Pakisztán most már talán visszatalál a saját útjára
2023. október 31. – Szerző: Krikettgalaxis
Megvan a világbajnokság első biztos kiesője: Bangladesnek a mai, Pakisztán elleni veresége után már matematikai esélye sincs az elődöntőbe jutásra. A mai meccs érdekessége, hogy ketten (Sahín Sáh Afrídí és Mehedí Hászán Mirádzs) is most szerezték meg életük 100. ENN-kapuját.
A pakisztáni Karacsi egyik jelképe, a Dzsinnah-mauzóleum (illusztráció)A kép szerzője: M.irfan44 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Egy Pakisztán–Banglades találkozó legalább a két ország történelme miatt mindig különleges, hiszen ne feledjük: régebben Banglades nem más volt, mint Kelet-Pakisztán, annak ellenére, hogy nem is határosak egymással! De a mai mérkőzés a történelmen kívül azért is érdekes volt, mert tudni lehetett: vereségük esetén a bengáliak biztosan búcsúznak az elődöntős esélyeiktől, míg Pakisztánnak itt volt a lehetőség, hogy visszataláljon a győztes útra, hiszen két megnyert találkozó után a következő négyet mind elvesztették.
A bengáliak ismét a bangladesi határhoz közeli Eden Gardens pályán játszhattak, de azért meglepően sok szurkolója volt jelen a (nyugat-)pakisztáni válogatottnak is. Az idő meleg volt, a talaj rendkívül száraz, így várható volt, hogy később repedezni fog: mindez amellett szólt, hogy érdemes az ütést választani. A pénzfeldobást megnyerő Banglades tényleg azt választotta, és az ellenfél kapitánya is elmondta: ők is azt szerették volna. Pakisztán hármat is változtatott legutóbbi összeállításán: kimaradt Imám ul-Hak, Sádáb Hán és Mohammad Naváz, helyettük pedig bekerült Fáhar Zamán, Uszama Mír és Ága Szalmán. Bangladesnél egy csere volt: Máhedí Hászán helyett Táohíd Hridajt tették be a csapatba.
Alig kezdődött el a mérkőzés, Pakisztán máris ünnepelhetett: Sahín Sáh Afrídí ismét kaput szerzett egy első játszmában, ráadásul neki ez volt pályafutása 100. ENN-kapuja. A bengáliak csak a 11. dobásból voltak képesek pontot szerezni, ráadásul a 3. játszmában Afrídí ismét lecsapott, a hatodikban pedig Hárisz Rouf is, így aztán hamar 23/3-ra módosult az állás. De ezek után ahelyett, hogy további összeomlásnak lehettünk volna szemtanúi, Litan Dász és az ütősrendben sokak várakozásának megfelelően feljebb léptetett Máhmudulláh Rijád szép építkezésbe kezdett: társulásuk egészen a 21. játszmáig fennállt, majd bejött még Sákib ál-Hászán is, aki pedig Máhmudulláhhal töltött bent újabb körülbelül 10 játszmát. Bár hármuk közül csak Máhmudulláh lépett át az 50 ponton, a másik kettő 40 és 50 közötti futással kiesett, mindenképpen fontos időszakban tudtak stabilitást adni a csapatnak. De a stabilitás ezek után szertefoszlott, az utolsó három rendű ütőst pedig Mohammad Vaszím igen rövid időn belül kidobta. A bengáliak végül mindössze 204 futással zártak, így Pakisztán előtt felcsillant a lehetőség, hogy egy gyors kergetéssel nagyot javítsanak ócska nettó futási arányukon.
De a második félidő elején úgy tűnt, egyelőre nem a sebességre helyezik a hangsúlyt, hanem a biztonságra. Mindjárt a 2. és a 3. játszma is szűz lett, de aztán azért a két nyitó ütős, Abdulláh Safík és Fáhar Zamán mégis begyorsított egy kicsit: szinte minden játszmában ütöttek legalább egy határt, és végül a 18. játszmában két egymás utáni dobásból mindketten megszerezték a saját 50-esüket. A 22. játszmában Mehedí Hászán Mirádzs kiejtette ugyan Safíkot, majd hamarosan Bábar Ázamot és Zamánt is (ez lett neki is a 100. ENN-kapuja!), de ekkorra már 169 futást gyűjtöttek be az ütősök, így már csak a csoda segíthetett volna Bangladesen. De az nem segített, Pakisztán végül 105 dobással a vége előtt lezárta a meccset, és valóban jócskán szépített a csapat NFA-ján: már alig-alig vannak mínuszban. Igaz, ez még mindig eléggé elmarad az előttük álló csapatokétól, így ha tovább akarnak jutni, fontos lenne legközelebb nagy különbséggel verniük Új-Zélandot.
Banglades viszont ezek után megmaradt 2 ponttal, az utolsó előtti helyen, eggyel többet játszva, mint az utolsó angolok, így aztán nekik minden esélyük elveszett az elődöntőbe jutásra. Már csak 9 csapat lehet világbajnok.
