Néha Ausztrália is verhető, de tényleg csak néha
2025. augusztus 16. – Szerző: Krikettgalaxis
Megszakadt Ausztrália hosszú Húsz20-as veretlenségi sorozata, ennek ellenére a most befejeződött Húsz20-as sorozatot mégis ők nyerték 2–1-re a vendég Dél-Afrika ellen. A meccseket ezúttal olyan stadionokban rendezték, ahol ritka vendég a nemzetközi krikett: nagy is volt a helyi érdeklődés!
Az Uluru (vagy Ayers-szikla), Ausztrália egyik jelképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ausztrália sok tekintetben különleges ország. Például azért is, mert elsöprő arányban alkotják lakatlan vagy észveszejtően ritkán lakott területek, miközben máshol milliós nagyvárosok díszítik a térképét. Az egyik ilyen ritkán lakott, sivatagos vidék az úgynevezett Északi terület, ahol természetesen a krikett sem sűrűsödik éppen. Néha egy-egy női BBL-meccset el szoktak hozni ide, de nemzetközi mérkőzést utoljára 2008-ban rendeztek itt, férfi NH20-at pedig még soha. Na de most kettőt is, méghozzá nem is kis presztízsűt: Ausztrália Dél-Afrikát fogadta Darwinban – hiába volt amúgy tél, errefelé az sem olyan, mint nálunk.
Nem meglepő, hogy az első meccsre eladták az összes jegyet, az emberek pedig tódultak a stadionba. Igaz, hogy néhány világsztárt nem láthattak (például Pat Cummins és Mitchell Starc sem volt tagja a keretnek), de volt azért nagy név bőven. Dél-Afrika a dobást választotta, viszont Mitchell Marsh már az első labdából egy hatossal üdvözölte őket: Ausztrália ilyet mindössze másodszor csinált NH20-on! De hiába a jó kezdés, és hiába a jó ütési arány a folytatásban is, a kapukat nagyon gyorsan vesztették az ausztrálok: az erőfölényben 4-et, majd hamar még kettőt, így a 8. játszmában 75/6-ra álltak! Innen viszont az 5. rendű Tim David megmentette őket: 83 futásig jutott a végére, így a csapatnak a 178 is meglett. Igaz, a legvégén elvesztették a 10. emberüket: ilyen Dél-Afrika ellen még nem történt meg velük korábban... A legjobb dobó egyébként Kwena Maphaka volt, aki a maga 19 évével a világ legfiatalabb gyors dobója lett, akinek 4-es zsákmányt sikerült szereznie ebben a formátumban. A vendégek ütősei azonban kevésbé voltak hatékonyak: ők is elég sűrűn estek ki, és bár a nyitó Ryan Rickelton végül 71-et teljesített, de azt lassan tette: az 50-esét például nem is ünnepelte, mert ő maga is tudta, hogy lassú volt. Mindennek az lett az eredménye, hogy a csapat a végére csak 161-ig ért el, így Ausztrália sorozatban a 9. NH20-as meccsét is megnyerte, ami nekik új rekord!
A második mérkőzésen Ausztrália a dobást választotta. Az rendben is ment nekik egészen addig, amíg két ütőst (hamar) ki nem ejtettek, de azok után pályára lépett Dewald Brevis, aki elsöprő lendülettel csatlakozott be: már a 12. játszmában, a 25. vele szembeni dobásból meglett az 50-se, amit azonnal még egy 6–4–6 követett a részéről, sőt, a 15. játszmában a 100-ast is elérte, csupán 41 labdából, amivel egyrészt a valaha volt legfiatalabb dél-afrikai százasszerzővé vált (hiszen még csak 22 éves), másrészt ez lett a második leggyorsabb 100-as, amit bárki is elért a csapat színeiben. Végül az ütős egészen 125-neskiig eljutott, ami új dél-afrikai rekord az eddigi 119 után, amit még Faf du Plessis ért el még 2015-ben. Igaz, itt most Ausztrália azért az utolsó pár játszmában viszonylag jól visszafogta ellenfeleit, jópár ütősüket kiejtve, így a végeredmény 218/7 lett, ami a válogatott legjobb eddigi eredményét jelentette Ausztrália ellenében. Közben egyébként szegény Josh Hazlewood NH20-as pályafutása legpazarlóbb teljesítményét mutatta be... Minderre azonban az ausztrál ütősöknek is megvolt a válasza, elsősorban ismét Tim Davidnek, aki most 23 dobásból ért el 50-est, így a 2. félidő felére már 100 fölött jártak – viszont körülbelül ugyanekkor, a 10. játszmában kiesett David is, amivel végleg elveszett az ausztrál esély. A hátralevő ütősök közül senki sem tudott már begyorsítani, és mivel mind Maphaka, mind Corbin Bosch 3–3 kapuval zárt, Dél-Afrika könnyed és nagy arányú, 53 futásos sikert könyvelhetett el már a 18. játszmában. Ausztrália hosszú győzelmi sorozata tehát ezennel megszakadt!
A harmadik találkozó már nem az Északi területen, hanem Cairnsben volt: itt közel 3 év után rendeztek újra válogatottmeccset, ráadásul ez volt az első NH20 ezen a helyszínen. Ezúttal egy gyászszünettel kezdtünk, méghozzá Bob Simpson halála miatt, aztán indulhatott az ausztrál dobás. Az rögtön meglátszott, hogy itt a labdák nem jönnek jól az ütőre erről a talajról: ennek az eredménye pedig két kiesés és csak 46 futás lett az erőfölényben. És igaz, hogy még a 7. játszmában is kiesett egy ember, de utána megritkultak a kapuvesztések, és eredményesebbé vált az ütőjáték, elsősorban Dewald Brevisnek köszönhetően, aki 26 labdából 6-ot is hatosra ütött, így meglett neki az 50-es. Később pedig Rassie van der Dussen is hozzáadott még 38, viszonylag gyorsan megszerzett futást, így a dél-afrikai eredmény egy nem is rossz 172 lett. A kergetés aztán igen érdekesen alakult, főleg a második fele, amikor is időről időre úgy tűnt, Dél-Afrika visszaszerzi az esélyt a győzelemre, de aztán Ausztrália megint elhúzott. Ehhez egy 52/0-s erőfölény adta meg az alapot, majd Mitchell Marsh 50-ese, de a 11. játszmában Maphaka, a 14-edikben pedig Kagiso Rabada szerzett két-két kaput, amivel tehát mindig visszalendült az inga. Sőt, utána hiába indult be nagyon Glenn Maxwell, és hiába szerzett ő is egy gyors 50-est, a 19. játszmában Corbin Bosch szintén kiejtett két ütőst, így a mérkőzés a legvégéig nyitott maradt: végül 1 megmaradó labdával és 2 kapuval az ausztrálok nyertek. Nem semmi volt ez a befejezés!
E sorozat után a két ország egymás elleni mérlege ebben a formátumban úgy áll, hogy 28 alkalomból 19-et nyert Ausztrália és 9-et Dél-Afrika.
