Hazai pályán javított a Falcons
2025. augusztus 17. – Szerző: Krikettgalaxis
Bemutatkozott az idei CPL-ben a Barbados Royals is, méghozzá a nyitómeccs vesztesének, az Antigua & Barbuda Falconsnak az otthonában, de nem sok sikerrel: a majdnem az utolsó labdáig elhúzódó, nagyon sokáig kiegyenlített mérkőzésen végül a hazaiak szerezték meg első pontjaikat.
Antiguai tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ahogy a korábbi években, úgy idén sem egyenletes a CPL időbeosztása: bár a végére majd kiegyenlítődik, de itt az elején nehéz lesz számolgatni a tabella alapján az esélyeket, mert néhány csapat hirtelen lejátszik több meccset, mások meg majd a végén. Most például még hárman is voltak, akik nem játszottak egyszer sem, miközben a Patriots már kétszer – és ezúttal is az egyik résztvevő, az Antigua, már rendelkezett egy mérkőzéssel. Azt idegenben játszották, és kikaptak, most viszont otthon fogadták a Royalst, a tavalyi bronzérmest, akit 2024-ben egyszer sem tudtak legyőzni.
Most a pénzfeldobást az ABF nyerte, és leginkább az időjárásra való tekintettel (korábban eső volt, és még lehetett is) a dobást választották. Csapatukban nem történt változás a nyitómeccshez képest, a Royals viszont eléggé kicserélődött – mármint tavalyhoz képest. Ma is 6 olyan játékos szerepelt náluk, akik korábban még soha, például Brandon King és Sherfane Rutherford a karibiak közül, illetve két olyan légiós, akik ugyan nem a legnagyobb világsztárok, de azért jelentős Húsz20-as tapasztalattal rendelkeznek: a dél-afrikai Eathan Bosch és az ausztrál Daniel Sams.
A Royals mindjárt be is tette nyitó ütősnek Kinget, a régebbi kerettag, ma egyébként a 400. Húsz20-as meccsét játszó Quinton de Kock mellé. Ám a pár nehezen lendület játékba, főleg a 2. játszma sikerült nekik rosszul, amikor Jayden Seales ellen King először három nullásat hozott, aztán a katonához élezett és már ki is esett. Az első határt csak a következőben sikerült megszerezniük (de az is csak TÉM extrákból jött össze), majd a 4. játszma 1 futás híján majdnem szűz lett – végül az első igazi
négyest csak a mai 26. labdából láthattuk, a 3. rendű Kadeem Alleyne részéről. Igaz, ennek a játszmának a végén De Kock magasra ütött labdájából könnyedén lehetett volna egy újabb elkapás, de ezt Alláh Mohammad Gazanfar a rövid hármas tájékán elejtette... Az erőfölény így 31/1-re végződött, és ahelyett, hogy a rosszul álló Barbados javított volna ezek után, Gazanfar tette meg azt: most dobóként legalább eredményes volt, Alleyne ellen, ha már az elkapás nem jött össze az imént. A félidő feléig De Kock még összehozott három határt (köztük a meccs első hatosát is), így 10 játszma után az állás 58/2 volt: ez bőven a Falconsnak tetszhetett jobban! És megint nem a Royals javított, hanem megint újabb embert vesztettek gyorsan ezek után: az eddig keveset mutató Shaqkere Parris búcsúzott Imád Vaszím dobásából. A most beálló Rovman Powell azonban jelentős változást hozott a játék képébe: bár nagyon hamar, még amikor 0 pontja volt, elejtette őt Jewel Andrew, de aztán belekezdett a határok zúdításába. A 15. játszma végén máris 26-nál tartott: ez akkor volt, amikor a nyitó De Kocknak még 50-ese sem volt. Az viszont a következő labdából meglett neki – hogy aztán a következő játszmában már ő is kiessen. A végén két ütős még gyorsan kihullott, de Powell elszáguldott 51-ig, így legalább egy 151-es eredményt össze tudtak rakni a végére – ez sem tűnt azonban elégnek, még ha a pálya nehéz és lassú is volt.
És bizony a Falcons már az első játszmában két egymás utáni Andrew-négyessel jelezte, hogy ez könnyedén az ő meccsük lehet! Ezt ráadásul a másik nyitó, Rahkeem Cornwall újabb kettővel egészítette ki elég hamar – aztán viszont máris kiesett. Előszörre a bíró ugyan nem ítélt elkapást, de a technikai elemzésből kiderült, hogy finoman beleért, így kapuselkapás lett belőle: ez De Kock Húsz20-as pályafutásának 318-adik kiejtése volt (elkapás és leverés összesen), amivel megdöntötte Mahendra Szinh Dhoní 317-es csúcsát! A következő játszmát aztán Bosch szűzre dobta, így hiába három újabb határ az 5. játszmában, az erőfölény csak 43/1-re végződött, ami azért annyira meggyőző nem volt. A következő játszmában tovább súlyosbodhatott volna a hazai helyzet, de most De Kock elejtett egy esélyt – igaz, ez elég nehéz lett volna. De aztán megint hosszú határcsend jött, Jomel Warrican pedig hamarosan egy LKE-vel kiejtette Andrew-t: a dobónak 10 év után ez volt az első kapuja Húsz20-ban: ne feledjük, ő kifejezetten csak hosszabb formátumokban játszott régóta. A félidő felénél látott 72/2-es állás eléggé kiegyensúlyozottságot sugallt, ami a folytatásban is megmaradt, sőt, az esélyek hamarosan inkább már a Royals felé billentek, annyira lelassult a pontszerzés. Hát még ha a a 11. játszmában Rutherford nem ejtett volna el egy újabb elkapást! De végülis ezen nem sok múlt, mert Szákib ál-Hászán így is kiesett rövidesen, elkapásból – aminek viszont súlyosabb következményei lettek, az Rutherford újabb elejtése volt a 16. játszmában! Ekkor ugyanis a már régóta bent levő Karima Gore-ral végezhetett volna, de mivel nem sikerült, az ütősnek volt lehetősége a végére begyorsítani. Ez leginkább a 18. játszmában csúcsosodott ki, amikor két egymás utáni hatossal az 50-ese is meglett. A meccs viszont így is elhúzódott majdnem az utolsó dobásig: az utolsó játszma előtt 6 futás hiányzott az Antigua győzelméhez, azt pedig csak szimplákkal és duplákkal faragdosták le – de meglett nekik, és ez a lényeg! Gore végül 64-neskivel zárt, ami a csapat rövid történetének eddigi legmagasabb egyéni pontszáma lett.
