Története legnagyobb tesztgyőzelmét aratta Új-Zéland
2025. augusztus 9. – Szerző: Krikettgalaxis
Ahogy két nap után várható volt, bőven több mint egy játékrésszel nyerte meg a 3. napon Új-Zéland a Zimbabwe elleni tesztet – de arra azért nem biztos, hogy mindenki számított, hogy ez lesz történetük valaha volt legnagyobb különbségű sikere. Márpedig ez történt: 1 játékrésszel és 359 futással diadalmaskodtak!
Az új-zélandi főváros, Wellington látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Tegnap Új-Zéland annyira elhúzott, hogy egyre többen kezdték találgatni: vajon lezártnak nyilvánítják-e a játékrészüket. Hiszen megvolt nekik a 600 futás, és mindkét aktív ütősük, Henry Nicholls és Rachin Ravindra is a nap végén elérte a 150 futást, ami szép mérföldkőnek tűnt. Ez alapján logikus lett volna a lezárás, de volt egy olyan lehetőség is, hogy a sok hátralevő idő miatt még szórakoznak
egy kicsit, és akár megpróbálják megdönteni Srí Lanka 1997-es rekordját, a 952-t... A találgatásoknak aztán nem sokkal a mai kezdés, 10 óra előtt vége szakadt: Új-Zéland bejelentette, hogy lezártnak nyilvánítják a játékrészüket. Akkor nem lesz itt 952, és nem lesznek egyéni 200-asok, 300-asok, 400-asok sem.
A sáv még mindig alkalmas volt az ütésre, még ha a kibarnult talaj egy kicsit lassabbnak is ígérkezett, mint korábban. Zimbabwe a győzelemben, de még csak a döntetlenben sem reménykedhetett: a tisztes helytállásért és a nagy szégyen elkerüléséért azonban még megérte küzdeniük. Először is Brian Bennettnek és Brendan Taylornak. Na de szinte el sem kezdődött még a játékrész, a szurkolók még rá sem hangolódtak, és máris mi történt? A harmadik labdából Matt Henry máris betalált Bennett kapujába! Az első két dobása még kifelé görbült, de ez nem, így az ütős elmérte a vonalat, amikor hajtani próbált, és a labda a középső karóba csapódott. És ne higgye senki, hogy ez csak egy egyedi eset volt. Az ötödik játszmában máris jött a második kiesés: megint Henry volt a dobó, akinek jótávos, kissé kifelé tartó labdáját Taylor a második katonához élezte. Nick Welch és Sean Williams azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és rövid időn belül beütött három négyest – de ezt meg Jacob Duffy nem bírta tétlenül nézni, és pillanatokkal később ő is csatlakozott Henryhez a kapuszerzők listáján, ráadásul pályafutása első tesztkapujával: Williams a vártnál nagyobb pattanó labdát nem tudta a láb oldal felé továbbítani, ahogy szerette volna, csak az elülső élével visszaütni a dobó felé, akinek bőven volt ideje aláhelyezkedni és elkapni. De aki már unná, hogy csak a kiesésekről írunk, ők most kapnak egy rövid mondatot kiesés említése nélkül is: a következő pár játszmában ugyanis Welch és Craig Ervine végigbírta, még az egy óra után tartott ivószünetben is ők ketten voltak bent. De most térjünk vissza a meccs lényegéhez, a kiesésekhez: a 15. játszmában jött a következő. Most Matthew Fisher volt eredményes, amikor Ervine rontott el egy hajtást, így élezés és elkapás lett belőle a katonák sorfalában. Három dobás múlva Zakary Foulkes is bemutatkozott – pontosabban egy kis ideje már a pályán volt, de most ő is szerzett egy kaput: Sikandar Raza ma is egy rövid labdából búcsúzott, amit nem tudott kivédeni, és az árokhoz szálló labdát a mezőnyjátékos elkapta: 54/5: horror! Most jött be Tafadzwa Tsiga, aki az első játékrész jobb ütősei közé tartozott, de most már az 5. vele szembeni labdából egy elsőre egyértelműnek tűnő LKE-t kapott – csakhogy a bíró szerint nem volt egyértelmű, nem adta meg, és videóbíró pedig nincs. Sebaj – gondolhatta Foulkes, és a következő játszmában egy jótávos, a pattanáskor kiegyenesedő labdájával élezésre késztette Tsigát, aminek kapuselkapás lett a vége. A 22. játszma megint hozott egy meg nem adott LKE-t, most Welch ellen, amit pár labda múlva megint egy kiesés követett: most Vincent Masekesa volt az áldozat, aki ellen Foulkes dobott egy élesen begörbülő labdát, ami a kéz karó tetejét találta el. Aztán alig jött be Trevor Gwandu, ő is hasonlóan járt, annyi különbséggel, hogy most a középső karó bánta, hogy az ütős nem tudott beleérni a Foulkes-labdába – 86/8. És mivel már annyira közelnek érződött a vége, így az ebédet 15 perccel elhalasztották, és tudni lehetett, hogy ha közben még egy ember kiesik, akkor 30 perc lesz a hosszabbítás, hogy kisebb legyen az esélye, hogy egy hosszú szünet után azonnal véget érjen a meccs. Az a még egy ember pedig a 26. játszmában valóban kiesett: bár előtte Blessing Muzarabani kiütött egy rövid labdát a pályáról, 6 pontért, hogy legalább ennyi örömük legyen, de utána egy újabb rövid labdába már rosszul ért bele, és a mélységi keresztláb számára könnyű elkapás lett belőle. Foulkes ötös zsákmányt szerzett, összesítésben pedig 9-eset: ezzel a valaha volt legjobb dobóteljesítményt tudta felmutatni az új-zélandi debütánsok körében. De ha figyelt valaki, észrevehette, hogy a 3. rendű Welch még mindig a pályán volt – és ott is maradt, mert a következő (utolsó) kieső Tanaka Chivanga lett a 27. játszmában – ja nem! Mert hiába kapták el a rövid belsőn, a dobó, Duffy túllépett a vonalon, így a meccs még egy kicsit folytatódott. Welch így aztán még be tudott ütni egy 4–4–4-es sorozatot, hogy aztán utána Chivanga már valóban kiessen, méghozzá megint egy Duffy-dobásból, most egy árokban történő elkapással.
Zimbabwe tehát csak 117 futást tudott most teljesíteni, ami 1 játékrészes és 359 futásos új-zélandi győzelmet jelentett: ezzel 58-cal megjavították eddigi, 2012-es rekordjukat, amit egyébként szintén Zimbabwe ellen értek el. A világon pedig ezzel a különbséggel a 3. helyre futottak be! Az afrikaiak összesen elért 242 futása minden idők ötödik legrosszabb mutatója volt egy olyan csapattól, amelyet kétszer is teljesen kidobtak.
Ha pedig a két csapat közti történelmi mérleget nézzük, megállapítható, hogy Zimbabwe továbbra sem tudta legyőzni Új-Zélandot: 19 meccsükből 13-at nyert Új-Zéland és 6 döntetlen lett.
