Most már bemutatkozhatott a CPL-bajnok

2025. augusztus 20. – Szerző: Krikettgalaxis

A Falcons elleni meccse eső miatt elmaradt a karibi liga címvédőjének, a Saint Lucia Kingsnek, de a St Kitts & Nevis Patriots otthonában már le lehetett játszani a mérkőzésüket. Ami nem is akármilyen izgalmakat hozott: egészen az utolsó labdáig nyitott volt – végül a bajnok győzött.

A Saint Lucia-i Piton-hegyek (illusztráció)

A kép szerzője: Rennboot (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Közel egy hete zajlik már a 2025-ös CPL, de a bajnokcsapat még mindig nem lépett pályára. Pontosabban: ha a statisztikákat nézzük, akkor igen, mert 17-én (magyar idő szerint 18-án) már volt nekik egy meccsük: akkor Antiguába látogattak, de a pénzfeldobás után le kellett fújni az egészet az eső miatt. Viszont mivel megtartották a pénzfeldobást, így hivatalosan ez már lejátszott meccsnek minősül, szóval nem egészen voltunk pontosak a bevezetőben. A szurkolóknak persze mindegy: nem volt játék, és nekik ez számít.

Most viszont volt. Saint Kitts szigetére látogattak ugyanis, ahol ezúttal szép idő fogadta a csapatokat. Ezen a pályán idén már több mérkőzést is lejátszottak, de a mai találkozóra egy új sávot jelöltek ki: ez több méterrel közelebb volt a pálya közepéhez, nem voltak annyira kiegyenlítetlenek a keresztirányú határok távolságai, illetve az előző, füves sávhoz képest ezt sokkal jobban leborotválták.

A pénzfeldobást a hazaiak nyerték, és a dobást választották. Csapatukban egy újoncot is avattak: Alick Athanaze helyére a 25 éves Navin Bidaisee került be a 11-be. A Saint Luciánál három olyan ember volt, aki korábban soha nem játszott a csapatban (most nem számoljuk az eső miatt eredmény nélkül végződött találkozót): Keon Gaston, egy kevés tapasztalattal rendelkező hazai játékos, illetve két dél-afrikai légiós, Delano Potgieter és Tabraiz Shamsi.

Az első játszmában az első érdekes esemény az volt, amikor az egyik (elektromos) háttérvásznon hirtelen egy kék mező jelent meg: Jason Holder futott oda elsőként, hogy megpróbáljon valamit csinálni, de még a csatlakozót sem találta meg, hogy kihúzhassa és újraindíthassa – végül egy pályamunkás oldotta meg a helyzetet. Ami a játékot illeti: Johnson Charles és Tim Seifert lassacskán kezdett belejönni, a 3. játszmára már mindegyiküknek volt hatosa is, de mielőtt túlzottan nagy lendületet kaphattak volna, Kyle Mayers előbb kiejtette Seifertet, majd egy labda múlva az új embert, Ackeem Auguste-ot is. Erre viszont (a szemerkélni kezdő esőben) Charles egy 18 futásos játszmával válaszolt, az erőfölény végére pedig, amikor 60/2 volt az állás, már majdnem az egyéni 50-ese is megvolt neki. Viszont miután az valóban meglett, a hazaiak idei eddigi legjobb dobója, Vakár Szalámhíl is lecsapott, kiejtve őt. A következő társulás aztán a legtartósabb volt ebben a félidőben: Roston Chase és Tim David igen sokáig bírta kiesés nélkül. A félidő felénél 90/3-nál tartottak, majd a 14. játszmában Chase is elért az 50-ig. A 15. játszma után már 10 fölött járt a Kings aránya, de ezek után végre elérkezett az áttörés, amikor Fazalhak Fárúkí végzett Chase-szel, ráadásul egy takarékos játszma során. Ezek után David is elkezdett bevadulni, nagyon gyorsan beütött 3 hatost, de még mielőtt neki is meglehetett volna a félszáz, Holder egy dobását túl magasra ütötte fel, így el tudták kapni. Az utolsó 3 játszma kivétel nélkül úgy zajlott, hogy a 6. dobásból egy-egy újabb ember búcsúzott, de azért a pontok is gyűltek közben elég jól, így a Saint Lucia éppen 200-zal fejezte be a félidőt.

A sáv jónak tűnt az ütésre, így azért a 200 annyira ijesztő nem lehetett a Patriots számára – akik múltkor egy magasabb célt is majdnem megfogtak. Andre Fletcher ennek megfelelően is kezdett: már az első játszmában 14 futást gyűjtött be (amivel följött a szezon ütősranglistájának élére is), utána viszont kicsit hullámzóbbá vált a játék. Voltak igen takarékos játszmák, de volt olyan is, amikor a másik nyitó, Mayers szerzett három 4-est. Azonban 4 játszma után hirtelen bajba került a hazai csapat: innentől az erőfölény végéig nem ütöttek egyetlen határt sem, viszont elvesztették előbb Mayerst, majd Khary Pierre révén Fletchert és a frissen beálló, egyébként 25. születésnapját ünneplő Mikyle Louis-t is: az állás így az erőfölény végére 49/3 lett. És a 3. rendű Rilee Rossow sem sokat tudott segíteni a csapaton: bár a 7. játszma végén még túlélt egy elkapási esélyt, amikor visszaütötte a labdát a dobó, Chase felé (nehéz esély volt, gyorsan jött a labda), de utána hamarosan egy újabb Chase-labdából már megtalálta a rövid hármas mezőnyjátékost, miután fordított söprésébe nem tudott elég magasságot vinni. A csávából aztán Holder kezdte el kihúzni az együttest: a 10. játszmában egy 4–6–6-os minisorozattal legalább 84/4-re felhozta őket a félidő felére. A 12. játszmában az újonc Bidaisee is megúszott egy elkapást: a hátsó csúcs környékére ütött labdájára két mezőnyjátékos is elindult, majd mindketten megálltak, és csak egymást nézték... Iskolás szintű hiba! Holder aztán folytatta a megmentő hadműveletet, és újabb határokkal a 14. játszmában már az 50-esig is elért – végül 63-mal esett ki egy Chase-labdából. Az utolsó 5 játszmára még 61 pont hiányzott a Saint Kittsnek, ami elég sok – de Bidaisee most elkezdte megmutatni, mit tud, és azért Jyd Goolie-tól is kapott ehhez egy kis segítséget. Az újonc Holder kiesése után először egy 4–4–6-tal köszönt be, majd több különálló hatost is összehozott, így az utolsó 5 dobásra már csak 7 futás hiányzott a győzelmükhöz! David Wiese, a dobó azonban megőrizte a hidegvérét, és sikerült nagyon takarékosan folytatnia – az utolsó dobásból így már egy határt kellett volna ütnie az addigra már 50-nél tartó Bidaisee-nek. Ez majdnem meg is lett, de a magas labdát a határ közelében végül sikerült elkapni: a címvédő így győzelemmel indulhatott el a címvédés felé! Apró statisztikai adalék, hogy amúgy ez a Bidaisee–Goolie-pár a Patriots történetének legeredményesebb 6. kapus társulása lett a maga 59-ével, mert eddig 58 volt nekik a legtöbb. De most ennek valószínűleg nem különösebben örültek...