A házigazdák nyerték a vert hadak csatáját
2025. szeptember 15. – Szerző: Krikettgalaxis
Az Egyesült Arab Emírségek és Omán is súlyos sebeit nyalogatva érkezett meg az Ázsia-kupa mai első találkozójára, ahol egymással csaptak össze. A mérkőzés pedig az Emírségeknek hozott vigasztalódást, akik meglehetősen könnyedén nyertek.
Abu-Dzabi látképe (illusztráció)A kép szerzője: FritzDaCat (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Mikor, ha nem most? – gondolhatta mindkét csapat, természetesen a pontszerzésre utalva. Láthattuk, hogy India és Pakisztán mennyire kiemelkedik a csoportból, egy-egy súlyos vereséget már mértek is mai két résztvevőnkre, és talán nem sértődik meg senki, ha azt mondjuk, a másik nagy ellenfél ellen sem lesz sok esélyük a kicsiknek. Azaz Ománnak és az Emírségeknek. Így aztán számukra ez a mai találkozó volt a legfontosabb, és nem csak azért, hogy legalább itt, az Ázsia-kupán legyen egy győzelmük, hanem amúgy is: mindkét válogatott egy hatmeccses vereségsorozatban volt ugyanis benne férfi NH20-ban! Omán, akik ritkábban játszanak, tavaly decemberben győzött utoljára, míg az Emírségek júliusban. Ománnak külön kis pluszt adhatott, hogy ez a mostani volt történetük 100. NH20-as meccse, így külön jó lett volna nekik ezt egy sikerrel megünnepelni.
Amúgy ez egy délutáni meccs volt: az egyetlen ilyen ezen az egész tornán. Talán azért tervezték így, mert arra gondoltak, a két sivatagi ország lakói jobban elviselik a forróságot, mint mások? A lényeg viszont, hogy a pénzfeldobást Omán nyerte, és a dobást választották. A múltkori csapatukból három embert is kihagytak most: Mohammad Nadímot, Szufján Mehmúdot és Zikria Iszlámot, akik helyére Vaszím Alí, Árjan Bist és Dzsiten Rámánandí került be. A hazaiak keretéből csak Szimrandzsít Szinh került ki, aki helyett most Muhammad Dzsavádulláh játszott.
A két nyitó ütős Mohammad Vaszím és Alísan Sarafu volt, akik lassan indultak, de aztán egyre magabiztosabb pontszerzést láthattunk tőlük, a 4. játszmában például már 12 futással, amit egy 14-es és egy 13-as követett, különösebb kiesési veszélyek nélkül, így az erőfölény végére a csapat 50-ese is meglett. Eddig viszont az a 10 határ, amit láthattunk, az mind 4-es volt – a 8-adik játszmában aztán megérkezett az első két hatos is, mindkét ütőstől egy-egy. Nem is csoda, hogy Omán már az első 10 játszmában 6 különböző dobóval próbálkozott – de nem volt köztük senki, aki ezt a társulást megtörhette volna. Bár a 10. játszmában Vaszímot már elkaphatták volna, de Hammad Mirzának nem sikerült, ami még azért is külön bosszantó lehetett, mert így a labda még 4-esre is ment. A félidő fele így 83/0-val érkezett el, ám ezek után jött egy ivószünet, és úgy látszik, ez kizökkentette Sarafut: bár az 50-esét még elérte, de utána Rámánandí labdája már kifordította a földből a kéz-karóját. Az új ember, Ászif Hán pedig nem illeszkedett be jól: 4 labdából csak 2 futást szerzett, az ötödikből pedig máris búcsúzott a 13. játszma végén, amikor a csapatnak még az összesített 100 futása sem volt meg. Igaz, az most már hamar meglett, ahogy egy hatosnak köszönhetően Vaszím 50-ese is, és a 4. rendű Mohammad Zoheb ugyancsak eredményesen szállt be, és egy gyors, hasznos 21-et hozzátett ő is az összpontszámhoz. Rámánandí utána ugyan kiejtette őt is, de mivel még mindig sok (7) kapuja megvolt a csapatnak, így az utolsó két játszmában volt szabadságuk bevadulni: ezt Harsit Kausik egy 6–6–2–4-gyel valósította meg, amit Vaszím is megtoldott egy hatossal. Utána Vaszímot ugyan kifutották, de így is 69 futása gyűlt neki össze, amivel ő lett az Emírségek történetének első játékosa, aki összesítésben elérte a 3000 NH20-as futást. Végül a játékrész 172/5-tel végződött: igazán átlagos pontszámnak tűnt, nehéz volt megmondani, ki az esélyesebb.
A második játékrészt Dzsatindra Szinh és Ámir Kalím kezdte ütésben, ám Dzsunaid Sziddikí, aki múltkor India ellen az egyetlen kaput szerezte, már az első játszmában megduplázta csapata kapuinak számát a tornán, miután Harsit Kausik a mezőnyben jó reflexekről tanúbizonyságot téve egy jobbra vetődéssel elkapta a dobásából Kalímot. Szinh utána három egymás utáni 4-essel még szépített a 2. játszmában, de aztán részéről is ennyi volt: Sziddikí labdájába rosszul nyesett bele, és az éléről a saját kapujára pattant. A kiesések megkezdődött sorozata pedig valóban sorozattá növekedett: a(z egyébként majdnem szűz) 4. játszma elején Vaszím Alí, az 5. közepén pedig Hammad Mirzá búcsúzott, és csak jónéhány extrának köszönhették, hogy az erőfölény végén a per 4-et egy 41-es pontszám előzte meg az eredményjelzőn. Ekkor viszont egy ideig azt lehetett gondolni, talán megnyugszik a helyzet, hiszen például a 6. játszma nem hozott újabb kiesést, aztán Sáh Faiszal még egy 6-ossal is beköszönt – de nem, Omán viszontagságai folytatódtak, ugyanis pillanatokon belül Faiszalt is elkapták, így a félidő felére csak 74/5-ig tudtak följönni. Most Árjan Bist és Vinájak Suklá kezdett egy kis építkezésbe, ami stabilitást hozott ugyan, de reményeket nem igazán, mert annyira lassú volt a pontszerzés. Amikor például a 13. játszmában Bist is búcsúzott, csupán 24 futása volt, pedig már 32 labdával nézett szembe. A végső összeomlást pedig a 15. játszma végétől kezdve láthattuk: ekkor 7 labdán belül újabb 3 ember esett ki, miközben Sziddikí már a 4-es zsákmányát is megszerezte. 110/9 után már nem volt semmi kérdés, legfeljebb az, hogy sikerül-e még egy picit szépítenie az omániaknak. Nos, egy kicsit azért sikerült, ugyanis az utolsó pár még 20 futást tett hozzá az eredményhez, de a 19. játszmában kiesett a 10. ütős is, és az Emírségek 42 futással nyert.
Omán ezzel búcsúzott is a tornától: ha esetleg megtörténne a csoda, és legyőznék Indiát, már akkor sem juthatnának tovább a csoportból. Az Emírségek viszont még nagyon is továbbjuthat, ha valahogy sikerül meglepniük Pakisztánt.
