Valami nagyon nem működik Johannesburgban
2024. január 17. – Szerző: Krikettgalaxis
Negyedik mérkőzésén is nyeretlen maradt az SA20-ban a Joburg Super Kings, és ezúttal is súlyos vereséget szenvedett, nem pedig csak éppenhogy kapott ki – ezúttal Paarlban, a Royals vendégeként. A sárgáknál csak a magyar származású Leus du Plooy (Du Plooy Leus) remekelt, senki más.
A Föld legnagyobb gránittömbjei közé tartozó Paarli-sziklák Paarl közelében (illusztráció)A kép szerzője: Karen Pagel (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Negyedik (vagy ha figyelembe vesszük, hogy egy elmaradt, akkor harmadik) mérkőzésére és első győzelmére készült a Super Kings, míg a Royals célja a 100%-os mérleg megtartása volt. Míg utóbbiak mindkét győzelmüket elsőként ütve szerezték, addig a johannesburgiak mindkét vereségüket másodikként ütve, így aztán nem is csoda, hogy amikor megnyerték a pénzfeldobást, most az ütést választották.
A pályáról az volt korábban a tapasztalat, hogy a lassú dobók jobban élnek rajta, így a vendégek úgy döntöttek, a múltkor még a csapatban szereplő, sebes dobásokat eleresztő mindenes, David Wiese helyett egy balkezes ortodox pörgetővel próbálkoznak Aaron Phangiso személyében, de az ütőosztag megerősödését is várták a Ronan Hermann–Wayne Madsen cserétől. Ezzel szemben a rózsaszínek nem módosítottak a múltkor már bevált összeállításukon.
A nem túl jó formában levő Faf du Plessisről, a vendégek kapitányáról legfeljebb viccesen mondhatjuk, hogy fejlődik, hiszen korábbi 6, majd 7 futása után ma már 10-et teljesített, mire kiesett – de nem valószínű, hogy ezen a viccen a johannesburgiak jókat nevetnek. Ahogy azon sem, hogy Reeza Hendricks, a másik nyitó ütős is búcsúzott 8 futás után. Viszont a harmadik rendben megérkezett Du Plooy Leus, aki ezen a lassú, tapadós talajon is nagyon élt, mindenki mással ellentétben. Igaz, hogy az ötödik vele szembeni dobásból Jason Roy elejtette őt, de utána az ütős hamarosan már jött is egy hatossal, majd később újabb és újabb határokkal – miközben társai folyamatosan potyogtak ki mellőle. Ő végül 71-ig jutott el, míg a második legjobb ütős, Moeen Ali csak 18-ig... Az utolsó játszma egyébként két kifutással zárult (Du Plooy csak ekkor esett ki), így a teljes csapat elfogyott egy dobással a félidő vége előtt, 134 ponttal. A kapuk többségét viszont nem a pörgető dobók szerezték, hanem a gyorsak, például Lungi Ngidi egymaga hármat.
A 134 az igen kevésnek látszott, de az is érződött, hogy ez a sáv ez nem egy autópálya, így még nem mondhattuk lefutottnak a meccset. De ahogy ketyegtek a dobások, egyre lefutottabbnak lehetett érezni. Igaz, hogy Jason Roy nem csak a mezőnyben hibázott, hanem ütősként is, és gyorsan kiesett, de a 2. és a 3. rendű Jos Buttler és Wihan Lubbe néhány játszma alatt lényegében eldöntötte az eredményt. Öt játszma után már 57/1, tíz után pedig 102/2 volt az állás – ebben pedig az is benne volt, hogy Lizaad Williams a 9. játszmában 26 futást hagyott az ellenfélnek úgy, hogy ebben két rossz dobás és három széles is benne volt: a két rosszból ráadásul határ született, és az egyik széles is 5 pontért kiment a pályáról... Lényegében csak a 8.5-ös dobás egymaga 18 pontot hozott. De végül nem ezen múlt: Buttler ugyanis még ezek után is gyorsan folytatta az ütést, és végül 70-neskiig jutott, a csapat pedig 14.1 alatt lekergette a célt.
A nagy győzelem jutalma egy pluszpont is volt a Royals számára, akik így 13 pontjukkal fölléptek a tabella élére, miközben a vendégek maradtak ötödikek.
