Írország: erre a sikerre már kevesebben számítottak
2025. augusztus 10. – Szerző: Krikettgalaxis
Azt még valószínűleg sokan megjósolták, hogy az ír női válogatott Zimbabwét le fogja győzni, de hogy Pakisztán ellen is összejön a sorozatgyőzelem, azt már nyilván kevesebben remélték közülük. Márpedig ez is megtörtént: a három NH20 közül kettőt is a házigazda írek nyertek.
Az írországi An Cóbh látképe (Chorcaí megye) (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Alig fejeződött be Írország (igen sikeres) sorozata Zimbabwe ellen, a válogatott máris egy újabb, de most már nehezebb ellenfelet fogadott, szintén hazai pályán: azt a Pakisztánt, akik velük (és Zimbabwével) ellentétben többek között az idei őszi női ENN-vébére is kijutottak. A mostani három NH20-as meccset mind az ír fővárosban, Baile Átha Cliathban rendezték.
Mindkét csapatnak volt egy-két hiányzója: az íreknél Aimee Maguire ugyan javított a korábban eltiltást érő szabálytalan dobótechnikáján, és ezt egy bizottság hivatalosan is nyugtázta, de erre a sorozatra még nem nevezték be. Pakisztánnál Szadáf Samász nem sokkal korábban, egy karacsi edzőtáborban négyfejűcombizom-sérülést szenvedett, és ezért maradt ki.
Az első találkozón Pakisztán egy újoncot is avatott a 20 éves ütős, Ejmán Fátimá személyében, de mivel a csapat a dobást választotta, így őrá még várni kellett. Nem úgy az egyik legveszélyesebb ír ütős, Gaby Lewis kiesésére, akivel Fátimá Szaná már a 3. játszmában, 1 futás után végzett. A többi magas rendű ütős azonban egész jól szerepelt: hárman is 30 körüli eredményt értek el, sőt, közülük Amy Hunter 37-et is, és ennek köszönhetően a 17. játszma elején például 121/4-re álltak. Innen viszont nem a várt gyorsítás következett, hanem egy csúnya összeomlás: végig sem tudták játszani a 20 játszmát, és mindössze 142 ponttal elfogyott a csapat, miközben Szaná 4-es zsákmányig is eljutott. Pakisztán azonban nem igazán járt e cél nyomában. Három játszma után, 20/1-nél még nem álltak olyan rosszul, de utána a félidő feléig folyamatosan lassult a pontszerzésük. És igaz, hogy utána növekedésnek indult, de az embereiket folyamatosan vesztették el: Orla Prendergast például hármat is kiejtett közülük, így a végére csak 131-ig tudtak elvánszorogni, ami szűk ír győzelmet jelentett.
A második mérkőzés, főleg a vége igen érdekesre sikeredett. Most Pakisztán a választása szerint ütéssel kezdett, és a két nyitójuk, Muníba Alí és Sávál Zulfikár egész jól is kezdett, de aztán két labdán belül mindketten kiestek. Igaz, aztán a következő 3 ütős hozzájuk hasonlóan a 20-as és 30-as tartományban végzett, így a csapat most 168-ig is eljutott. Prendergast most csak egy embert ejtett ki, de messze az ő gazdálkodása volt a legjobb. Az ír válasz aztán nem indult jól: a két nyitó lassú volt, és egyikük hamar búcsúzott is. De aztán megint itt volt Prendergast, aki jóval gyorsabban haladt, és egy 50-est teljesített, majd egy újabb kacsa után Laura Delany is átlépte a 40-et. Nem mellesleg: Prendergast és Delany egy 76-os társulást alkotott, amivel megdöntötték az ír negyedik kapus társulások eddigi 67-es csúcsát! De a két legnagyobb hős mégis Rebecca Stokell és Jane Maguire lett: Stokell nagyon nagy aránnyal ütött, így a félidő felénél még szinte esélytelennek gondolt csapat végül eljutott odáig, hogy az utolsó játszmára csupán 9 futás hiányzott nekik. Igaz, ezt a játszmát nem kezdték annyira jól, és az első 5 dobásból csak 5-öt szereztek meg, ráadásul történt közben egy kiesés is, így az utolsó labdát határra kellett ütnie a frissen beálló Maguire-nek: ő pedig kizúdított egy hatost, és megnyerte a mérkőzést az íreknek!
A harmadik összecsapáson legalább a szépítés összejött viszont a vendégeknek. Pedig eleinte ez korántsem tűnt biztosnak, hogy sikerül: az ütést választó íreknél Gaby Lewis már az erőfölényben 36-ig jutott, később pedig ki más, mint Orla Prendergast egy egész jó arányú 64-et is hozzátett az összpontszámukhoz. A kapuszerzés nagyon nehezen ment a pakisztániaknak, mindössze 4 ütőst tudtak kiejteni a végére, így Írország egy védhető 155-öt hozott össze. Igen ám, de ezúttal erre megvolt a válasz, elsősorban Muníba Alí részéről. A nyitó ütős ugyan hamar két társat is elvesztett maga mellől, de aztán 100-asig vitte, sőt, mivel a kapuszerzés a házigazdáknak még rosszabbul sikerült, így a 4. rendű Álija Ríázzal egy igen jó társulást alkotva a 7. játszma elejétől a 18. játszmáig együtt voltak: és csak azért nem tovább, mert ekkorra máris beértek a célba: 2–1.
Összesítésben a legtöbb futást Orla Prendergast szerezte (144-et), és még csak úgy mellesleg 4 kapuja is volt, így nem csoda, hogy őt választották meg a sorozat legjobb játékosának. Ám azért figyelmeztető jel az íreknek, hogy ő mennyire kimagaslik a csapatból: egy kicsit olyan így az ír válogatott, mint a karib-térségi női csapat, ami szinte egyemberes: ott Hayley Matthews teljesítményén múlik majdnem minden... Félő, hogy náluk is, ha Prendergast rossz formába kerül, nem lesz szerencséje, vagy esetleg sérülést szenved, akkor a többiek nagyon szenvedni fognak...
A két válogatott női NH20-as örökmérlege az ír siker ellenére is pakisztáni fölényt mutat ezek után is: 22 találkozásukból 16-ot nyertek meg ők, és csak 6-ot az európaiak.
