A holland szélmalmok felőrölték Bangladest
2023. október 28. – Szerző: Krikettgalaxis
Második győzelmét is megszerezte a meglepetéscsapat Hollandia a világbajnokságon, méghozzá egy elég alacsonyra sikerült pontszámot megvédve Banglades ellen. Ez az első alkalom, amikor egy vébén a hollandok kétszer is győzni tudtak. Ez jó hír Európának: itt is szemmel láthatóan fejlődik a krikett!
Holland táj szélmalommal (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Bár ezen két válogatott közös története nem alkot valami nagy halmazt, mégis van egy kevéssé ismert eleme ennek a metszetnek: egy 1997-es ICC-trófea-meccs, amit Kuala Lumpurban rendeztek. Akkor a közvetlen tét a világbajnokságra történő kijutás volt, de sok (sok millió) bangladesi krikettrajongó szemében ennél sokkal több dőlt el azon a mérkőzésen: utólag úgy gondolják, ha akkor nem sikerült volna nyerniük, nem kaphatták meg volna rövidesen a teljes jogú státuszt a Nemzetközi Krikett-tanácsban, ez pedig évekre vagy akár évtizedekre is visszavethette volna a krikett fejlődését az országban. Akkor azonban nyertek, és láthatjuk, azóta hova fejlődtek: rendszeres vébérésztvevőkké, sőt, 2020-ban például a 19A-s világbajnokságot is megnyerték. Nem tudjuk, ez a mai meccs, ami viszont holland győzelemmel végződött, milyen helyet foglal majd el a holland krikett-történetben, de akár az is elképzelhető, hogy számukra is sok új ajtót nyit meg. Ez pedig nagyon pozitív hatással lehetne akár az egész európai, idővel akár a magyar krikettre is.
Mindkét csapat nyilvánvalóan izgatottan nézett e meccs elébe, már csak azért is, mert a vesztes szinte biztosan búcsúzhatott az elődöntős álmoktól. A bangladesi csapat háza táján kissé felkavarodott a helyzet, amikor a kapitány, Sákib ál-Hászán bejelentette: néhány napra hazautazik Dakkába és ott a személyes mentorával találkozik és edz. És nem csak bejelentette, de meg is tette, ami azért elég ritka dolog, hogy valaki csak úgy hazamenjen egy vébéről. De mára persze visszatért, hiszen fontos feladat várt rá... Bár döntését nem mindenki fogadta kitörő örömmel, a csapattársak igyekeztek megnyugtatni mindenkit, hogy az eset nincs hatással a csapatszellemre.
Mivel a mérkőzést a bangladesi határhoz közel eső Kalkuttában rendezték, nem csoda, hogy a lelátókon rengeteg zöld szurkoló foglalt helyet – de hozzá kell tenni, hogy Hollandiának is meglepően sok támogatója volt amúgy az egész vébén (bár nyilván nem csak hollandok).
A narancsok az ütést választották, de bizony igen rosszul kezdték azt. A 3. játszmára már 4/2-t mutatott az eredményjelző, miután Vikramjit Singh 3 ponttal távozott, Max O’Dowd búcsúja pedig hápogott. Bár ezután Wesley Barresi 41 pontig eljutott (érdekesség, hogy ebből 32-t 4-esekkel szerzett), de a 14. és a 15. játszmában újabb két kapu veszett el gyors egymásutánban. A bengáliak még azok után sem érezhették magukat nagyon rosszul, hogy a 16. játszmában előbb Litan Dász, aztán pedig Musfikur Rahim is elejtett egy-egy elkapást, mert egész egyszerűen a holland ütősök elég lassan haladtak. Bár tegyük hozzá: mindkét elkapás Scott Edwards ellen lett volna, akiről már láttuk ezen a vébén, hogy tud igen veszélyes lenni – és lassúsága ellenére ma is ő lett a legeredményesebb európai ütős, hiszen 68 futásig jutott (igaz, 89 dobásból). A legvégén még Logan van Beektől becsúszott néhány szép határesemény, így a csapat pontszámát sikerült 229-re feltornázni, ami nem túl sok ugyan, de már megfigyelhettük, hogy a holland dobójáték nem is annyira gyenge, így volt mire építeniük a reményeiket.
És bizony így is lett: a dobók szélmalom módjára forgatták karjaikat, és mindjárt 6 játszma alatt felőröltek két ütőst, mindössze 19 futásért cserébe. A 3. rendű Mehedí Hászán Mirádzs még megpróbált valami lendületet adni a kergetésnek, de ez nagyjából egy játszma erejéig sikerült (akkor 14 pontot ütött), utána pedig sem ő, sem más nem tudta ezt folytatni. A kapuk egész gyorsan fogytak, főként a 4-ig jutó Paul van Meekerennek köszönhetően, miközben a pontok lassan gyűltek: a 4–9. rendű ütősök közül egyik sem tudta meghaladni még csak az 50-es ütési arányt sem! Érdekességképpen megemlítjük, hogy a most 99. ENN-jét játszó, ezúttal 10. rendű Musztáfidzsur Rahmán most ütötte az első ENN-6-ost életében – de ez is csak új saját egyéni csúcsának, a 20-nak a felállítására volt elég, a győzelemtől messze-messze lemaradt a csapat. Olyannyira, hogy 46 dobással a vége előtt kiesett az utolsó ütősük is, így Hollandia nem is kicsi: 87 futásos győzelmet ünnepelhetett!
Bár Banglades matematikailag még mindig bejuthat az elődöntőbe, de ehhez sok csodának kellene megtörténnie egyszerre. Hollandiának most már picit több esélye van, de azért be kell vallani, hogy nekik sem sok, hiszen így is csak a 8. helyen állnak, 4 ponttal, miközben a 4. helyezettnek is már 8 pontja van. Egy érdekesség viszont összejött: a címvédő angolok ennek a mai eredménynek köszönhetően lecsúsztak a tabella utolsó helyére, így holnap a második India és az utolsó Anglia csap össze. Érdekes lesz!
