Még kedvező helyzetből sem tudott nyerni a Johannesburg

2024. január 24. – Szerző: Krikettgalaxis

Szinte semmi sem jön össze ebben az idényben a Joburg Super Kingsnek – de a mai meccsel kapcsolatban lehet, hogy inkább úgy kellene fogalmaznunk: a Paarl Royalsnak idén szinte minden összejön. Utóbbiak vesztettnek tűnő helyzetből hozták vissza ugyanis a mérkőzést, és végül 6 megmaradó dobással nyertek.

A Föld legnagyobb gránittömbjei közé tartozó Paarli-sziklák Paarl közelében (illusztráció)

A kép szerzője: Karen Pagel (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

Országos kettesnek indult ez a mérkőzés: az igen jó formában levő és listavezető Paarl Royals látogatott ugyanis az eddig mindössze egyetlen győzelmet felmutatni képes Johannesburg otthonába. Bár, mivel utóbbiaknak volt egy eső miatt elmaradt meccsük, így még annak is meg lett volna az esélye számukra, hogy egy esetleges mai győzelemmel akár az MI Cape Townt megelőzve a negyedik helyre is fellépjenek.

Ami a Royalst illeti, náluk a legnagyobb hír volt, hogy kapitányuk, David Miller combsérüléssel küzd, így helyette ma Jos Buttler vezette a csapatot, míg új játékosként Dane Vilas érkezett be a helyére. A sárgák szintén egyet változtattak: náluk David Wiese maradt ki, és Kyle Symmonds került be.

A kezdés kicsit késett egy gyengébb eső miatt, de annyira nem, hogy játszmák vesszenek el miatta. A dobást választó vendégek kiválóan kezdtek: egy szűz Bjorn Fortuin-játszmával Faf du Plessis ellen, sőt, a következő két játszmában még kilenc pöttyöset dobtak. Amikor pedig Du Plessis megpróbált most már komolyabban is megindulni, a 6. játszmában, közvetlenül egy négyese után Lungi Ngidi egy szép jobbra vágódó dobással betalált a kapujába. Igaz, a kapu ellenére ez a játszma elég rosszul sikerült Ngidinek: a frissen bejövő Du Plooy Leus ezek után egy 6–4–4-gyel sorozta meg a dobót. A következő szakasz közepes sebességgel csordogált, és főként Reeza Hendricks kitartásáról szólt. A harmadik (és egyben utolsó) kapuját a 13. játszmában vesztette el a Joburg, 106 pontnál, viszont ezek után jelentős gyorsulásra voltak képesek: Hendricks az addigi alig több mint 100-as ütési arányáról 141 fölé jött föl, és végül 79 ponttal végzett, míg Moeen Ali 12 labdából gyűjtött be 23 futást. A csapat összpontszáma teljesen átlagosnak tűnő 168 lett: bármi benne volt még tehát a második félidőben.

És ahogy teltek az első játszmák, egyre inkább érni kezdett egy meglepetés. Jason Roy igen hamar (8 ponttal) kiesett, de Buttler sem haladt valami gyorsan, és 22 futás után búcsúzott, sőt, Mitchell van Buuren még náluk is kevésbé volt eredményes. Amikor 9 játszma után 55/3 volt az állás, már nagyon a szuperkirályok felé billentek az esélyek. Azonban innentől kezdődött el az a kisebbfajta csoda (na jó, azért csodának nevezni túlzás, mert azért szoktunk ilyet látni nem is olyan ritkán), ami mégis a Royals győzelméhez vezetett. Először is Wihan Lubbe megadta az alapot egy stabil 57-tel, a végére pedig Dane Vilas 26-ból 42-je volt a döntő, megtámogatva Fabian Allen 7-ből 17-jével. Így aztán egy játszmával a vége előtt már csak 5 futás kellett nekik: ezt pedig nulla dobásból elérték, hiszen az az egy, amiből Allen hatost szerzett, még érvénytelen dobás is lett.

A Paarl így megerősítette az első helyét, míg a Joburg elszalasztotta a lehetőséget az előzésre.