Meglepetés nélkül indult el a várva várt Ázsia-kupa
2025. szeptember 9. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem pont a nyitómeccset várta az idei Ázsia-kupán a legjobban milliárdnyi ember világszerte, de azért ezt is le kellett játszani. Meglepetés nem született: Afganisztán simán verte a többek között rengeteg mezőnyhibával játstzó Hongkongot, akiknek csak néhány felvillanása volt.
A Band-e Amir tórendszer egyik része (Afganisztán első nemzeti parkja) (illusztráció)A kép szerzője: Carl Montgomery (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Melyik a világ legnézettebb krikett-tornája az ICC rendezvényei (világbajnokságok) után? Természetesen az Ázsia-kupa! És mi kezdődött el most? Az Ázsia-kupa, éljen! Igaz, a nyitómeccs nem pont az, amit emberek milliárdjai magukról megfeledkezve végigizgulnak – de azért Afganisztán és Hongkong csatája is ígért érdekes részleteket. Például azért is, mert Afganisztán az utóbbi években sokat fejlődött, és sokan már egy titkos éremesélyesnek, néhányan akár aranyesélyesnek is tartják őket, ráadásul az Emírségek pályái, ahol a torna zajlik, kedveznek a pörgető dobóknak, és mint tudjuk, Afganisztán éppen a játék eme szegmensében a legjobb. De Hongkong is várható volt, hogy mindent belead: mindenképpen meg szerették volna szakítani a rossz sorozatukat, hogy még soha egyetlen Ázsia-kupa-meccset sem nyertek meg korábban. Az afgánokat viszont (más keretek között) 5-ből 2-szer is legyőzték – igaz, régen: utoljára nagyjából tíz éve...
További érdekesség volt, hogy Hongkongnál új edző mutatkozott be, ám a Srí Lanka-i Kausál Szilvának még nem volt túl sok ideje felkészíteni a csapatát: olyan frissen nevezték ki, hogy például azóta Hongkong városába még be sem tette a lábát...
Említettük, hogy a rendezvény az Arab Emírségekben van – ott, ahol ilyenkor, szeptemberben még óriási forróság uralkodik az esti órákban is. De hát mi másért is került volna ide a rendezés joga, mint az India és Pakisztán közti feszült politikai viszony miatt... Merthogy eredetileg Indiában lett volna a kupa, de mint tudjuk, Pakisztán nem utazhat el Indiába, ezért a legjobb megoldás egy semleges helyszín lett. A forróságot pedig azzal próbálták meg egy kicsit áthidalni, hogy még fél órával későbbre tették a mérkőzések időpontját, mint korábban tervezték.
Ezen a pályán, Dubajban, idén még nem rendeztek NH20-at, így kevés támpont volt arról, hogy pontosan mi várható az itteni talajtól. Az viszont kiderült a kezdés előtt, hogy 3,5 mm-es, dús fű borította, és talán mégsem volt olyan pörgetőbarát, mint sokan hitték korábban, hogy lesz. Ilyen körülmények között Afganisztán az ütéssel való kezdést választotta, amikor megnyerték a pénzfeldobást.
Két nyitó ütősük a jó formában levő Szedikulláh Atal és a régebbi jó formáját mostanában csak kereső Rahmánulláh Gurbáz volt. A formakülönbség pedig itt és most is megmutatkozott: igaz, hogy Atal ellen már az első játszmában történt egy elejtett elkapás (Yasim Murtaza* részéről), de ettől függetlenül ma ő volt sokkal jobb kettejük közül. Két játszma után neki már 4 négyese is volt, míg Gurbáz neve mellett csak 2 futás állt (igaz, kevés labdához is jutott), de miután a következőt Gurbáz egy hatossal kezdte, a következő labdát, amit Ayush Shukla* dobott, túl magasra ütötte föl, és elkapták. Aztán pedig egy olyasmi történt, amire igazán nem sokan számítottak: Hongkong, azon belül is Ateeq Iqbal* egy szűz játszmát dobott kapuval! Méghozzá nem is akárkit ejtve ki, hanem Ibráhim Zadránt! Afganisztán pedig továbbra sem hozta a tőlük várt elsöprő játékot: az erőfölény végére is csak 41/2-ig jutottak el, de aztán azért Mohammad Nabí is kezdett ráérezni a határütés ízére, és a félidő felére már meg is előzte pontszámban a régebb óta bent levő Atalt, 77/2-re hozva így föl a csapatot – bár tegyük hozzá, időközben kétszer is összezavarodtak az ütősök egy-egy futásnál, és csak szerencsével úszták meg a kifutást... Nem úsztak viszont meg egy elkapást a 10. játszma után tartott ivószünet utáni első dobásból: Nabí ugyanis pont kiszúrta a nyílt hosszú mezőnyjátékost... Ezek után jött még egy éppen csak megúszott kifutás, és egy takarékos dobóidőszak után Gulbadín Naib kiesése. A 15. játszma végén Atal elérte az 50-esét, de elég lassan: 41 labda kellett hozzá, és a csapat ekkor még csak 110/4-en állt. De az utolsó 5 játszmát nagyon megnyomták, megmutatva azért a technikai fölényüket: Atal és új társa, Azmatulláh Omarzí (újabb mezőnyhibákat is kihasználva) hirtelen elkezdte ontani a határokat, utóbbinak például volt egy 6–6–6–4-es sorozata is, amivel a valaha volt leggyorsabb afgán 50-est teljesítette, mindössze 20 labdából! És nem mellesleg a Húsz20-as Ázsia-kupák történetének is ez lett a leggyorsabb ötvenese. Atal végül 73-neskiig ért el, a csapat pedig egy megnyugtató 188-at tudott felmutatni a félidő végére.
Ha az afgán ütőjáték akadozott is néha, a dobójátékkal kapcsolatban nagy reményeik lehettek, mert abban mindig is jobbak szoktak lenni. És valóban: már a második dobás elhozta az első kaput: Anshy Rath* ugyanis beleélezett Fazalhak Fárúkí labdájába, a kapus pedig elkapta. Vagy... mégsem? A tévés visszajátszásból kiderült, hogy az ütős valójában nem ért bele, de mivel a beíró megadta, és a pályán levők nem kérték ki a videóbírózást, így érvényben maradt az ítélet... De valljuk be, ezen nem sokminden múlt. A következő játszmában Omarzí dobásából már egy teljesen egyértelmű elkapás következett, így Zeeshan Ali* is búcsúzott, két érvényes dobással később pedig egy érdekes kifutás történt: az ütősök nem is sokat mozdultak el a helyükről, de az inaktív Nizakat Khan nem tudta visszatenni az ütőjét a vonal mögé, amikor a mezőnyből ledobták a kapuját. Hamarosan két egymás utáni dobásból az afgánok is elejtettek két elkapást (úgy látszik, ez valami ragály), ráadásul az egyiket úgy, hogy két játékosuk is ráindult a labdára, és egymást zavarták... De ezek után egy újabb kifutás csak sikerült nekik, Omarzí szép közvetlen rádobásának köszönhetően, így az erőfölény 22/4-gyel zárult, és a meccs lényegében eldőlt. Innentől a félidő feléig láttunk ugyan egy hatost is (Babar Hayat* jóvoltából), de azon kívül nagyon sok nullás labda volt, és a 10. játszmában Núr Ahmad is feliratkozott a kapuszerzők közé, így a félidő fele 43/5-tel érkezett el. Hayat* aztán hamarosan két újabb hatost is beütött, amolyan magányos hongkongi harcosként, de a 13. játszmában a vég őt is elérte, így Afganisztán győzelmi esélye már 99,9% fölé emelkedett... És bizony a hátralevő időben sem tudott már javítani a hongkongi együttes, csak egyetlen 4-esre futotta tőlük, miközben Afganisztán szépen darálta le az embereiket (sok elutasított LKE-apellációval fűszerezve), így a 20. játszma végére 94/9-ig értek el, azaz pontosan feleannyi pontjuk lett, mint az afgánoknak. Ha esetleg az NFA dönt majd a csoportból való továbbjutásról, hát akkor Afganisztán most jól áll ebben a tekintetben.
