Nincs mese, India túl erős

2025. szeptember 21. – Szerző: Krikettgalaxis

Picit szorosabb lett ugyan az Ázsia-kupa második szuperrangadója, mint az első, de olyan nagy izgalmak itt sem voltak. Pakisztán jól kezdett, de végül csak egy átlagos eredményre futotta nekik, amit India több mint egy teljes megmaradó játszmával le is kergetett, nagy lépést téve a döntőbe jutás felé.

Az indiai Pandzsáb állam egyik leghíresebb épülete, az amritszari aranytemplom (illusztráció)

A kép szerzője: Julian Nyča (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0

Volt már ennél rosszabb is. 1986-ban India nem vett részt az Ázsia-kupán, 1990–1991-ben pedig Pakisztán hiányzott, hasonló ellenségeskedések miatt, mint most. Ezek után örüljünk, hogy legalább itt vannak mindketten, még ha kezet fogni nem is akarnak, panaszkodnak a felügyelő miatt, lemondják a sajtótájékoztatóikat... Ez a második India–Pakisztán sem indult éppenséggel jól (Pakisztán megint visszalépett a sajtótájékoztatótól), de mindenki remélte, hogy legalább a játék békésen lezajlik majd. Itt voltunk a Szupernégyesben, ahol a tét már nagyobb volt, és bármelyik ellenfél képes lehetett meglepetést okozni, így minden egyes találkozónak nagy jelentősége volt – elsősorban a papíron gyengébb Pakisztán aggódhatott volna, ha most vereséggel kezdi ezt a szakaszt.

A pénzfeldobást India nyerte, és a dobást választották, de Pakisztán is elmondta, ők is azt szerették volna. Természetesen a világ figyelme a kézfogásokra is összpontosult: ez pedig a két csapatkapitány között megint elmaradt, sőt, Szalmán Ága és a felügyelő, Andy Pycroft között is... Ami pedig a csapatok összeállítását illeti: India visszahozta a múltkor pihentetett Dzsaszprít Bumráhot és Varun Csakravartít, méghozzá Harsit Ráná és Arsdíp Szinh helyére, és nem hagyták ki Aksar Patelt, aki pedig múltkor egy kisebb sérülést szenvedett. Pakisztán ugyancsak kettőt változtatott ahhoz képest, hogy az utolsó csoportmeccsükön hogyan szerepeltek: náluk Haszan Naváz és Husdíl Sáh maradt ki, a helyükre pedig Huszain Talat és Fahím Ásraf került be.

A három (!) legutóbbi alkalommal kacsázó nyitó ütős, Szaím Ajúb ott volt ugyan a pakisztáni csapatban, de ezúttal lejjebb léptették, és Száhibzádá Farhán mellett Fáhar Zamánnal kezdtek. Cserébe most majdnem Farhán esett ki nulla ponttal, de szerencséjére Abhisek Sarmá kezei között átcsúszott a labda, amikor megpróbálta elkapni... Érdekesség, hogy az első szimpla csak a 2. játszma legvégén jött, amikorra már két négyes és négy dupla is megvolt. Aztán viszont hamar jött az első kapu, Zamán ellen, méghozzá Szandzsu Szaimszan, a kapus elkapásából, amit eleinte nem is nagyon ünnepeltek az indiaiak, mert legtöbben azt hitték, leért közben a labda a földre. De Szaimszanon látszott, hogy ő tudja, hogy nem – és végül a videóbíró is ezt hozta ki. Két dobás múlva aztán a most bejövő Ajúb is megkönnyebbülhetett: meglett neki az első futása (és mindjárt 4 is) a tornán. A szerencse pedig nem pártolt el Pakisztántól: az 5. játszmában Kuldíp Jádav kezéből is kipattant egy elkapás, így aztán az erőfölény 55/1-gyel tudott végződni, ami annyira nem is volt rossz az ütősöknek. Érdekesség, hogy a nagy Bumráh eddig 3 játszma alatt 34 futást hagyott az ellenfélnek: ez neki az eddigi valaha volt legrosszabb eredménye lett NH20-ban ebben az időszakban! És elég szépen mentek a dolgok a folytatásban is a zöldek számára: a félidő feléig Ajúb is beütött egy hatost, de Farhán meg hármat is, átlépve az egyéni 50-est, így az állás 10 játszma után 91/1 volt: végre nem egyoldalú egy India–Pakisztán meccs! Ám mostantól egy kicsit másik irányba térült ki a dolgok menete. Előbb Sivam Dubének sikerült kiejtenie Ajúbot, majd egy igen-igen hosszú határmentes sorozatot láthattunk. Ráadásul a 14. játszma elején Talat is kiesett, majd egy játszmával később Farhán is – 58 futással, ami azt jelentette, hogy alig gyűjtött be pár pontocskát az eltelt 4 játszma alatt. Végül a 17. játszma eleje hozta el a következő határt: akkor Ágának jött össze egy hatos, utána viszont Mohammad Naváznak is sikerült két határ, és Pakisztán mintha újra sínen lett volna. De ekkor pont jött egy buta kifutás: teljesítettek egy szimplát, de utána Naváz nem figyelt a mezőnyjátékosra, talán egy második futáson gondolkodtak, az ütőjét pedig nem tette le a vonal mögé, ő maga kint volt, és megérkezett közben a mezőnyből a végzetes labda... Azért Ásraf a végén még beütött két hatost és egy négyest, amivel 171-re hozta föl a csapatát: nem kiemelkedő, de talán még versenyképes lehet.

A második félidőt Abhisek Sarmá és Subman Gil kezdte, előbbi azonnal egy hatossal, Sahín Afrídí ellen, majdnem pont úgy, mint múltkor... De aztán pár pillanatig csendesebbek maradtak a dolgok – csak hogy aztán megint felerősödjön az indiai vihar. Igaz, a 3. játszma közepén Naváz elejtett egy elkapást Sarmá ellen, de ez azért jóval nehezebb lett volna, mint az első félidőben amiket az indiaiak elhibáztak... A társulás ezek után pedig csak kaszálta a pontokat: az erőfölény végére máris 69/0-nál jártak, így ezek után egészen csodaszámba ment, hogy a 9. játszmában nem esett egy határ sem. A csoda pedig rögvest meg is ismétlődött, sőt, fokozódott is: a 10-edikben sem esett, viszont közben Fahím Ásraf nagy ügyességről tanúbizonyságot tevő dobása kiütötte a 47-nél tartó Gil kéz-karóját! Az állás a félidő felénél 105/1 volt, de India mintha egy picit veszteni kezdett volna a lendületből. És igen, ezt igazolta a 11. játszma is, amit Hárisz Rouf dobott: ebben mindössze egyetlen szimpla jött össze, és az új ember, Szúrjakumár Jádav nulla ponttal máris búcsúzott is, miután a mélységi hármas elkapta. A folytatásban pár percig újra beindulni látszó Sarmá el is jutott 74-ig, de aztán Abrár Ahmed csalóka labdájából őt is elkapták. A folytatás elég érdekesen alakult: sosem forgott veszélyben India győzelme, hiszen alig 6 fölött kullogott a szükséges pontarány, és nem fogytak vészesen a kapuk, de valahogy nem sikerült gyorsan lezárniuk a kérdéseket az ütősöknek. Csak úgy olyan gyorsan tudtak előrehaladni, ahogy az még belefért, de nem gyorsabban. De nem is kellett máshogy, mert nagyon közeledett a győzelmük így is. Még Roufnak volt egy szép pillanata, amikor a 17. játszmában kidobta Szaimszant, de eme játszma végén már csak 19 futás hiányzott Indiának 18 dobásból. Végül a 19. játszma második felében biztosították be azt, amit ekkor már mindenki tudott...

India tehát jó úton van a döntőbe jutás felé, Pakisztán helyzete viszont nem túl rózsás. De mindenképpen jobb, mint a tegnap szintén kikapó Srí Lankáé, hiszen Pakisztán most már túlvan a legnehezebben – elvileg. Aztán ki tudja, Banglades és Srí Lanka miket tartogat még számukra!