Csak egy helyet tudott javítani idén az ABF

2025. szeptember 17. – Szerző: Krikettgalaxis

Kikapott a CPL végselejtezőjében az Antigua & Barbuda Falcons, így a 4. helyen zárta az évet: ez csak eggyel jobb a tavalyinál. A győztes Trinbago Knight Riders szintén legalább egy helyet javít 2025-ben, de mivel továbbjutottak, így akár még nagyobb javítás is jöhet.

Trinidad és Tobagó-i tájkép (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

A pár napja véget ért csoportkör első négy, azaz továbbjutó helyezettjének pontszámai sorban így néztek ki: 12–12–12–11. Ilyen kiegyenlített állás bármilyen krikettligában ritka, így aztán szokatlanul megjósolhatatlan volt, hogy mi fog történni a folytatásban. Először is a végselejtezőben, ahol a Trinbago és az Antigua találkozott egymással. Tovább növelte a bizonytalanságot, hogy az alapszakaszban a két alkalom közül, amikor egymással találkoztak, az egyiket az egyik, a másikat a másik nyerte. Abszolút nem releváns (legfeljebb lélektani szempontból), de azt is megemlítjük, hogy pár órával ez előtt a végselejtező előtt ugyanezen a pályán a Knight Riders női csapata is játszott, és ők kikaptak (igaz, nem a Falconstól).

A trinidadiak a pénzfeldobás megnyerése után a dobással való kezdést választották. Múltkori csapatukból ma kihagyták Joshua Da Silvát, akinek a helyére visszatért Darren Bravo, míg az Antiguánál kétszer ennyi változtatás volt: ott Shamar Springer és a megsérült Szalmán Irsád is kimaradt, a két új pedig Rahkeem Cornwall és Obed McCoy volt.

Az egyik nyitó ütős mindjárt maga Cornwall lett, társa pedig Amir Jangoo. Bár itt, Guyanában, gyakran láttunk alacsony pontszámokat hozó mérkőzéseket, de most nem úgy indult a dolog: a második játszmában például máris 15 futás gyűlt össze. Utána viszont egy fantasztikus elkapással Cornwallt máris sikerült kiejteni: Keacy Carty a mélységi hátsó keresztlábon elsőre csak úgy tudta elkapni a labdát, hogy utána a lendület még kivitte őt a pályáról. De még mielőtt kilépett volna, visszadobta a labdát a levegőbe, majd visszalépett a pályára és újra elkapta. Az új ember, aki Jangoo mellé megérkezett, Andries Gous volt, és bár a társulás nem indult túl gyorsan, de azért az erőfölény végére 44/1-ig eljuttatták a csapatot. Ezek után sok-sok alacsony pontértékű ütés és nullás érkezett tőlük, egyetlen árva hatossal fűszerezve Gous részéről, viszont kiesés sem történt, így a félidő fele 64/1-gyel érkezett el – most már illett volna megpróbálni gyorsítani! Ezt pedig a 12. játszmától kezdve el is kezdték megvalósítani: akkor például 19 futás jött össze, és még utána is jött pár újabb határ. A két ütős fej-fej mellett haladt, és a 15. játszmában két dobásnyi különbséggel mindketten megszerezték a maguk 50-esét. Végül a pár egészen a 17. játszma elejéig együtt maradt, amikor is az állás 129/1 volt, és csak ekkor estek ki mindketten, megint két dobásnyi különbséggel, Uszmán Tárik labdáiból. De így is ez a közös 108, amit teljesítettek, a csapat történetének legjobb akárhányadik kapus társulási eredménye lett! Viszont ez a két kiesés egy teljes összeomlási hullámot indított meg: az utolsó 3 játszmában még 5 újabb ember esett ki, viszont közben Szákib ál-Hászán beütött például egy 4–4–4–6-os sorozatot is, így a csapat legalább 166-ig fel tudott kapaszkodni a végére.

Eme közepes cél levadászásának Colin Munro és Alex Hales vágott neki. Eleinte itt is úgy nézett ki, nem lesz nagy gond a pontszerzéssel, hiszen az első 3 játszmában már mindkét ütős két-két négyessel is rendelkezett, de aztán megjött az első kapu, amikor Cornwall dobásából Kevin Wickham egy igazán látványos, vetődéses elkapással kiejtette Munrót. Ez után a játszma után pedig egy kapuscserét láttunk: Gousnak valószínűleg a combizma sérült meg, ezért a karók mögé Jangoo állt be helyette. A 6. játszma aztán igazán felturbózta a TKR pontszámát: akkor Hales három hatost is beütött, így az erőfölény 59/1-re végződött. Eddig tehát Hales volt a gyors, társa, Nicholas Pooran pedig a lassú, de a szerepek fokozatosan felcserélődtek a folytatásban. De majdnem nem: Poorant ugyanis a 8. játszma elején LKE-vel kiküldte Ryan Banwarie játékvezető. Videózás után persze kiderült, hogy a labda mellément volna: ilyen sokszor előfordul a világon, de Pooran ezúttal most mégis odaszólt valamit a bírónak utána... A játék aztán folytatódott, egészen a 9.5-ig, amikor kihirdették a stratégiai megbeszélésre alkalmas szünetet – miközben egy dobás még hátravolt a játszmából... Amikor kiderült a hiba, akkor még azt a dobást lejátszották, de Pooran megint láthatóan mérges volt a bíróra... És nyilván legkevésbé sem hiányzott ezek után, de megtörtént: a 12. játszmában ugyanez a játékvezető, Banwarie megint LKE-t ítélt Pooran ellen, és megint kiderült a videózásból, hogy tévesen: a feszültség még tovább nőtt a két érintett személy között... De mindez nem tudta elterelni Pooran figyelmét a játékról: szépen gyűjtögette a pontokat, többek között 6-osokkal is, és a 14. játszmában már az 50-ese is meglett, sőt, a 17. játszma elején pályafutása 200. CPL-hatosát is beütötte, immár 82 futásra följőve. És mindeközben Hales is szépen (igaz, lassabban) lépdelt előre, így a Trinbago már most igazán közel került a célhoz: azt pedig egy újabb Pooran-maximummal a 18. játszma felénél már el is érték.

A TKR tehát továbbjutott a második elődöntőbe, míg az Antigua a 4. helyen fejezte be a szezont. A meccs befejezése után Pooran és Banwarie szerencsére barátságosan kezet fogott, még egy kis jóindulatú hátbaveregetés is volt, szóval úgy tűnik, folytatása nem lesz az ügynek.