Hundred: triplázás a férfiaknál, új bajnok a nőknél
2025. augusztus 31. – Szerző: Krikettgalaxis
Véget ért a Hundred 2025-ös szezonja: a férfiaknál a 2023-ban és 2024-ben is győztes Oval Invincibles ezúttal is megfelelt a saját nevének, és szinte legyőzhetetlen volt, míg a nőknél az a Northern Superchargers lett a bajnok, akik korábban még soha.
A londoni The Oval (illusztráció)A kép szerzője: Mark Percy, licenc: CC BY-SA 2.0
Az idő borzalmasan gyorsan repül: most kezdődött a Hundred, augusztus 5-én, és máris véget ért az egész! Ezzel pedig véget ért a torna történelmének első, 5 szezonon át tartó szakasza: az, amikor minden csapat még központi irányítás alatt állt, egységes koncepcióval tervezve és kezelve. Jövőre a magánbefektetők jócskán felkavarják majd az... állóvizet? Nem, csöppet sem volt állóvíz eddig sem: pörgős, izgalmas csaták, kiváló hangulat jellemezte a bajnokságot eddig is, és nem kérdés, hogy ezek után is így lesz!
Na de mi történt idén? A bajnokság csoportköre most is úgy zajlott, hogy minden alkalommal egy-egy női, majd férfi mérkőzést rendeztek egymás után, ugyanazoknak a kluboknak a részvételével. A férfiak mérkőzésére több néző szokott kilátogatni, de a különbség nem volt annyira számottevő, mint sokan hinnék. Bizony a nők esetén is gyakori volt a bőven 10 000 fölötti nézőszám.
A nőknél a csoportkörben a Southern Brave olyat tett, amit még soha senki: 100%-os teljesítménnyel végzett az élen! Ellenpólusuk a velszi Tân Cymreig volt, de azért nekik legalább egy győzelmet csak sikerült elcsípni a 8 meccs alatt – sőt, tegyük hozzá, volt két nagyon szoros meccsük, amit, ha egy-két apróság máshogy alakul, meg is nyerhettek volna. Az, hogy a Brave megnyeri a csoportkört, már az utolsó forduló előtt eldőlt, de a többi továbbjutó helyezés még nem. De aztán végén a londoni rangadón a Spirit szétverte az Invinciblest, majd hasonlóan nagy győzelmet aratott a Northern Superchargers is a Manchester Originals fölött, így végül a kékek és a lilák jutottak be az elődöntőbe.
Ebben az elődöntőben aztán az északiak egyik nyitó ütőse, a mindössze 18 éves Davina Perrin máris szinte az elején eldöntötte a meccset: villámgyors százasának köszönhetően a csapat végül 214-ig jutott, ami amúgy női Hundred-rekord lett. A bajnoki címvédőnek pedig erre nem volt meg a válasza: bár a közepes rendben náluk is volt egy-egy szupersebességű 40-es és 50-es (Charli Knott és Georgia Redmayne részéről), de összesen csak 172-ig értek el.
A döntőt tehát a Brave és a Superchargers vívta – és megtörtént az, ami idén még nem: a southamptoniak kikaptak! Az NSC ezzel története első bajnoki címét szerezte – de amúgy nehéz közülük valakit kiemelni, hogy kinek köszönhetően. Legalábbis itt, most, a döntőben senki sem emelkedett ki közülük, mindenki szépen tette a dolgát, a legjobb dobójuk 2 kaput szerzett, a legjobb ütősök 35 futást, és ez is elég volt. Összesítésben viszont a teljes tornát figyelembe véve kiemelendő ütőjátékosuk, Phoebe Litchfield, aki 292 futást teljesített, amiért meg is választották a szezon legjobb játékosának.
A férfiaknál a csoportkör vége már nem lett túl izgalmas, mert ott hamarabb eldőlt a három továbbjutó kiléte. A nőkkel csak a Superchargers képzett metszetet, azaz csak Leedsnek jutott be a klubja mindkét nemben a végső szakaszba... pontosabban Londonnak is, csak éppen ott a férfiaknál nem a Spirit, hanem az Invincibles. Akik amúgy az élen végeztek, míg közéjük és a lilák közé Trent Rockets ékelődött be. Szegény Velszi Tűz itt is az utolsó helyen végzett, de szintén kevésen múlt, hogy nem jópár hellyel följebb: két győzelmük mellett itt is volt három kis különbségű vereségük. Igaz, volt egy nagyon nagy is: az Invincibles elleni találkozón az ellenfelük 226 futást gyűjtött be, ami tornatörténeti rekord lett!
Az elődöntőt aztán tönkretette az eső, ami miatt egy kicsit talán még igazságtalannak is érezhetjük az eredményt. A Superchargers ugyanis az első játékrészben 75 dobás alatt 119-et szerzett, amikor vége lett a félidőnek az eső miatt, és amikor a második elkezdődött, és újabb megszakítás miatt tovább rövidült, a Rockets előtt egy 105-ös cél állt mindössze 55 labdából. Nem tudni, ezt vajon elérték-e volna vagy nem, de egy biztos: mivel 5 labda után ismét megállt a játék, most már véglegesen, így nem lehetett eredményt hirdetni, és az alapszakaszban jobb helyezést elérő nottinghamiek jutottak a döntőbe.
Ebben a bizonyos döntőben pedig az OI várt a TR-ra. A londoniak elsősorban Will Jacks révén nagyon elhúztak az elején, de a végére kicsit lelassult a pontszerzésük, és bár korábban jóval több is kinézett nekik, de csak 168-ig jutottak el. Ám a Rocketsnek ma ez is túl soknak bizonyult: miután Nathan Sowter kiejtette az első három rendű ütősöket, már hiába jött Marcus Stoinis 64-es eredménye, jócskán lemaradtak, így meg kellett elégedniük az ezüsttel. Ráadásul a torna legjobb játékosává is az Invinciblesből választottak valakit: név szerint Jordan Coxot, aki összesítésben nem kevesebb mint 367 futást teljesített.
És végül a szokásos kis statisztikánk, ami jelzi, hogyan bővül évről évre egy torna történelme. A férfiaknál tavaly év végén ahhoz, hogy egy játékos bekerüljön az első 100-ba a lejátszott meccsek, a szerzett futások vagy a szerzett kapuk összesített történelmi ranglistáján, elég volt 13 mérkőzés, 90 futás vagy 4 kapu. Most már 15 meccs, 123 futás vagy 6 kapu kell hozzá, míg a nőknél ugyanezek a számok 11 meccsről, 35 futásról és 1 kapuról 15 mérkőzésre, 58 futásra és 2 kapura nőttek. Ez még mindig nem sok, de egy picit több, mint tavaly, azaz egy kicsit több komolyságot ad, ha valaki elmondhatja magáról, hogy benne van az első 100-ban.
