Pakisztán végül kiállt, és tovább is jutott
2025. szeptember 17. – Szerző: Krikettgalaxis
A tervezett kezdés előtt nem sokkal még azt sem lehetett tudni, lesz-e meccs Pakisztán és az Arab Emírségek között, mert egy múltkori vitás eset miatt Pakisztán azzal fenyegetőzött, hogy ki sem áll játszani. Végül rendeződött a helyzet, a találkozót lejátszották, Pakisztán simán nyert, és továbbjutottak a csoportból.
A pakisztáni Karacsi egyik jelképe, a Dzsinnah-mauzóleum (illusztráció)A kép szerzője: M.irfan44 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Alapból is egy nagyon fontos mérkőzés volt ez: az eddigi eredmények alakulása miatt valódi egyenes kieséses találkozó lett. Aki itt nyer, továbbjut, aki nem, az nem. Ez már önmagában is igen érdekessé tette, de az India–Pakisztán mérkőzés utóélete még inkább. Mint emlékezetes, a vasárnapi meccs után elmaradtak a barátságos kézfogások a játékosok között – konkrétan India nem volt rá hajlandó. Sőt, már a pénzfeldobás előtt Andy Pycroft felügyelő részéről elhangzott a kérés, hogy a kapitányok ne fogjanak kezet, ez pedig a pakisztáni szövetség szerint ellentétes a krikett törvényeivel, ezért kérték a torna szervezőit, hogy zárják ki Pycroftot az Ázsia-kupáról. Ez nem történt meg. Nem tudni, hogy konkrétan emiatt-e, vagy volt még valami más is a háttérben, de tegnap a pakisztániak nem jelentek meg azon a sajtótájékoztatón sem, ahol a mostani találkozó témái kerültek volna terítékre
Sőt, még az is felmerült, hogy Pakisztán tiltakozásul visszalép az egész tornától! Szerencsére azonban ez sem történt meg, bár egy kis huzavona azért csak volt. Az Emírségek válogatottja 17 órára, másfél órával a kezdés előttre megérkezett a helyszínre, de a pakisztániak a számukra kijelölt 16:30-as időpontig nem hagyták el a szállodájukat. Végül 17:45 körül jelent meg Mohszin Nakvinak, a pakisztáni szövetség (PCB) elnökének a bejelentése a közösségi médiában, miszerint megkérték a válogatottat, hogy induljon el a stadionba. A meccs kezdését így egy órával elhalasztották: bár nem volt világos, hogy ezt ki és mikor hagyta jóvá, de tegyük hozzá: jelenleg Nakvi egyben az Ázsiai Krikett-tanács elnöke is, szóval...
A PCB hamarosan közleményben tudatta, hogy Pycroft felügyelő a múltkori incidenst kommunikációs hiba eredményének nevezte, és bocsánatot kért. Egyébként a mai meccs felügyelője is ő volt...
Amikor egy óra halasztással végre megtartották a pénzfeldobást, azt az Emírségek nyerte, és a dobást választották. Csapatukban egy változás történt a múltkori, Omán elleni győzelmükhöz képest: Muhammad Dzsavádulláh helyére visszatért Szimrandzsít Szinh. Ezzel szemben Pakisztán kettőt is változtatott: náluk Fahím Ásraf és Szufijan Mukím maradt ki, akik helyett ma Husdíl Sáh és Hárisz Rouf játszott.
Az ütést Száhibzádá Farhán és Szaím Ajúb kezdte. Utóbbi az első két meccsen mindkétszer nullával esett ki – és mi történt ma az 5. dobásból? Dzsunaid Sziddikí rövid, szélesebb labdáját egyenesen a mélységi hármas kezébe ütötte: itt volt Ajúb harmadik kacsája! És még mielőtt a mérkőzés első határütése megszületett volna, Farhán is búcsúzott, a 3. játszma elején három nullás labda növelte rajta a nyomást, szintén Sziddikítől, a negyedikből pedig már el is kapták (bár a mezőnyjátékos, Mohammad Zoheb majdnem elbénázta elsőre) – Pakisztán kisebb bajba került már az elején. Mostantól Fáhar Zamán és Szalmán Ága ütött, akik egyrészt a 4. játszmában megszerezték az első 4-est (Ága), míg az ötödikben az első, sőt, első két hatost (Zamán), így az erőfölény végére 39/2-re szépítettek, ami már megnyugtatóbb lehetett számukra. Talán túl meg is nyugodtak (vagy inkább szoros volt a dobójáték!), mert a következő 4 játszmában sem gyorsítottak be pontszerzésben, mindössze két négyes jött ebben az időszakban, és a félidőre csak 67/2-ig kúszott föl a pontszám. Ráadásul hamarosan megszakadt a hosszú kapumentes időszak is, a két ütős közül a messze lassabbik, Szalmán kiesésével, Szinh pedig, ha már megkapta ma a bizalmat, a 14. játszmában igen szépen élt is vele: az 50-esét éppen egy dobással korábban teljesítő Zamánt is búcsúztatta, majd pár labda múlva Haszan Navázt is, így az állás 88/5-re változott. Majd 93/6-ra, ami még rosszabb volt: ekkor már ki kellett mondani: az EAE mellett szóltak az esélyek! Az ütősrendben ma jóval lejjebb (a 7. rendbe) léptetett Mohammad Hárisz viszont két egymás utáni 4-essel, majd egy társa alacsony pontszámmal történő elvesztése után egy újabb határral szépített az álláson – de az így is csak 118/7 volt 2 játszmával a vége előtt. Ezt elégelte meg Sahín Sáh Afrídí, aki India ellen is a csapat második legeredményesebb ütőse lett: most is összehozott előbb két különálló 4-est, majd az utolsó játszmában egy 6–6–4-et, amivel ezúttal is ő lett a 2. legjobb pakisztáni ütős, és lehet, hogy az egész válogatottat megmentette, ugyanis így 146-ig föl tudtak jönni.
Ez elég alacsonyt célt jelentett tehát, ráadásul Alísan Sarafu még azzal is ráijesztett a pakisztániakra, hogy az első labdát 4-esre ütötte. Ráadásul a 2. játszmában Mohammad Vaszím is beütött egy 4-est, Sarafu meg egy hatost, így ismét az Emírségek tűntek esélyesebbnek! Afrídí viszont dobóként is eredményes lett hamarosan: labdáját Sarafu véletlenül a saját kéz-karójára ütötte rá, az 5. játszmában pedig a másik nagy halat is kifogták: akkor Abrár Ahmed dobása és Mohammad Naváz szép, alacsony elkapása kellett Vaszím búcsúztatásához. És ahogy az első két meccsen, úgy Ajúb a kacsáját most is kapuszerzéssel tette jóvá: még a 6. játszmában kiejtette Zohebet is, így az erőfölény 38/3-ra végződött, ami igen kiegyenlített, izgalmas folytatást ígért. Amúgy történt itt egy érdekes jelenet: 5.5-nél a mezőnyből visszahajított labda fejbe találta az egyik bírót, Rucsira Pallijagurugét, akiért ki is jött a pakisztáni orvoscsapat, megvizsgálták, és bár úgy tűnt, nincs baja, de elővigyázatosságból elhagyta a pályát. A következő társulás, Dhruv Parásar és Ráhul Csoprá volt, akiknek bár voltak hosszabb nullásmentes sorozatiak, de túl sok pontot így sem hoztak össze: a félidő fele például 61/3-mal érkezett el. A játék pedig hasonló mederben folyt a 14. játszma végéig, amikor is Rouf végre megtörte ezt a tartós párt, majd a következő játszmában Abrár Ahmed is újra lecsapott, méghozzá a veszélyesnek ígérkező, bár ma még pont nélkül álló Ászif Hánt kidobva. Az utolsó 5 játszmára így az Emírségeknek 59 futás hiányzott, 5 megmaradó kapuval: most már Pakisztán volt sokkal esélyesebb. Ez a teher pedig már túl sok volt az Emírségeknek: sorra kezdtek el kipotyogni az újabb ütőseik, még két kifutás is történt, így a csapat hirtelen, a 18. játszmában elfogyott, és a szoros végjáték helyett nagy különbségű, 41 futásos pakisztáni győzelem született.
