Nyeretlen maradt a nyeretlen a CPL-ben
2025. augusztus 30. – Szerző: Krikettgalaxis
Már csak egy csapatnak nem volt győzelme az idei karibi ligában: a Barbados Royalsnak. A helyzet pedig most sem változott meg, ugyanis a mai mérkőzésen simán kikaptak a Trinbago Knight Riderstől, akik a maguk részéről átvették a vezetést a tabellán.
Trinidad és Tobagó-i tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Bár a trinidadiak csak a 3. helyen álltak e mérkőzést megelőzően, ez elég csalóka lehetett, hiszen kevesebbet játszottak, mint az előttük levők. Ha egy kicsit a számok mögé néztünk, akkor már azt láthattuk, hogy eddigi négyből három győzelmük arányosan a legtöbb volt az összes együttes közül. Azon viszont nem nagyon kellett így gondolkodni, hogy megállapítsuk: a Barbados az idei leggyengébb csapat, hiszen még egyszer sem hagyták el győztesen a pályát. A papírforma szerint így ma könnyed hazai győzelem volt várható.
A játék ugyanazon a sávon zajlott, mint a legutóbbi itteni meccsen, de azóta volt egy nagyobb zápor, a szél pedig jóval gyengébb volt, mint múltkor, így összességében a körülmények eléggé másmilyenek voltak. A pénzfeldobást megnyerő Trinbago a dobást választotta, és bejelentették, hogy nem változtattak semmit a múltkori összeállításukon. A Royals sem sokat: ott csak egy játékos maradt ki abból a csapatból, akiket a legutóbbi, eső miatt eredmény nélkül végződött találkozójukra beneveztek, viszont az utolsó, valóban lejátszott mérkőzésükhöz képest két csere is volt. Inkább ezt említjük meg: Kofi James és Nyeem Young helyét Shaqkere Parris és az egy nappal ezelőtt még Angliában, a Hundredban játszó, de szereplését ott már befejező Chris Green vette át.
Az ütést Quinton de Kock és Brandon King nyitotta, és már a harmadik dobásból volt egy nagy kiesési esély: Akeal Hosein jócskán kitérülő pörgő labdája De Kock lábát találta el, viszont a bíró nem ítélt semmit – aztán a videózásból kiderült, hogy jól tette, mert a labda egy picit a kéz-karók vonalán kívül ütközött. Ezzel együtt is az első négy labda nem hozott futást, és a folytatásban is óvatosak voltak az ütősök. Kellett is, mert a 2. játszmában újabb esély érkezett – de most meg Mohammad Ámir, a dobó elejtette a felé King által visszaütött labdát, amit amúgy nem lett volna túl nehéz megfogni... És a 3. játszma sem múlt el érdekes esemény nélkül: De Kocknak volt egy hatosa, ami nem olyan hatos volt: kettőt futottak az ütősök, a mezőnyből meg túldobták a labdát, ami még a határon is kiment... A 4. játszma pedig az első kaput hozta el: Ali Khan árnyalatnyit hosszú labdája pusztította el De Kock középső karóját. Összességében az erőfölény egy talán átlag alatti 44/1-et hozott, amit King és Kadeem Alleyne 70/1-re tudott növelni a félidő felére, ezúttal különösebb izgalmak nélkül. Ehhez képest a következő két játszma, ami 11, majd 12 futást hozott, már kiemelkedő volt, viszont közben King is búcsúzott, majd a folytatás ismét csendesebb csordogálását Sherfane Rutherford rázta fel két majdnem egymás utáni hatossal a 15. játszma elején. Alleyne ekkor még mindig (régóta) ott volt a pályán, és még mindig nem ért el 50-ig – és Ámir tett is róla, hogy később se érjen el, ugyanis egy trükkösen lassabb labdájára az ütős rosszul időzített, és elkapták. És Rutherford is az 50-es közelében esett ki a 17. játszmában, amikor egy újabb nagy ütése mégsem lett elég nagy, és a mélységi középpályán el lehetett csípni. A közepesen haladó Royalsnak aztán egy utolsó nagy lendületet adott még Rovman Powell a 18. játszmában, amikor lehozott egy 6–4–6–0–6-ot, de például az utolsó játszmában a dobóknak megint jól sikerült visszafogni a csapatot, így összességében maradt az átlagos eredmény: egy 178.
A második félidőt Alex Hales és a mostanában remek formában levő Colin Munro kezdte, bár ez a remek forma az elején még nem ütközött ki: az első 5 dobás nullás lett, és utána is csak egy szimpla sikerült. De utána mindenki megláthatta, miért említettünk remek formát: a 2. játszmát már például 16 futással hozta le – és Hales csak a 3. játszmában jutott szóhoz először. De Munro ott is hamar visszakapta a lehetőséget, és a játszma végére máris 27–1 volt a két játékos közti futások megoszlása. Itt azonban kis híján vége szakadt az új-zélandi menetelésének – ám Jomel Warricannak nem sikerült az elkapási kísérlet. Az 5. játszma is hozott egy jelenetet, ami miatt a Munro-rajongók megijedhettek: egy mezőnyből viszahajított labda úgy eltalálta a hüvelykujját, hogy szemmel láthatóan hatalmas fájdalmai keletkeztek, ordított és a földre rogyott – de egy kis ápolás után szerencsére mégis tudta folytatni. Az erőfölényben viszont elvesztette maga mellől Halest, majd az erőfölény utáni első dobásból az 56/1 pedig 56/2-re változott, mert az új ember, Keacy Carty is búcsúzott. Ekkor még teljesen kiegyenlítettnek érződött a meccs, de pár játszmán belül teljesen felborult az egyensúly. Munro mellé megérkezett Nicholas Pooran, és miután a 8. játszmában előbbinek meglett az 50-es is, utána a félidő felére, többek között Pooran 6–6–6-os sorozatának köszönhetően 119/2-ig jöttek föl. A labdát egyébként a mérkőzésen többször is ki kellett cserélni valami miatt, többek között most, a 10. játszma után is, de ez sem tévesztette meg az ütősöket: bár most 4 csendesebb játszmát hoztak le, de ezzel is 139/2-ig jutottak a 14. játszma végére, és Pooran ezek után egy újabb hatossal az 50-et is átlépte. Az utolsó érdekes esemény, ami még történt, az Munro kiesése volt a 15. játszma végén: ütése után vakmerően belevágott egy második futásba, ám az nem volt benne, és kifutották. Viszont ez már későn jött a Barbados számára: a hátralevő nem túl sok futást Pooran és Kieron Pollard gond nélkül begyűjtötte kevesebb mint 3 játszma alatt, így 13 megmaradó dobással a TKR győzedelmeskedett.
Így a Royals maradt az utolsó helyen, viszont a Trinbago följött az első helyre: ugyanannyi (8) pontjuk van, mint a Saint Luciának, de jobb a nettó futási arányuk.
