Trinidad: a mumus az mumus

2025. augusztus 21. – Szerző: Krikettgalaxis

Továbbra sem bír a látszólag erős kerettel rendelkező Trinbago Knight Riders az Antigua & Barbuda Falconsszal: bár a mostani meccsen az ABF gyengén kezdett, de hasonlóan rosszra sikerült a TKR befejezése is, így megint ők maradtak alul ebben a párharcban.

Antiguai tájkép (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Tavaly, története első évében mindössze 3 győzelmet aratott az Antigua csapata – ebből kettőt a Knight Riders ellen. Most újra összefutottak: a TKR most is tele volt nagy nevű rutinos emberekkel, az ABF viszont igencsak kicserélődött tavaly óta, így kérdés volt, vajon idén is olyan mumus lesz-e a trinidadiak számára, mint 2024-ben.

A játék Antiguában zajlott, ugyanazon a sávon, ahol az idei első itteni mérkőzés – és ugyanazon a pályán, ahol múltkor eső miatt elmaradt egy találkozó. Szerencsére az időjárással ezúttal nem volt probléma.

A pénzfeldobást megnyerő vendégek a dobást választották – kapitányuk elmondta: ezen a pályán általában mások is így szoktak tenni. Összeállításukban múltkorhoz képest kettőt változtattak, méghozzá két, kevésbé nagy nevű ember kihagyásával: Terrance Hinds és Joshua Da Silva helyére Darren Bravo és Nathan Edward érkezett. Szintén kettőt cserélt az Antigua is az előző (nem az elmaradt) meccséhez képest: itt Alláh Mohammad Gazanfar és Odean Smith maradt ki, míg bekerült Shamar Springer és Uszama Mír.

Az eleje kicsit vontatottan indult a sólymoknak. Bár az első játszmában 10 futásuk is összegyűlt, de ennek a fele csak széles extra volt, majd a 3. játszmában Rahkeem Cornwall mindössze 9-ből 9 futással már ki is esett, amikor pont a nyílt hosszúhoz ütötte Akeal Hosein labdáját. Ezek után a másik nyitó, Jewel Andrew, valamint a 3. rendű Karima Gore csak egy-egy négyest tudott hozzátenni az erőfölény végéig, így akkorra az állás egy elgondolkodtató 35/1 lett. A múltkor kifejezetten jó Gore aztán most egy kifejezetten gyenge teljesítmény után távozott: még csak a 100-at sem érte el az aránya, amikor kiesett a 7. játszmában. Sőt, ugyanez lett elmondható Andrew-ról is, aki a 22 futását 24 dobásból gyűjtötte be, majd ugyanúgy egy Edward-dobásból esett ki ugyanúgy közvetlenül egy négyes után, mint Gore. A 10. játszma, amit Uszmán Tárik dobott, újabb két kiesési esélyt tartogatott, amiből az egyik meg is valósult: Bevon Jacobs előbb luftot ütött, leverték a kapuját, és még ő maga is azt hitte, hogy nem sikerült visszatennie a lábát a vonal mögé, és el is indult lefelé, de a videóbíró, aki ilyenkor nem kérésre, hanem hivatalból vizsgálódik, megmentette. Nem úgy a következő dobásból: akkor egyértelmű LKE lett, és a videózás (ekkor már kérésre) is ezt erősítette meg. A félidő fele így 61/4-gyel érkezett el, a játék képe pedig nem változott: újabb játszmák teltek el mindössze egyetlen határral, majd a 14-edikben Szákib ál-Hászán is igen alacsony arány után búcsúzott: 77/5, borzalmas a hazaiak számára! Most nagyon sürgősen kellett volna nekik egy jó társulás – és láss csodát: meg is jött! Imád Vaszím és Fabian Allen mintha egy új sávon kezdett volna ütni, és elkezdték ontani a határokat. Igaz, az egyik hatos csak egy véleményes, magasnak minősített labda utáni szabadütésből jött össze, de ne vegyük el tőlük az érdemet: a 17. játszma végére máris 139-nél tartottak! Igaz, ezek után megint vissza tudták fogni őket a dobók, Allen pedig 45 futással ki is esett, de az utolsó játszmában megint jött két hatos, így a végére 167-ig eljutottak, ami akár még védhető is lehetett. Menet közben egyébként Vaszím a csapat történetének legeredményesebb ütősévé lépett elő, míg Allennel alkotott társulása szintén új klubrekord lett, ami a 6. kapus párokat illeti: itt az eddigi 60-at döntötték meg a mostani 69-cel.

Az imént a védhető szót használtuk? Hát, a TKR egyik nyitó ütőse, Colin Munro nem éppen így gondolta, és az első 3 játszma utánra máris 30 futást ütött össze – miközben egyébként társa, Alex Hales csak kettőt – de a lényeg, hogy feleannyi idő alatt szinte ugyanannyi futása jött össze a csapatnak, mint ellenfelüknek az egész erőfölényben... A következő játszmában aztán Munro még három négyest ütött be, és... eldőlt a meccs? Na azért még nem. Most jött ugyanis Obed McCoy, és 3 dobáson belül mindkét nyitó ütőssel végzett, és mivel a 6. játszmában sem volt újabb határ, így az erőfölény 56/2-re végződött – ez persze még mindig bőven túlszárnyalta az Antigua ekkori eredményét. Most viszont elkezdődött ugyanaz a szenvedős játék, ezúttal a Trinbago ütősei részéről, ami az elején sokáig az ellenfelet jellemezte: sem Nicholas Pooran, sem Keacy Carty nem bírt igazán beindulni, sorra jöttek a takarékos játszmák, majd Rahkeem Cornwall dobásából Poorant még le is verték, így a félidő fele már 70/3-mal érkezett el, ami sokkal szorosabb állást jelentett. A frissen beálló Bravo pedig szintén nem tudott új színt vinni a játékba, sőt, az eddig igencsak formán kívüli, sokak által már kiöregedőnek gondolt Ál-Hászán a 13. játszmát briliánsan dobta végig, mindössze 2 futást hagyva, és megszerezve közben első antiguai kapuját, Bravo kiejtésével, így a szükséges pontarány egykettőre 12 fölé nőtt. Most viszont Carty szinte a semmiből bemutatott egy 4–6–4-et – de a játék tovább hullámzott, és McCoy aztán gyorsan végzett vele is. Volt viszont egy nagy öreg játékosa a Trinbagónak, aki már milliószor mentett meg különféle csapatokat ilyen helyzetekben: Kieron Pollard, ő pedig ma is belekezdett a felmentő hadműveletbe. Miután a 17. játszmában McCoy már 4-es zsákmánynál tartott, az állás pedig 110/6 volt, Pollard elkezdte zúdítani a határokat, így az utolsó játszma előtt már csak 14 futás hiányzott a csapatnak – és az utolsó játszma első futásából Edwardnak sikerült egy szimpla, hogy ismét Pollard legyen soron az utolsó 5 labdára. Ám a megmentő művelet ekkor hirtelen teljesen bebukott. Springer dobásaival Pollard semmit sem tudott kezdeni, négy (!) egymás utáni nullás labda jött össze, így hiába, hogy az utolsót határra ütötte, az már bőven kevés volt: 8 futással az Antigua nyert, és felugrott a tabella élére – igaz, jóval többet játszva, mint a többség.