Zimbabwe az újabb vereségei ellenére sem teljesen reménytelen
2025. szeptember 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Bár az NH20-as sorozatot is elbukta a zimbabwei válogatott Srí Lanka ellen, de megint meg tudta szorongatni az esélyesebb vendégeket, sőt, a három meccsből egyet meg is nyertek az afrikaiak (nem is akárhogyan), így megmutatták: nem igaz, hogy mindig esélytelenek lennének a nagyobb csapatokkal szemben!
A Srí Lanka-i Oroszlán-szikla (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Az a tény, hogy a nemrég befejeződött ENN-sorozat csak 2 mérkőzésből állt, egy kicsit mintha azt jelezné: a hosszabb formátum most csak nyűg a csapatoknak. Vagy nem? Mindenesetre az biztos, hogy az ENN-vébé még messze van, viszont a Húsz20-as szinte itt kopogtat az ajtón: 2026 februárjában kezdődik. Előtte pedig még itt az Ázsia-kupa Srí Lankának és a világbajnoki selejtező Zimbabwének: ezek már most szeptemberben elérkeznek, így érthető, ha mindegyiküknek most az NH20 a fontosabb formátum. Ez a sorozat most 3 NH20-ból állt, amelyekre szintén Hararében került sor.
Az első találkozón mutatkozott be a Srí Lanka-i válogatottban Dusán Hémanta, aki eddig még csak ENN-ben szerepelt náluk. Mivel csapata a dobást választotta, nem is kellett sok idő, míg ő is sorra került, de az események nem éppen körülötte forogtak. Hanem például az egyik nyitó ütős, Brian Bennett körül, akit szinte lehetetlen volt kiejteni: 4 társat is elvesztett maga mellől, mire a 19. játszmában, 81 megszerzett futás után ő is búcsúzott! Ő is, mint még két másik ember, Dusmanta Csamíra áldozata lett, amivel Csamíra lett a legjobb dobó, de menet közben Hémanta is eredményes volt egyszer egyébként. Bennettet a többiek nem igazán tudták jól kiegészíteni, de azért összességében az a 175 elért futás versenyképes érzetet keltett. Igaz, Petum Nisszanka és Kuszal Mendisz, a vendégek két nyitója szintén szívós volt, és több mint a félidő feléig bent voltak, így volt olyan pillanat, amikor 96/0 volt az állás. Ezek után azonban hirtelen jópár ütős kiesett, a határok elmaradtak, és 5 játszmával a vége előtt már Zimbabwe tűnt esélyesnek! Viszont ekkor jött a 6. rendű Kamindu Mendisz, és 16 labdából szerzett 41-neskijével simán bevitte csapatát a célba, még 5 dobás meg is maradt. Apró érdekesség, hogy Sikandar Raza most hajtotta végre 47. elkapását ebben a formátumban, amivel egyedüli zimbabwei csúcstartóvá vált (ha a kapusokat nem számítjuk).
A második mérkőzés igen emlékezetes maradt Zimbabwe számára. Bár Srí Lanka nem éppen tartalékos csapattal állt ki, és a talaj minősége sem volt ütésre alkalmatlan, mégis igen gyorsan összeomlott a teljes ütősrendjük. Még a több mint 3 év után visszatérő Kamil Misára 20 futása néz ki valahogy az eredménylapon, a többiek ennél is kevesebbet teljesítettek, miközben például Brad Evans és Sikandar Raza is 3–3 ütőst ejtett ki. Végül Srí Lanka már a 18. játszmában elfogyott, 80 futással, ami történetük második leggyengébb eredménye lett... Igaz, egy picit azért Zimbabwének még ezzel a kergetéssel is meggyűlt a baja – na de azért nem nagyon. De azért ők is képesek voltak például 2 magas rendű embert elveszteni már az amúgy Dusmanta Csamíra által dobott, majdnem szűzre sikerült 4. játszmában, és még az erőfölényben Csamíra 3. kapuja is meglett. Nem állítjuk, hogy ezzel visszajöttek a vendégek esélyei, de azért látszik, hogy a zimbabwei ütőjáték sem volt mindig a helyzet magaslatán. A 12. játszmában már az 5. emberüket is elvesztették, mindössze 61 futás után, ami máskor nem lett volna elfogadható, de ma annyira kicsi volt a cél, hogy még ez is belefért: innen már egyszerűen nem lehetett elrontani. Végül a 15. játszmában nyerték meg a meccset – hosszú idő után először ízlelhették meg a győzelem ízét!
A harmadik összecsapáson aztán máris megemberelte magát a hazai ütősrend. Bár egy embert hamar elvesztettek, de az erőfölényt például 58/1-gyel hozták le, Tadiwanashe Marumani pedig később egyéni 50-esig is eljutott (igaz, nem túl gyorsan, és az is igaz, a csapat négyeseinek jó része csak élezésből jött össze, ami amúgy mezőnybeli hiányosságokat is jelez ázsiai részről). A közepes rendben viszont már voltak sokkal gyorsabban haladó játékosok, akik igaz, hogy 30 alatt maradtak, de a gyors 20 fölötti eredmény az Húsz20-ban akár többet is érhet, mint egy lassú 50-es, főleg, ha több is van belőle. Itt pedig 3 is volt. Így például hiába Csamíra kettő és Dusán Hémanta három kapuja, Zimbabwe egészen 191-ig eljutott a végére, ami nekik a Srí Lanka ellen valaha is elért legjobb eredményük lett. De a vendégek nem ijedtek meg ettől! Már a nyitó pár, Nisszanka és Kuszal Mendisz is gyorsan és eredményesen indult, és az erőfölény végére már 67/1-nél tartott a csapat. Amiből hamarosan 76/2 lett, de a két gyorsan elvesztett kapu nem indított meg semmiféle összeomlást, sőt, most jött az ütőjáték java! Kamil Misára és Kuszal Perérá ugyanis innentől kezdve megbonthatatlan volt, hiába próbálkozott Zimbabwe 7 különböző dobóval is – végül már a 18. játszmában beértek a célba, úgy, hogy Misára közben 73-ig jutott. A társulás pedig 117-ig, ami új Srí Lanka-i rekord lett a 3. kapus párokat illetően, hiszen itt eddig 96 volt a legtöbb, amit fel tudtak mutatni.
Így tehát Srí Lanka 1–2-re megnyerte a sorozatot, az egymás elleni örökmérlegben pedig még jobban vezet, mint eddig (bár arányaiban nem): most már 9 egymás elleni meccsből 7-et nyertek ők, kettőt Zimbabwe.
