India sikere elődöntővé változtatta a holnapi meccset

2025. szeptember 24. – Szerző: Krikettgalaxis

A fő hír természetesen az, hogy India a mai győzelmével bejutott az Ázsia-kupa döntőjébe, míg Srí Lanka ezzel búcsúzott is a reményeitől. A mai vesztes Banglades számára pedig így a holnapi, Pakisztán elleni csoporttalálkozó egy valódi elődöntő lesz: aki ott nyer, az lesz India ellenfele a döntőben!

A maiszúri maharadzsák híres palotája (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Ez a találkozó már egy picikét egyenes kieséses volt, csak nem úgy, ahogy hinnénk. Egyrészt ha Banglades valahogy felborította volna a világrendet, és legyőzte volna a világ legjobb formájában levő csapatát, akkor a Szupernégyes még teljesen nyílt maradt volna, bárki bejuthatott volna még a döntőbe. Másrészt viszont ha India hozta volna a papírformát, akkor, amellett, hogy ők bebiztosították volna a döntős helyüket, nem Bangladest ejtették volna ki, hanem Srí Lankát.

A pénzfeldobást Banglades nyerte, és a dobást választották. Bár a hírek arról szóltak, hogy a hátsérüléssel bajlódó Litan Dász mostanra már játékra alkalmas állapotba került, de mégis kihagyták a csapatból, ahogy még három másik embert is a múltkoriak közül: Máhedí Hászánt, Tászkin Áhmedet és Sariful Iszlámot – a négy új pedig Párbhedzs Hoszen Iman, Risád Hoszen, Tándzsim Hászán Szákib és Mohámmad Száifuddin volt. A kapitányi teendőket Dász távollétében Dzsáker Álí látta el, amúgy életében először. Indiának semmi oka nem volt változtatni a Pakisztánt legyőző összeállításán – nem is tették.

A kezdés előtt természetesen lejátszották a két ország himnuszát, ahogy mindig is szokás volt – ez most csak azért érdekes külön, mert mindkettőt Rabíndranáth Thákur írta (akinek nevét magyar szövegekben valamiért, teljesen indokolatlanul Tagore alakban szokták írni).

India ütősei között voltak néhányan, akik eddig nem a legjobbjukat nyújtották a tornán, de a nyitók, Abhisek Sarmá és Subman Gil eddig parádésak voltak. Ma viszont egy kicsit bizonytalankodva indultak, a dobóbarát talaj és a jó bengáli dobójáték következtében, de több esélyt is, amikor például Sarmá magasra ütött egy labdát, megúsztak elkapás nélkül, illetve olyan is volt, amikor egy élezésbe a kapus csak beleérni tudott, de elkapni nem. Így aztán 3 játszma után Indiának még csak 17 futása volt, utána viszont egy csapásra minden megváltozott: az ütősök úgy látszik, máris ráéreztek, hogyan viselkednek a labdák, és tudták, hogy ilyenkor mit, hogyan kell tenni: a következő játszmákban sorozatosan jöttek tőlük a határok, és az erőfölény végére máris 72/0-ig jutottak el. Utána Risád Hoszennek már sikerült kiejtenie Gilt, aki az égbe ütött föl egy labdát, és most megint jött egy csendesebb időszak, ráadásul egy kifutásveszéllyel fűszerezve, amikor a futni indult Sivam Dubének (akit meglepő módon ma a 3. rendben játszattak) vissza kellett fordulnia. Utána viszont Sarmának máris meglett az 50-ese – de aztán meg megint Banglades örülhetett, mert Hoszen egy újabb kapuval jelentkezett: Dube felléptetése nem vált be, hiszen csak 2 futásig jutott. Azonban a félidő fele így is 96/2-vel érkezett el, ami bőven magában hordozta egy 200 fölötti végeredmény lehetőségét... Sarmá ráadásul jó úton volt a 100-as felé, 11 játszma alatt már 75-ig jutott, ám utána Szúrjakumár Jádavval szépen összekeveredtek, és Sarmának féltávról kellett visszarohannia, ám nem ez nem sikerült. Igaz, a videóbíró nézegette egy ideig, mert gyanús volt, hogy Musztáfidzsur Rahmán nem azzal a kezével döntötte-e le a kaput, amelyikben nem volt a labda, de végül érvényesnek ítélték az esetet. Sőt, még ebben a játszmában Rahmán dobóként is eredményes volt, miután Jádav belepiszkált egy labdájába, a kapus meg elkapta, igaz, ezt is videózni kellett, mert elsőre nem látta a bíró a beleérést. Rahmánnak egyébként ez volt pályafutása 150-edik NH20-as kapuja: ezt még csak negyedik emberként érte el a világon, és egyúttal megelőzte a bangladesi örökranglista élén 149-cel álló Szákib ál-Hászánt is! India pedig meglepően szenvedett a pontgyűjtéssel, sőt, a 15. játszmában Tilak Varmá is búcsúzott, miután szintén az égbe ütött egy labdát, ami egyenesen a mélységi középpályás tenyerébe hullott. A 17. játszmában volt olyan pillanat, amikor már 22 dobás telt el határ nélkül, és csak ekkor jött egy újabb 4-es Hárdik Pándjá jóvoltából, aki aztán még három négyessel beköszönt a félidő végéig. Ha ő nem lett volna, India elég nagy bajba kerülhetett volna, mert ezzel együtt is csak egy közepes 168-at sikerült elérniük, ami nagy csalódás lehetett például a 10 játszma utáni állás után!

A második félidő két nyitó ütőse Száif Hászán és Tándzsid Hászán volt. Bár az első labdát mindjárt triplára hozták, de aztán rövidesen jött egy 5 nullásból álló sorozatuk, ami egy kapuval folytatódott: Tándzsid Hászán folytatta a mai mintát, és ő is magasra ütött egy labdát, ezúttal Dzsaszprít Bumráhét, amit persze elkaptak. Ez után még négy 0-s jött, igaz, közéékelve egy 5-öt érő széles: így aztán 2 játszma után még csak 4 futást szereztek maguk az ütősök... Bumráh ráadásul a folytatásban is elég takarékosan dobott, de társai nem mindig, így a Száif Hászán és Párbhedzs Hoszen Iman alkotta társulás azért tudott javítani az álláson. A legközelebb a 4. játszma elején álltak a kieséshez, de akkor a bíró nem ítélt LKE-t, és mint kiderült, az ütközés bíró szava volt, így Hoszen Iman maradhatatott a pályán. Ha pedig maradt, hát az erőfölény végéig el is vitték már társával 44/1-ig. Ez még egészen kiegyenlített állás volt, India nem nagyképűsködhette el! Kuldíp Jádav oda is tette magát, Hoszen Iman kiejtésével, majd Aksar Patel ellen sem született éppenséggel sok újabb futás, és még a félidő fele előtt ő is végzett egy emberrel, nevezetesen Táohíd Hridajjal. A 10 játszma utáni 65/3 azért már jóval kevésbé volt tetszetős a bengáliak számára... Sőt, a 11. játszmában Varun Csakravartí is feliratkozott a kapuszerzők listájára (érdekes módon nem nagyon ünnepelt, pedig nagy áttörés volt: az 5. rendű Sámim Hoszent búcsúztatta), majd hamarosan az eleje óta bent levő Száif Hászán is veszélybe került, de akkor a dobó, Aksar Patel elejtette a felé visszaütött labdát. Tovább súlyosbította az ütősök helyzetét Szúrjakumár Jádav közvetlen rádobása, amivel kifutották Dzsáker Álít, az állást pedig 87/5-re változtatták: most már szinte csak Száif Hászánban bízhattak a zöldek! Ő pedig meg is tette, amit tudott, a 14. játszmában két hatosa is volt (már az elsővel átlépte az egyéni 50-est), és a következő kieső sem ő lett. Bár könnyen lehetett volna, de egy elejtett elkapás, ezúttal Dube részéről tett róla, hogy még ne – viszont ha Száif nem, hát Száifuddin aztán már búcsúzott. Aztán Kuldíp Jádav duplájából még két, eléggé sorvégi ember – aztán Száif Hászán még két újabb esélyt kapott egy Sarmá által elmért elkapási lehetőség és egy kimaradt leverés formájában... De ekkor, 115/8-nál már mindegy volt, hogy ő ott van-e, innen már valószínűleg akkor sem hozták volna vissza a meccset, ha két Száif Hászán van a pályán. És a 18. játszmában nemhogy kettő nem lett belőle, hanem egy sem: Bumráh most már vele is végzett 69 megszerzett futás után. Musztáfidzsur Rahmán még egy kicsit küzdött a végén, de a 20. játszmában ő is kiesett, Banglades 41 futással kikapott, India pedig bejutott a döntőbe. Valljuk be: azért annyira elsöprőek nem voltak, főleg a mezőnyben hibáztak sokat, de mindenképpen megérdemelt volt a sikerük.