Omán szépen küzdött, de India győzelméhez nem fért kétség

2025. szeptember 19. – Szerző: Krikettgalaxis

A vártnál kisebb különbséggel, de azért mondhatjuk, hogy simán győzte le India Ománt az utolsó, tét nélküli Ázsia-kupa-csoportmeccsen. Holnaptól jöhet az izgalmasabb szakasz, a Szupernégyes!

Csennai talán legismertebb épülete, a központi pályaudvar (illusztráció)

A kép szerzője: MrPanyGoff (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Mondhatnánk, hogy ez a találkozó volt az első az Ázsia-kupán, ami igazi tét nélkül zajlott – és igazunk lenne. De a tét nélküli találkozókról az embernek rögtön az unalom, az érdektelenség jut az eszébe, márpedig nekünk nem célunk az ilyen negatív hangulat terjesztése! Inkább nézzük azt, hogy miért volt mégis érdekes ez a találkozó! Például azért, mert Omán és India még soha, semmilyen formátumban nem találkozott egymással. Vagy azért, mert India most kipróbálhatta azokat az embereit is, akik eddig kevesebb szerepet kaptak a válogatottban, és ha ők most látták elérkezettnek az időt a bizonyításra, akkor igazán látványos játékos várhattunk tőlük is. De nyilván Omán is megpróbált bizonyítani: ha nem is azt, hogy képesek legyőzni Indiát, de azt, hogy meg tudják nehezíteni a dolgukat – szóval tőlük is várható volt, hogy mindent beleadnak. Ráadásul rájuk hamarosan vár az ázsiai vébéselejtező, így arra is felhasználhatták felkészülésként ez a mérkőzést.

A pénzfeldobást India nyerte, de a várakozásokkal ellentétben nem forgatták fel nagyon a csapatukat, csak két helyen változtattak. Csak Varun Csakravartít és Dzsaszprít Bumráhot pihentették, akik helyére Harsit Ráná és Arsdíp Szinh érkezett. Ugyancsak kettőt cserélt Omán is: ott Vaszím Alí és Hasznain Sáh helyére Mohammad Nadím és Zikria Iszlám érkezett. Amikor az indiai kapitány, Szúrjakumár Jádav a tévéseknek a cserékről beszélt, viccből úgy csinált, mint a nemrég lemondott kapitány, Rohit Sarmá, aki gyakran elfelejtette, hogy pontosan ki jön ki helyett – aztán pedig nem tudni, hogy viccből-e, de az ománi kapitány is megcsinálta ugyanezt: Nadím megemlítése után azt mondta, a másik új embert most nem tudja, hogy ki lesz :)

A két nyitó ütős Abhisek Sarmá és Subman Gil volt, az első dobó pedig Sakíl Ahmed – aki az első labdából máris majdnem ki-LKE-zte Sarmát! Igaz, a bíró sem adta meg, és a videózás során is kiderült, hogy a labda a láb-karók vonalán kívül pattant. De utána 3 nullás jött, és a második játszma is két ilyennel kezdődött Sáh Faiszal részéről – majd a harmadikból eljött az első kiesés: Gil kéz-karója kidőlt a földből! És ez még nem minden: Faiszal még három pöttyöset dobott, így ez a játszma szűz lett kapuval – érti mindenki? India ellen, Omántól, nem semmi! Na de ezt Sarmá és a harmadik rendű Szandzsu Szaimszan nem hagyhatta, nem is hagyta annyiban. Sarmá már a 3. játszmában 3 határral válaszolt, aztán váltakozó, de inkább jó sebességgel az erőfölény végére máris 60/1-ig jutottak el. Egy játszmával később, 72/1-nél már azt lehetett sejteni, innentől mindent elsöpör az indiai gépezet, de nem így lett: a 8. játszmát Dzsiten Rámánandí dobta, aki az első labdájából kiejtette Sarmát, majd két dobással később egy furcsa kifutásban is részt vett: a Szaimszan által visszaütött labdába bal kézzel, reflexből belekapott, de csak éppen annyira, hogy az az inaktív kaput találja el, ahol Hárdik Pándjá a vonalon kívül volt... A 10. játszma végére ezzel együtt is éppen meglett a 100 a csapatnak, így jó úton voltak akár a 200 felé is. A folytatásban ezért Aksar Patel próbálta megtenni a legtöbbet, aki nagyon gyorsan összehozott 26 futást, de utána Ámir Kalím dobásába beleélezett, a kapus pedig elkapta. A 13–15. játszmák érdekes módon viszont határesemény nélkül teltek el, sőt, Kalím egy újabb kaput szerzett, amikor Sivam Dube túl magasra ütötte a dobását. A 17. játszmában Szaimszan aztán végre elérte az 50-esét: nem elfogultságból írtuk, hogy végre, hanem azért, mert nagyon vontatott volt, hiszen 41 dobás kellett neki hozzá... De rövidesen ő is kiesett, majd Rámánandí 19. játszmájában újra megtörtént, hogy volt egy elkapás és egy kifutás is: India meglepően gyorsan vesztette a kapukat, összesen 8-at a félidő végéig! De így is elértek azért 188-ig, ami lehetett volna több is, de Omán ellen várhatóan elégnek kellett lennie. Érdekesség, hogy Szúrjakumár Jádav kapitány nem jött be ütni, pedig nem volt sérült!

A második félidőt Dzsatindra Szinh és Ámir Kalím kezdte, méghozzá olyan közepesen. Más csapatok ellen azt mondanánk: nem rosszul, hiszen például az első 4 játszma mindegyikében ütöttek a kis pontértékűek mellett egy-egy 4-est is, de azért India ellen ez nem volt megnyugtató. Még úgy sem, hogy kiesni nem estek ki sokáig: az erőfölényt 44/0-val hozták le. És igaz, hogy az 5. játszmában nem volt határjuk, de azt bepótolták a hatodikban, mert akkor meg kettő volt, így maradt a játszmánkénti egyes átlag. Ez viszont a folytatásban leromlott, ráadásul kisebb kiesési veszélyek is jelentkeztek, de azokat egyelőre mind megúszták. A legnagyobb a 8. játszma végén jött, amikor a bíró elkapást is ítélt Szinh ellen – de azt végül vissza kellett vonni, mert kiderült, hogy nem ért bele, és amúgy LKE sincs, mert a labda mellément volna. Egy dobással később, a következő játszmában újabb videózás volt, most meg India részéről, de ez is neskivel végződött – viszont 2 labda múlva már teljesen egyértelmű volt a helyzet: Kuldíp Jádav dobását Szinh a saját kapujára piszkálta rá... Kalím mellé viszont megérkezett Hammad Mirzá, ez a társulás pedig nagyon jó játékba kezdett bele. Na nem azonnal: a 10. játszma végén még csak 62/1 volt az állás. De utána nagyon kevés nullás mellett egyre több határral is színesítették a játékot, hiába próbálkozott India már a 8. dobójával (!) is. Igaz, történt egy elejtett elkapás is, Aksar Patel részéről a 15. játszmában, amit Mirzá köszönt szépen, és menetelt tovább. Még ugyanebben a játszmában Kalímnak az 50-es is meglett, de a 18-adikban, 64-gyel Pándjá (nagyon ügyesen) már elkapta a határ mellett... De hiába a nagy küzdelem, hiába Mirzá 50-ese a 19. játszmában, a szükséges pontarány egyre jobban elszállt, India pedig magabiztosan, bár a vártnál jóval kisebb arányban nyert. Külön öröm lehetett számukra, hogy a legvégén Arsdíp Szinh megszerezte pályafutása 100. NH20-as kapuját is. Omán a vereség ellenére mondhatjuk, hogy szépen búcsúzott, és önbizalommal készülhet az ázsiai vébéselejtezőkre!