A szélsőségek sorozatát vívta egymással Anglia és Dél-Afrika
2025. szeptember 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Három ENN-en találkozott egymással Anglia és a vendég Dél-Afrika, az eredmények pedig nagyon különlegesen alakultak. Először Dél-Afrika óriási fölénnyel nyert, aztán következett egy csata, ami az utolsó labdában dőlt el az afrikaiak javára, majd pedig Anglia úgy szépített, hogy világrekord nagyságú arányban nyertek...
A Föld legnagyobb gránittömbjei közé tartozó Paarli-sziklák Paarl közelében (illusztráció)A kép szerzője: Karen Pagel (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Alig telt el kis szusszanásnyi idő a Hundred döntője óta, és az angol férfi válogatott máris akcióban: ezúttal három ENN-re és három NH20-ra fogadták a jó formában levő Dél-Afrikát. Először is az ENN-sorozatra került sor, ez a hír erről szól.
Bár a világbajnokság még odébb van (2027-ben lesz), de nem sok ember lehet a Földön, aki úgy véli: ez a két válogatott a 2027 tavaszi határidőig lecsúszhat annyira a világranglistán, hogy esetleg ne jussanak ki közvetlenül a világtornára – még akkor sem, ha amúgy Anglia nem a legfényesebben áll a ranglistán (8-adikok jelenleg). Így nem is igazán volt tétje ennek a sorozatnak sem, de felkészülésre kiváló volt. Ja és arra is, hogy a dél-afrikai játékosok egy-egy jó teljesítménnyel felhívják magukra a figyelmet a hamarosan kezdődő SA20-árverés előtt!
Az első mérkőzés, Leedsben, nem csak a mai debütánsnak, a Hundredban szépen teljesítő Sonny Bakernek sikerült rémálomszerűen, de az egész angol csapatnak is. Ha már Hundred: bizony a meccs nem sokkal sikerült hosszabbra, mint egy Hundred-találkozó... Ugyanis Anglia az első félidőben teljesen beomlott, az alacsony célt pedig Dél-Afrika nagyon könnyen lekergette. Pedig Jamie Smith jól indult, már az első játszmában két 4-essel, és bizony még a 8. játszmában látott 44/1 sem utalt semmi rosszra a hazaiaknak. De aztán Smith hiába ért el később egyéni 50-est, összes többi társa rohamos sebességgel potyogott ki, elsősorban Wiaan Mulder 3, illetve Keshav Maharaj 4 kapujának köszönhetően: még csak 15 fölé sem jutott senki Smithen kívül! Az összpontszám így csak 131 lett, ami után Dél-Afrikának még arra is megvolt az esélye, hogy 10 megmaradó kapuval lekergesse... Szegény Baker már az első játszmában 14 futást hagyott az ütősöknek, azaz a cél több mint 10%-a már meg is volt... Igaz, hogy ezek után volt egy LKE-gyanú, amit nem adott meg a bíró, és nem kértek rá videót sem, pedig érvényes lett volna, de ettől eltekintve Aiden Markram és Ryan Rickelton nagy hatékonysággal lépdelt előre: előbbinek már 23 dobás után megvolt az 50-ese. 18 játszma után az állás 121/0 volt, Markram pedig egymaga 86-nál tartott, azaz pillanatokra volt a meccs vége: de azért még Adil Rashid búcsúzóul hirtelen szerzett még 3 kaput, így a 21. játszmában elérkező vendéggyőzelem nem 10, hanem csak 7 kapus lett... Baker pedig 7 játszma alatt 76 futást hagyott, amivel a valaha volt legrosszabb angol ENN-debütáns dobó lett...
Ezek után viszont amilyen egyoldalú volt az első, olyan szoros lett a második alkalom! Ezúttal egészen az utolsó labdáig volt (lett volna) esélye Angliának a (szuperjátszmás) győzelemre, de nem véletlenül írtuk, hogy lett volna
, mert végül Dél-Afrika ezt is behúzta. Az ütésre kényszerülő vendégek szívósan kezdtek, de a 14. játszmától kezdve hamar elvesztették a két kitartó nyitójukat (köztük 49-cel Markramot) és kapitányukat is. Viszont utána Matthew Breetzke és Tristan Stubbs megint sokáig bent volt, és nagyon eredményesen gyűjtötték a pontokat: előbbi ismét átlépte az 50-et, így a világ első embere lett, aki első öt ENN-jén is ötvenest teljesített! Sőt, most 85-ig is eljutott, Stubbs pedig 58-ig, és mivel még az utánuk jövők sem voltak rosszak, így volt olyan pillanat, amikor akár egy 350 is kinézett. A végére azért az angol dobók megszorongatták őket, így csak
330 lett, de ez így is a Lord’s pálya valaha volt legmagasabb ENN-eredménye lett! Ráadásul Anglia a második félidő első labdájából elvesztette Jamie Smitht, így helyzetük elég reménytelennek tűnt – ám mégis felálltak, Joe Root, Jacob Bethell és Jos Buttler is bejelentkezett egy-egy 50-essel, így végig versenyben maradtak. Olyannyira, hogy az utolsó labda előtt egy 6-ossal akár még a szuperjátszmát is elérhették volna – de ez mégsem sikerült, így szűken, de megint kikaptak.
A legkülönlegesebb mérkőzés viszont még hátravolt: a harmadik lett az, Southamptonban. Hiába választotta Dél-Afrika a dobást, ezúttal nagyon nehezen bírtak az angol ütősökkel. Olyannyira, hogy Joe Root és Jacob Bethell is 100-ast teljesített (nem mellesleg Bethell a maga 21 éves korával a 2. legfiatalabb angol százados lett), és ezen kívül is volt még például két 60 fölötti eredmény, így Anglia 414-ig ért el összesítésben. Ez nekik a valaha volt legjobb eredményük lett Dél-Afrika ellen, utóbbiak pedig 4. alkalommal engedtek legalább 400-at az ellenfélnek. Codi Yusuf, a mai debütáns azzal, hogy 80 futást szerzett ellene az ellenfél, a valaha volt legrosszabb dél-afrikai újonc dobó lett, de Nandre Burger sem dicsekedhet a maga 95 hagyott futásával, ami a 2. legrosszabb dél-afrikai eredmény. De ez még nem minden! A vendégek ütésben is annyira alulmúlták magukat, hogy azt nehéz elhinni. A hatodik kapujukat 24 megszerzett futás után vesztették el: ilyen rosszul még soha nem indultak. De a következő 4 kaput is gyorsan elvesztették, így csak 72-ig értek el, ami alig több, mint a valaha volt legkisebb pontszámuk... És az, hogy 20.5 játszma alatt fogyott el a teljes csapat, az is csak 1 dobás híján nem lett csúcsbeállítás – ugyanis egyszer (2022-ben, szintén Anglia ellen) már volt rá példa, hogy 20.4 alatt esett ki az utolsó emberük. És végül a legnagyobb rekord, ami ma kialakult: Anglia 342 futással nyert, ami a világ legnagyobb különbségű győzelme volt, megdöntve India 317-es sikerét 2023-ból...
A két válogatott közti férfi ENN-örökmérleg ez után a sorozat után úgy áll, hogy 74 találkozóból 37-et nyert Dél-Afrika, 31-et Anglia, 1 holtverseny lett, 5-ször pedig nem született eredmény.
