nagyon gyanús volt egy LKE-eset Tanaka Chivanga ellen... Aztán a folytatásban már csakis az újonc dobók kísérleteztek, Duffy és Fisher is: nem tudni, hogy csak azért, mert nem is nagyon volt más, vagy azért, mert a csapatnál szerették volna, ha ők is megszerzik az első kapujukat. Végül Fisher lett az, akinek ez sikerült: a 49. játszmában kiejtette Chivangát, aki egyenesen a nyílt középhez ütötte a labdát. Zimbabwe így 125-tel elfogyott, és egyre valószínűbbé vált egy hasonló forgatókönyv, mint az előző teszten... Azért Tsigát még dicsérhetjük, mert ő végül 33-neskivel zárta a játékrészt. Aminek a végén egyébként egyúttal a teát is megtartották.
De vajon nem lehetséges-e, hogy a pályában van a hiba, és amiatt volt ilyen nehéz az ütés? Szemmel azért nem látszott, hogy a labdák annyira összevissza pattantak volna rajta, de hátha. Amikor viszont kijött a két új-zélandi nyitó, Devon Conway és Will Young, elég hamar kiderült, hogy nem csalt a szemünk: a talajjal semmi gond nincs. Ők ugyanis gyorsan beütöttek 4 négyest, így pillanatok alatt 23-on találták magukat, amit aztán hiába követett 11 nullás labda (köztük igen szépek is), utána visszatértek a négyesek, és Új-Zéland már a 8. játszma végén 50-nél tartott. Jó, aztán azért a 6-os arányt mégsem tudta végig tartani a csapat, de valószínűleg ezt most a legkevésbé sem bánták: az ütés így is jól ment. A 19. játszmáig szinte folyamatosan lassultak ugyan, de akkor Young egymaga 14-et szerzett (az 50-esét is bekaszálva közben), ismét 5,5 fölé emelve az arányt – igaz, közben megvolt a játékrész eddigi legnagyobb kiesési esélye: Chivanga rövid labdáját az ütős úgy húzta meg, hogy nem tudta leszorítani, így a középpályán Raza majdnem elkapta – végül csak beletenyerelnie sikerült a labdába. Ekkor egyébként már a 100 is megvolt a csapatnak, utána viszont egy kicsit visszább vettek, és több szűz és nagyon takarékos játszma is következett. De azért a 26. játszmában így is meglett Conway 50-ese is, a következőben pedig máris pozitívba fordították az egyenlegüket, elhagyva a 125-ös pontszámot. 33 játszma után már mindketten 70 fölött jártak, és még a szerencse is velük volt: pár dobás múlva a bíró nem adott meg egy láb a kapu előttöt Conway ellen, pedig nagyon egyértelműnek tűnt, videóbíró pedig nincs... Na de ha így nem, hát egy még ennél is egyértelműbb dobással Trevor Gwandu végre elhozta az áttörést a 35. játszma végén: Young egy icipicit elkésett a húzással, így az ütőjéről a kapura pattant a labda: a láb-karó elfeküdt a földön... Mivel már közeledett a nap vége, így harmadik ütősnek Duffy, egy éjjeliőr jött be – és most tényleg kezdett is találóvá válni ez a szó, mert erősen sötétedni kezdett. A 37. játszmában a bírók a gyenge fény miatt már nem is engedtek gyors dobásokat, így Williams jött dobni, aztán Masekesa, majd rövidesen véget ért a nap. A játékrészből 39 játszma telt el, Új-Zéland pedig 174/1-re állt, azaz már most 49-cel vezetnek... Nem lennénk meglepve, ha holnap végigütnék az egész napot.
