Pakisztán megragadta a lehetőséget, Srí Lanka sorsa hajszálon függ

2025. szeptember 23. – Szerző: Krikettgalaxis

Egy szünnap után ma folytatódott az Ázsia-kupa, méghozzá egy, a továbbjutás szempontjából létfontosságú, bár még semmit el nem döntő mérkőzéssel: a két eddigi vesztes, Pakisztán találkozott ugyanis Srí Lankával. Az alacsony pontszámú meccsen voltak időszakok, amikor úgy nézett ki, Pakisztánnak meggyűlik a baja a kergetéssel, de végül megnyerték, és nem is állíthatjuk, hogy nagyon szenvedve.

A lahori Bádsáhi-mecset (illusztráció)

A kép szerzője: Muhammadhasnainnaeem (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Talán az eddigi legizgalmasabb mérkőzés volt várható az Ázsia-kupán: a két csapat ereje elég hasonlónak tűnt, a tét pedig hatalmas volt mindkettejük számára. Ha egy-egy vereség után lehet bármelyikük helyzetét is kedvezőbbnek nevezni, akkor egyértelműen Pakisztánét lehet, hiszen ők már lejátszották a maguk meccsét a kimagasló erősségű India ellen, míg Srí Lanka még nem. De ha csak a számokat néztük, még egy esetleges mai vereség sem jelentett volna biztos búcsút egyik csapatnak sem – csak Srí Lanka számára egy majdnem biztosat. Ha Pakisztán kapott volna ki ma, akkor Bangladest jó arányban legyőzve és reménykedve abban, hogy India is ver mindenkit, még simán döntőbe juthattak volna. Srí Lanka mai veresége viszont azt jelentette volna, hogy nekik egyrészt verniük kellene majd Indiát, de Bangladesnek is! Azt hisszük, nem kell fejtegetni, hogy a két forgatókönyv közül melyiknek lenne nagyobb esélye megvalósulni.

Tehát Srí Lankának jobban kellett volna ma a győzelem. És ha megnézzük az egymás elleni eredményeiket, akkor láthatjuk, hogy erre minden esélyük meg is volt: az utolsó 5 találkozót e két csapat között kivétel nélkül a szigetországiak nyerték! Pakisztán utoljára 2017-ben verte őket – igaz, előtte összesítésben nagy fölényben is voltak, és még az utolsó 5 vereség ellenére is pozitív az örökmérlegük Srí Lanka ellen.

A pénzfeldobáskor, ahogy általában is ezen a pályán szokás, Pakisztán a dobással való kezdést választotta. Csapatukban semmit sem változtattak, hiába kaptak ki legutóbb Indiától, Srí Lanka viszont kettőt is változtatott a múltkori vesztes csapatán: kimaradt Dunit Vellálagé és Kamil Misára, helyükre pedig Mahís Tíksana és a tornán először Csámika Karunáratna került. Lehet, hogy Matísa Patiranát is szerették volna betenni a csapatba, de ő rosszul érezte magát, ezért nem játszhatott.

A két nyitó ütős Petum Nisszanka és Kuszal Mendisz volt, az első dobó pedig természetesen Sahín Afrídí, akinek sokan mostanában nagyon aggódni kezdtek a szerintük hanyatló formája miatt. Ma azonban rájuk cáfolt: régi jó szokásához híven már az első játszmában sikerült kiejtenie valakit – most éppen Mendiszt, aki pont a rövid középpályáshoz ütötte a kissé hosszú labdát. Ráadásul a pontok is lassan gyűltek, ezért 10 dobás után Kuszal Perérá, majd 2 labda múlva Nisszanka egy-egy hatosa létfontosságú volt Srí Lanka számára – ám Afrídí egy újabb dobása után Nisszanka vad lendítése csak egy élezéshez és kapuselkapáshoz vezetett. A frissen beálló Csarit Aszalanka viszont megint előhozakodott néhány határral – hogy aztán Hárisz Rouf a 6. játszmában egy kapuval (Perérát kiejtve) megint visszabillentse a mérleget Pakisztán felé. De most meg Kamindu Mendisz jött, ő pedig egy 4–6-tal zárta le az erőfölényt, így az állás 53/3 lett: érdekes és eseménydús volt eddig a meccs! A további Srí Lanka-i menetelést aztán jócskán megakasztotta Huszain Talat, aki a 8. játszmában egymás után két újabb ütőst ejtett ki, és ha Vanindu Haszaranga nem üti 4-re a játszma utolsó labdáját, akkor még a szűz is összejöhetett volna. A félidő fele így 70/5-tel jött el, ami máris nem volt olyan kiegyenlített... A játék képe pedig nem sokat változott. A dobók hozták az újabb takarékos időszakokat, ráadásul a 13. játszmában Abrár Ahmed is feliratkozott a kapuszerzők listájára, amikor Haszaranga melléütött, és a labda a kaput találta el – ráadásul a dobó még jobban felbosszanthatta az ütőst, amikor ezt a kaput Haszaranga szokásos ünneplésének leutánozásával nyugtázta... Abrár Ahmed aztán hamarosan végigdobta a 4. játszmáját is, a mérkőzést pedig így 2,0-s (!) gazdálkodással zárta. Ennek is volt köszönhető, hogy a szigetországiak 100-asa csak a 17. játszma elején lett meg, és az is, hogy a most bent levő Karunáratna borzasztó alacsony aránnyal haladt előre. De ott volt még Kamindu Mendisz is, aki szintén nem volt gyors, de legalább az 50-ese meglett a 19. játszmában – igaz, aztán pár pillanat múlva Afrídí őt is kiejtette, amúgy egy olyan LKE-vel, amit elsőre nem adtak meg, csak a videózás után. Végül a félidő végeredménye 133 lett, ami elég gyengének érződött...

A kergetést Száhibzádá Farhán és Fáhar Zamán kezdte, méghozzá elég lassan, sőt, a 2. játszmában, amikor Dusmanra Csamíra egy rövid labdája Zamán sisakjáról pattant tovább, még elkapásgyanúért is videóztak, de ebből végül nem lett semmi. A 3. játszma aztán – azt hihettük – nagy fordulópontot hozott, mert főként Farhán jóvoltából 18 futás is összegyűlt benne, így aztán 5 játszma után máris 43/0 volt az állás, és minden simának tűnt Pakisztán számára. Azért mégsem lett az. Például azért, mert a 6. játszmában Tíksana három dobáson belül mindkét nyitó ütőssel végzett. Itt külön érdemes megemlíteni a második kaput, amit Haszaranga elkapásának köszönhettek. Egyrészt azért, mert ez egy olyan gyönyörű elkapás volt, amire tényleg csak a világ legjobbjai képesek (egy kézzel nyúlt egy szinte reménytelen labdáért, és pár centivel a föld fölött sikerült megfognia), másrészt mert utána ő is leutánozta Abrár Ahmed híres ünneplését (azt a Na mi van?-nézést), amit a pakisztáni játékostól még idén év elején láthattunk India ellen. Az erőfölény így 48/2-re végződött, és most Haszaranga dobni is bejött utána. Persze, hogy szerzett is egy kaput (Szaím Ajúb), és persze, hogy megint Abrár Ahmed-módon ünnepelt! Kész színház, de a jobbik fajtából! A 9. játszma aztán újabb Haszaranga-kaput hozott, most meg Szalmán Ága esett ki, de most már úgy látszik, elég volt ebből a fajta ünneplésből, mert most nem láttuk megemlítve sehol, hogy megint azt csinálta volna. A félidő fele így 71/4-gyel érkezett el, ami még mindig Pakisztánnak volt jobb, de már nem olyan sokkal. És még kevésbé, amikor a 12. játszma elején Csamíra labdája átsuhant Mohammad Hárisz ütője és lába között, eltalálva a középső karó tetejét: 80/5. Mostantól a Huszain Talat–Mohammad Naváz pár ütött, de eleinte nem túl hatékonyan: a 13. játszma végén még alacsonyabb volt a csapat által eddig teljesített arány (6,69) a szükségesnél (6,71). De utána lassacskán ez a társulás megszilárdult, majd be is gyorsult, jöttek tőlük a négyesek, és bár voltak meg nem adott fél-esélyek is LKE-re, de azért elég magabiztosnak is nevezhettük őket. Végül egyre jobban lefaragták a hátrányt, és ahogy közeledett a vége, úgy egyre kevésbé fért kétség ahhoz, hogy Pakisztán ezt most már megnyeri. És mivel Naváz a 18. játszmában három hatost is beütött, így aztán 2 teljes megmaradó játszmával sikerült is ez a győzelem a zöld sólymoknak.