Hárman jutottak 150-ig a teszt második napján

2025. augusztus 8. – Szerző: Krikettgalaxis

Mindössze két embert tudott kiejteni a zimbabwei dobóosztag a bulawayói teszt második napján, így három új-zélandi ütős (Devon Conway, Henry Nicholls és Rachin Ravindra) is elérte a 150 futást, miközben a csapat már 600 fölött jár... Kérdés, lezárnak-e majd vagy hajtanak a rekordra.

Tűzijáték (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Az előző teszt három nap alatt lezárult, mivel Zimbabwe gyorsan elfogyott az első játékrészben, Új-Zéland aztán jóval több futást gyűjtött, majd a házigazdák másodjára is hamar kiestek. Eddig ezen a meccsen is pont így alakulnak a dolgok: nem hisszük, hogy bárkinek leesne az álla, ha ez is véget érne holnap, vagy akár ma is. Az első játékrészben csupán 125 futás született, amit Új-Zéland máris bőven túllépett: nekik már most 174-ük van, és még csak egy emberük veszett el. Az idő viszont nem olyan volt, mint tegnap: a levegő lehűlt, a szél erősebben fújt, az égen pedig felhők jelentek meg.

A két ütős a nap elején, a tegnapi 39 játszma után Devon Conway volt, 79 futással, a másik pedig az éjjeliőr Jacob Duffy, aki azért szintén összeszedett már 8 pontot. Előbbi fejében nyilván a 100-as járt, és ennek érdekében a nap első labdáját máris 4-esre ütötte, viszont utóbbin azért meglátszott, hogy valójában sorvégi ember: bizonytalankodásai mindjárt az elején többször is veszélybe sodorták. De azokat túlélte, és aztán ő is előhozakodott több négyessel is, így igen hamar, már a 44. játszmában 200 fölé nőtt a csapat pontszáma. 47 játszma után Conway már nagyon közel járt a 100-ashoz, de Duffy 50-ese sem tűnt lehetetlennek – Zimbabwe így változtatott a dobóstílusán, és behozta a mai első pörgetőt, Sikandar Razát. Ő le is hozott egy takarékos játszmát, így az a százas még nem ellene lett meg, de a következőben Blessing Muzarabani ellen egy négyessel már igen: ez Conway első százasa volt több mint két és fél év után! Ugyanebben a játszmában a vendégek előnye 100-ra is nőtt. Zimbabwe pedig ahogy telt az idő, egyre nagyobb szégyenben érezhette magát, hogy még az éjjeliőrrel sem bírnak – végül az 53. játszmában sikerült őt kiejtenie Vincent Masekesának: az elrontott húzást a rövid középpályás, Brian Bennett kapta el egy szép mozdulattal. A következő ütős Henry Nicholls volt, akinek nagyon kellett volna most bizonyítania, ha szeretett volna bentragadni a válogatottban – és ezt jól is csinálta. Zimbabwe a 61. játszmában már a 7. különböző dobóját is kipróbálta ebben a játékrészben (Bennett személyében), de minden hiába: még ebéd előtt meglett a 300 is a vendégeknek – a szünetet a 71. játszma után tartották meg 306/2-nél.

Szünet után folytatódtak a pörgető dobások mindkét irányból: közeledett ugyanis az új labda ideje, és valószínűleg jó ötletnek gondolták a gyors dobókat addigra pihentetni. Más oka nem nagyon lehetett: a régi labda sem nagyon térült ki annyira, hogy teljesen zavarba hozza az ütősöket... De még mielőtt a 80. játszmáig elértünk volna, a 75-ödikben Nichollsnak meglett az 50-ese, a 78-adikban Új-Zéland előnye 200 fölé nőtt, az utolsó dobásból pedig Conway átlépte az egyéni 150-et. Természetesen ekkor, mivel lehetővé vált, Zimbabwe azonnal kikérte az új labdát, és visszatértek a sebes dobók. És valóban, ők már valamivel veszélyesebbek voltak, a 83. játszmában már egy hangos LKE-apellációra is sor került, de abból nem lett semmi. Két dobás múlva azonban Muzarabani már egy olyan labdát dobott, ami nem a bíró mérlegelésétől függött, hogyan ítéli meg: Conway rosszul mérte fel a dolgokat, így a labda kidöntötte a kéz-karóját! Muzarabani egyébként később is veszélyes, meredek pattanást tudott kihozni a labdából, de a folytatásban ezzel sem ment semmire. Az új ütős, Rachin Ravindra például a 91. játszmában 3 négyessel is megkínálta (amivel az előny 250 fölé nőtt), aztán a csapat pontszáma rövidesen elérte a 400-at. Ravindra a 98. játszmában mindenféle gond nélkül máris 50-ig jutott, majd a vezetés 300-ig emelkedett. Ez már a 99. játszmában történt, amelynek a végén a teát is megtartották: a pontos állás 427/3 volt, és nem lehetett tudni, Új-Zéland meddig akar még tovább menni. Mert ez lényegében csak rajtuk múlt, nem az ellenfélen...

A harmadik menet elején is volt egy eset, amikor erősen apelláltak a dobók LKE-ért, de ez szabad szemmel is nyilvánvaló volt, hogy nem az, mert a labda annyira a kapuk vonalán kívül találta el Nichollst. De kétségbeesésükben úgy látszik, már ilyen esetekben reménykedtek a zimbabweiek, ha már más nem jött... Jó, azért nem állítjuk, hogy teljesen semmi sem volt, de minden esély csak kicsi volt és nem valósult meg. Úgyhogy legközelebb megint Új-Zéland örülhetett: ezúttal, a 105. játszmában Nicholls annak, hogy végre lett egy 100-asa: több mint két éve nem szerzett már a tesztben (hiszen szinte nem is játszott azóta). A százast aztán Ravindra ünnepelte meg igazán: három egymást követő négyessel, amivel ő is már 75-re jött föl... Ahogy aztán telt az idő, egyre többet gondolkodtak a szurkolók, vajon lesz-e játékrészlezárás. Volt olyan vélemény, hogy minek, hiszen tengernyi idő van még, de olyan is, hogy mondjuk valamilyen mérföldkő elérése után érdemes lenne lezárni, hiszen annak nincs sok értelme, hogy csak nyújtsák, mint a rétestésztát. Az 500 önmagában még nem volt ilyen mérföldkő: azt a 117. játszmában elérték, de nem zártak le. Ravindra százasa, ami a 119-edikben következett, szintén nem adott még nekik okot a lezárásra, így az ütősök tovább bátorodhattak. A hátralevő játszmákat már jóval inkább ENN-stílusban játszották le, egyre több négyessel, sőt, a 128. játszmában Ravindra már két hatost is beütött, megszerezve közben a maga 150-ét is! De Nicholls sem akart lemaradni: a következő játszmában ő is elérte ezt a számot, majd egy dobás múlva Új-Zéland a 600-at is... Zimbabwének még az volt a szerencséje, hogy most már hamar, a 130. játszma után véget ért a nap, és ezzel véget értek a szenvedéseik. Mára. De ki tudja, lehet, hogy még holnap is folytatódnak? Vagy most már tényleg jön a lezártnak nyilvánítás? Hamarosan kiderül!