Banglades tett róla, hogy folytatódjon Afganisztán borzalmas világbajnoki sorozata

2023. október 7. – Szerző: Krikettgalaxis

A 2019-es vébén az afgán válogatott egyetlen egy győzelmet sem tudott aratni, és most az idei torna első meccsét is elbukták Banglades ellen, akik eddigi legnagyobb győzelmüket aratták a világbajnokságok történetében a tekintetben, hogy hány dobással a vége előtt kergették le a célt.

A Lálbág-erőd, Dakka egyik nevezetessége (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Tegnap esti hírünkben írtuk, hogy micsoda világszenzáció történt: Pakisztán egy adott időpillanatban két meccset: egy NH20-at és egy ENN-t is játszott két helyszínen. Eddig még soha nem történt ilyen, most azonban két napon belül már a második ugyanilyen eset is itt van: ezúttal Afganisztán volt a főszereplő. Az okok természetesen ugyanazok: egyszerre zajlik az Ázsia-játékok és a világbajnokság. Az afgánok az Ázsia-játékok döntőjében voltak érdekeltek, ami sajnálatukra eredmény nélkül végződött, így az előzetesen magasabban rangsorolt ellenfelük, India lett az aranyérmes – eközben azonban a világbajnokságon a fő afgán válogatott Bangladessel csatázott a csoportkörben.

Nagyjából a 8. játszmáig minden egész szépen alakult az ütéssel kezdeni kényszerülő Afganisztán szempontjából: kaput nem vesztettek, és nyitó ütőseik, Rahmánulláh Gurbáz és Ibráhim Zadrán kényelmes ENN-tempóban haladt, néha pedig még egy-egy hatos is becsúszott. Ekkor azonban lecsapott a valaha volt talán legnagyobb bangladesi játékos, Sákib ál-Hászán, aki egyébként ismét csapatkapitány is, majd pedig a 16. játszma elején újra ő volt eredményes. Ekkor még mindig nem mondhattuk, hogy az afgánok rosszul álltak volna, de innentől kezdve eléggé összeomlott a csapat: pontot már egyre kevesebbet szereztek, kapuikat pedig gyorsan vesztették el. A félidő játszmái között nem kevesebb mint négy (!) szűz kapuval fordult elő (nem is tudjuk, volt-e már ilyen az ENN-krikett történetében), így aztán a csapat mindössze 156 futást tudott összekapargatni. De azért egy afgán ütős rekordját meg kell említenünk: Rahmánulláh Gurbáz ma jutott el 1000-edik ENN-futásáig, méghozzá pályafutása 27. játékrészében, amivel ebben a mutatóban a leggyorsabb afgánná vált Rahmat Sáhot megelőzve, aki 31 játékrész alatt szerezte meg az ezret.

Természetesen sokan már a félidőben úgy érezhették: a meccs eldőlt. Lényegében igazuk is volt, bár időarányosan a bangladesi ütősök sem haladtak gyorsabban a pontszerzéssel, mint az afgánok az első félidőben, csakhogy ők nem vesztették el olyan gyorsan a kapuikat. Így aztán Mehedí Hászán Mirádzs és Nádzsmul Hoszen Sánta is 50 fölött zárt, ráadásul az első félidőben Mehedí Hászán három kaput is dobott, és a 4 szűz kapuval közül kettő is az övé volt – nem csoda, hogy őt választották meg a végén a meccs legjobb játékosának. Afganisztán viszont azért érdemel némi dicséretet, hogy a mezőnyben bemutattak pár szépséget: Nadzsíbulláh Zadrán például egy jó kis közvetlen kapura dobással futotta ki Tándzsid Hászánt, illetve Rahmat Sáh egy olyan hihetetlen elkapást mutatott be a 29. játszmában a nyílt középen, amikor Mehedí Hászánt ejtették ki, amilyet igen ritkán látni: egy ugrás közben egy kézzel kapta el a labdát, amit nem sokan értek volna el hasonló helyzetben a világon.

Sajnos ezen a mérkőzésen is láthattunk viszont valami negatív dolgot a körülményekkel kapcsolatban. Hiába fekszik festőien gyönyörű környezetben a Himácsal Prades-i krikettszövetség stadionja, a külső pálya homoktartalmú talaja igen kényelmetlen, sőt, sérülésveszélyes is volt a mezőnyjátékosok számára: csak a szerencsén múlt, hogy emiatt nem sérült meg senki. De azért az sem volt megszokott látvány, ahogy a gyors dobók nekifutásakor kisebb porfelhők szálltak fel a földről a lépteik nyomán...