A tavalyelőtti döntő ismétlődik meg a CPL-ben

2025. szeptember 20. – Szerző: Krikettgalaxis

Nem lesz címvédés a karibi ligában: a Saint Lucia Kings ugyanis igen simán kikapott a 2. elődöntőben a Trinbago Knight Riderstől. Így aztán a vasárnap esti–hétfő hajnali döntőben ugyanúgy a Trinbago csap össze a Guyanával, ahogy 2023-ban is történt.

Trinidad és Tobagó-i tájkép (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Tavalyelőtt a Guyana és a Knight Riders döntőzött egymással, tavaly a Guyana és a Saint Lucia. Idén az Amazon Warriors már bejutott az utolsó meccsre, most pedig a Trinidad és a Kings csatázott érte: vagyis véletlenül éppen az volt a kérdés, hogy a 2023-as vagy a 2024-es döntő ismétlődik majd meg két nap múlva!

Az alapszakaszban a Saint Lucia egy hajszállal jobban végzett, mint mai ellenfele, de tényleg csak egy hajszállal (NFA-különbséggel), és amikor ez a két csapat a csoportkörben kétszer találkozott, az egymás elleni mérlegük 1–1 lett, vagyis teljesen megjósolhatatlan volt, hogy ma mi fog történni. A helyszín ezúttal viszont a számukra semleges Guyana volt – ahol egyébként így is igen jó hangulat uralkodott a lelátókon.

A pénzfeldobást a Saint Lucia nyerte, és a dobást választották, de miután ezt bejelentették, az ellenfél kapitánya is elárulta, hogy ők igenis boldogok azzal, hogy üthetnek először. Az összeállításán egyik csapat sem változtatott semmit az előző meccséhez képest.

Az első játszmában minden dobásból csakis szélsőségeket láthattunk: vagy nulla, vagy 6 pontot, illetve egy kaput. Minden jelenet Colin Munro, az ütős, és Khary Pierre, a dobó nevéhez fűződött, azaz hiába Munro fergeteges szezonkezdése, itt az utolsó 5, vagyis most már 6 meccsre eléggé leült a játéka. A másik nyitó ütős Alex Hales volt, aki mellé most megérkezett Nicholas Pooran, ők pedig, elsősorban utóbbi, sokat javítottak az álláson. Már 5. játszma után is 42/1 volt, de utána David Wiese elég gyenge minőségű dobásaiból Pooran újabb 19-et bekaszált, és mivel volt még egy extra is, az erőfölény 61/1-gyel végződött, úgy, hogy Halesnek még csak 6 futása volt. A talaj pedig nem tűnt rossznak, így a mezőnykorlátozás enyhülése ellenére is akár folytatódhatott volna, amit eddig láttunk, de most egy kis lassulás jött, ráadásul egy dobással azok után, hogy Pooran megszerezte az 50-esét, Roston Chase kidobta őt, így a félidő fele 81/2-vel érkezett el. Hales pedig továbbra sem tudott gyorsítani, sőt, a 11. játszma végén veszélybe is került, amikor egy elhibázott fejszés söprés után leverték a kapuját, de miután a videóbíró hosszasan, sokféle szögből nézegette a felvételeket, megállapításra került, hogy az ütős lába éppen elérte a vonalat, így nem történt kiesés. Ekkor Hales aránya még csak 75 volt, de hamarosan, a 14. játszma végére azért följebbtornászta 100 fölé – ugyanekkor viszont társának, Kieron Pollardnak volt bőven 100 alatt. Na ő viszont nem lassacskán tornászta föl, hanem úgy, hogy a következő játszmában 3 hatost is beütött, ami eddig igazán nem volt benne a meccsben! Rövidesen Hales egy újabb életet nyert, mert most meg Wiese ejtett el ellene egy könnyű elkapást (ez eddig nem Wiese napja...), utána viszont Alzarri Josephnek legalább Pollardot sikerült kiejtenie, megszerezve ezzel pályafutása 200. Húsz20-as kapuját. A hátralevő időben aztán jócskán sikerült a gyorsítás a TKR-nek: előbb Hales hozott le 3 hatost két játszmában, majd az utolsóban visszatért dobni David Wiese, akinek Andre Russell még jobban tönkretette az eddig is pocsék napját: egy 6–6–4–6-tal kínálta ugyanis meg, így a dobó mai gazdálkodása 21 lett, a Trinbago végeredménye pedig 194.

A második félidő elején egy kis gyenge harmat már megjelent, de talán még nem olyan sok, hogy az érezhetően zavarhatta volna a dobókat. Azt, hogy Tim Seifert és Johnson Charles elég eredményesen ütött, nem foghatjuk rá mindenesetre a harmatra. De mit is jelentett ez az elég eredményes ütés? Például egy 4–6-ot Seiferttől a 2. játszmában, vagy éppen egy 4–4–4–4-et ugyanőtőle a 4-edikben. Utána viszont a következő két játszma már 9 nullásat hozott, így az erőfölény csak 44/0-ra végződött: hiába a per nulla, azért ez kevésnek tűnt. Ráadásul most egy még gyengébb időszak következett King-szempontból: 4 teljes játszma egyetlen árva határ nélkül és a félidő első kiesésével – sőt, könnyedén lehetett volna az kettő kiesés is, ha McKenny Clarke, egy helyettesítő mezőnyjátokos nem ejt el egy gyerekjáték kiesést a 8. játszmában Seifert ellen... A félidő fele így 61/1-gyel jött el, vagyis a kékek már most nagy bajban voltak, hiába a mindössze egyetlen kiesés. Seifert azért még tartotta bennük a lelket, és a 12. játszmában két egymás utáni 4-essel az 50-esét is begyűjtötte, de egy játszmával később a dobó Uszmán Táriknak is volt valamiből két egymás utánija: kapuból! Előbb Seifertet, majd a helyére érkező Ackeem Auguste-ot ejtette ki. Most, hogy nem volt Seifert, a legnagyobb reményt Tim David jelentette a Saint Luciának, de a 15. játszma végén egy Sunil Narine-dobásba ő is beleélezett, és a kapus elkapta: 108/4-ről már teljesen reménytelen volt a helyzetük. Igaz, most 3 játszmán át nem esett ki újabb emberük, de a 19. játszmát Narine szűzre hozta le két kapuval (közben David Wiese kacsázott – ha választanának meccs antihősét, hát nem lenne nehéz eldönteni, ki legyen az), és az utolsó játszmában Tárik is szerzett még két kaput, így a Kings teljesen beomlott a végére. Vereségük így igen súlyos lett: 56 futásos...