Jó reklám volt a krikettnek az angolok karibi NH20-as sorozata
2023. december 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Öt nagyon érdekes mérkőzést hozott Anglia vendégszereplésének NH20-as állomása, de az eredmény miatt végül az európaiak szomorkodhattak: 2–2 után a döntő meccset a Karib-térség nyerte. A legjobb játékos mégis egy angol: Phil Salt volt.
Trinidad és Tobagó-i tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Jövő nyáron a Karib-térségben és az USA-ban lesz a férfiak Húsz20-as világbajnoksága, így minden csapat örülhet, ha a következő hónapokban itt gyakorolhat. Angliának ez most megadatott, még ha az eredménnyel nem is lehetnek elégedettek... Valami továbbra sincs rendben náluk, de biztató jelek már mutatkoztak.
Az első meccsen, amit Barbadosban játszottak, két rendkívül ellentétes fél félidőt láthattunk az angoloktól. Az erőfölényben végre magára talált az ENN-ben régóta szenvedő Jos Buttler, aki ezúttal 39 futásig jutott, de nyitó társa, Phil Salt még nála is eredményesebb volt, ráadásul 40 pontját mindössze 20 labdából érte el! Az első hat játszma után így 77/0-n álltak a vendégek, de a hátralevő időben ehhez csak 94 pontot tudtak hozzáadni úgy, hogy közben az összes kapujukat elvesztették. Ezalatt olyan időszak is volt, amikor 26 dobáson keresztül egyetlen határt sem ütöttek. A karibiak a második félidőt még gyorsabban kezdték, igaz, a lendületük nem tartott ki az erőfölény végéig, de a jó alap elég volt nekik a győzelemhez: ezt végül Rovman Powell és Andre Russell tűzijátéka biztosította be nekik az utolsó néhány játszmában. Emellett Russell az első félidőben pályafutása legjobb dobóteljesítményét bemutatva 3 kapuig jutott mindössze 19 futás árán, így nem is csoda, hogy őt választották a meccs legjobbjának. De az angol dobóknál is van néhány érdekesség: egyrészt az, hogy 6 szerzett kapujukból 5 pakisztáni származású játékosaik nevéhez fűződik, másrészt az, hogy egyikük, Adil Rashid, aki ma éppen a 100. NH20-as meccsét játszotta, megszerezte a 100. kapuját is: elsőként az angol NH20-as válogatott történetében.
A Grenadában rendezett második találkozó első érdekessége az volt, hogy Jacqueline Williams személyében először állt karib-térségi női játékvezető egy olyan férfi NH20-as mérkőzésen, amit két teljes jogú ICC-tagország vívott. Ami pedig a játékot illeti: az igen hullámzó volt, az esélyek folyamatosan változtak. Az ütésre kényszerülő karibiak kicsit lassan kezdtek, aztán egyre gyorsultak, és miután 8.2 után 54/4-re álltak, Brandon King és Rovman Powell egy fantasztikus társulást mutatott be. A 16. játszmában például Powell egy négyest, majd sorozatban négy hatost mutatott be (a köztük levő széles extrákat nem számítva), és bár a játszma utolsó dobásából elkapták, de King a következő játszmában is begyűjtött 18-at, meg azon kívül még összesen 64-et, így nyitó ütős létére 82-neskivel zárt, a csapat pedig 177-es célt állított fel. A második félidőben az angoloknak is voltak jobb és rosszabb időszakaik: a jobbak nem kis részben Andre Russellnek köszönhetően, aki múltkor az eddigi legjobb dobóteljesítményét mutatta be, ma meg a legrosszabbat: kapuszerzés nélkül 66 futást hagyott az ellenfélnek... Ez a két szélsőség így egymás után, főleg ilyen hosszú pályafutás esetén elég érdekes. Sam Curran egyébként 50-ig jutott, és a végefelé Moeen Ali is kicsit izgalmasabbá tette az állást néhány hatossal, de végül a vendégek 10 futással alulmaradtak.
A harmadik (szintén grenadai) mérkőzésen azt kell, hogy mondjuk: meglepetés született, ugyanis ezúttal az angolok nyertek. Ez már önmagában meglepő, de az, hogy hogyan, az meg méginkább: pályaredkordnagyságú célt kergettek ugyanis le. Kezdődött azzal, hogy az első két játszmában sikerült kiejteniük a múltkori hőst, Kinget és kacsával a másik nyitó ütőst, Kyle Mayerst is, ráadásul a második játszma majdnem szűz is lett. Ezen a ponton azonban a karibiak visszataláltak arra az útra, amire az első két meccsen rátértek, és például Nicholas Pooran a nyári formáját idézve 45 dobásból 6 hatossal és 6 négyessel robogott el 82 pontig, de a rendben utána következő ütősök is hasonló agresszivitással játszottak: Powell 21-ből 39-et ért el, sőt, a végén még Jason Holder is hozzátette a magáét egy 5-ből 18-cal. Főként a végére gyorsítottak be nagyon: az utolsó 4 játszmában például 79 futás született, a játékrész végére pedig pályarekordot jelentő 222-t gyűjtöttek be. A kergetés során azonban ezúttal méltó ellenfélre találtak a karibiak: főként a két nyitó harcolt kiválóan. Phil Salt 109-neskivel végzett, de Buttler is elért egy 50-est. Mindezek ellenére az utolsó játszma előtt még mindig 21 hiányzott a győzelemhez: itt pedig Harry Brook volt a megmentő, aki egy 4–6–6–2–6-tal egy hátralevő dobással megnyerte a meccset a vendégeknek! Érdekesség, hogy 21-nél magasabb célt egy NH20-ban még soha senki nem kergetett le az utolsó játszmában, továbbá az is, hogy a találkozón 34 hatos született, ami a világon a második legtöbb ebben a formátumban.
A negyedik összecsapás egészen hihetetlenre sikerült, és nem csak amiatt, hogy Anglia kiegyenlítette a sorozatot (ezt már el tudtuk hinni az előző meccs után, hogy képesek erre), hanem a futások száma miatt. Kezdjük ott, hogy az aznap korábban lezajlott IPL-árverésen senki által meg nem vásárolt Salt ismét százast szerzett (angol rekordot jelentő 119-cel, ráadásul a férfiaknál másodszor történt meg a világon, hogy két egymást követő alkalommal valaki ezt elmondhassa magáról), folytassuk azzal, hogy Buttler ismét 50-est ért el, de most egészítsük ki azzal is, hogy ezek után Will Jacks 9 dobásból 24, majd Liam Livingstone 21 dobásból 51 futást kaszált be! Húsz20-as formátumban ezen a trinidadi pályán eddig 190 volt a csapatrekord: ez most már a 16. játszma elején megdőlt! Végül Anglia nem kevesebb mint 267-es eredményt tudott felmutatni, ami 26 (!) ponttal több, mint az eddigi csúcsuk és az ötödik legtöbb a világon, valamint a második legtöbb két teljes jogú ICC-tag válogatott között. Na szóval, jöhetett a kergetés – ahol King első dobásból kacsázott: a nullához közeli karibi esélyek tovább csökkentek. Igaz, ezek után a csapat hasonló agresszivitást mutatott, mint az angolok, a 100-at hamarabb is érték el (már a 7. játszmában), és egészen a végéig 12 fölötti aránnyal haladtak, csakhogy ez a vég a 16. játszmában érkezett el. Náluk ugyanis nem volt kiemelkedően sokáig jutó egyén, mindenki csak egy kicsit tett hozzá a pontszámhoz, a kapuk pedig gyorsan elfogytak. A sorozat tehát 2–2-re állt, és már most elmondható volt, hogy ez a világ első kétcsapatos NH20-as sorozata, ahol legalább 100 hatost ütöttek.
Az ötödik, mindent eldöntő mérkőzésen Saltnak ugyan nem sikerült a százas (38-at szerzett), és Buttler még hamarabb kiesett, de két rekordot mégis elért ez a két játékos: Salt lett a világon az első, aki egy ötmeccses NH20-as sorozatban elérte a 300 futást (konkrétan a 331-et), míg a két játékos a 2023-as naptári évben társulásban 964 futást számlál, ha minden Húsz20-as adatot beleszámítunk: a válogatottat, valamint a Lancashire és a Manchester Originals csapatában elért eredményeket is (annak ellenére, hogy az MO 100D-s formátumban szerepel, az a statisztikákban valamiért Húsz20-nak számít). Bár ma ugyanazon a pályán játszottak, mint legutóbb, az hamar kiderült, hogy most nem lesz ilyen rekorddöntögetés: nem csak az imént említett két ütős volt ma sikertelenebb, de később is nagy összeomlást láthattunk: 110/4-ről például 132/10-ig... Bár az összeomlasztásból kevésbé vette ki a részét, de a dobók közül mégis Gudakesh Motie volt leginkább dicsérhető, mert mindhárom kapuját magas vagy közepes rendű ütős ellen gyűjtötte be, és elég takarékos is volt. Bár a talaj szemmel láthatóan kicsit ragadósabb volt, nehezebb a ütésre, de azért a 133-as cél könnyűnek tűnhetett így is. Végül a karibiak mégis megszenvedtek a kergetésért, ami csak az utolsó játszmában sikerült, ami előtt még 9 futás hiányzott, de azt végül két dobásból begyűjtötték.
Nem semmi volt tehát ez a sorozat, tele érdekes fordulatokkal, tele hatosokkal és izgalommal, de végül a hazaiak jöttek ki belőle jobban. Az örökmérlegben ezzel tovább javítottak: jelenleg férfi NH20-ban a lejátszott 29 meccsükből 17-et nyertek a karibiak és csak 12-t az angolok.
