Az MI Emirates már most bejutott a rájátszásba
2024. február 4. – Szerző: Krikettgalaxis
Az eddigi eredményeket elnézve nem annyira meglepő: megvan az ILT20 első továbbjutó csapata, méghozzá az MI Emirates, amely újabb könnyed győzelmével (ezúttal a Desert Vipers ellen) matematikailag is bebiztosította helyét a rájátszásban.
Abu-Dzabi látképe (illusztráció)A kép szerzője: FritzDaCat (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0
Ugyan ez előtt a mérkőzés előtt még csak a csoportkör kétharmadán voltunk túl, de az MI Emirates a maga 10 pontjával már most olyan kedvező helyzetben találta magát, hogy tudták: egy mai győzelemmel matematikailag is bebiztosíthatják a helyüket a rájátszásban. Ellenben a Vipers a három hatpontos csapat egyikeként, a negyedik helyen állva érkezett meg a mai délutánra: nekik még óriásit kell küzdeniük, hogy a végén meglehessen a továbbjutás.
A két együttes már találkozott egyszer ebben az idényben: akkor a viperák a kergetést választották, és ha csak az utolsó dobásban is, de sikerült megnyerniük azt a meccset. Ma újfent ők nyerték a pénzfeldobást, és ahogy múltkor, most is a dobást választották.
Most azonban akadt egy nagy különbség. Kuszal Perérá, a kékek nyitó ütőse ugyanis ezúttal nem kacsázott, hanem pont hogy igen eredményesen ütött. Igaz, a félidő elején Mohammad Ámirnak, Nathan Sowternek és Vanindu Haszarangának (főleg utóbbi kettőnek) is volt egy-egy igen takarékos játszmája, így aztán az MI 10 játszma után még csak 74/2-n állt. Perérá ebből a 74-ből viszont egymaga 41-et vállalt, és mindjárt a következő, 15 futást hozó játszmában az 50-est is elérte. Mellette kiemelendő még Ambátí Rájadú is, aki igen hosszú ideig volt társa Perérának: a 6-odiktól a 16-odik játszmáig, és miután Perérá 65 ponttal kiesett, Rájadú még 44-ig elmenetelt. Na és ott volt még Nicholas Pooran: ő pedig mindjárt az első két labdából, amivel szembe nézett, két hatost ütött, és a 19. játszma elején is volt egy 6–6–4-es sorozata. Bár Matísa Patirana a 20. játszmát nagyon szépen hozta le (3 futás és Pooran kapuja), de az MI így is 188 ponttal végzett, ami ezen a lassabbfajtának tűnő pályán rendkívül jó eredménynek tűnt.
A szünetben az Emirates Rájadú helyére Vakár Szalámhílt hozta be, kicsit később pedig a Vipers is cserélt: náluk Sowter helyére jött be Sherfane Rutherford.
Az esetleges izgalmakra számító szurkolóknak hamar csalódnia kellett a második félidőben. Az első és a második játszma is hozott egy-egy kaput (a másodikban ismét Pooran játszotta a főszerepet, aki kapusként egy szép egykezes elkapást mutatott be), és bár a 3. játszmában nem esett ki senki, de akkor meg csak 4 futást tudott begyűjteni a Desert Vipers. A 4. játszma pedig minden eddiginél rosszabbul sikerült nekik: Fazalhak Fárúkí Adam Hose-t és Colin Munrót is kiejtette, a hatodik játszmában pedig ugyanő az amúgy igen ígéretesen kezdő (10 dobásból 19 futás) Ázam Hánnal is végzett. Az erőfölény végére tehát 38/5-ös állás alakult ki, a mérkőzés lényegében eldőlt. Hát még akkor, amikor 6 dobással később a csereember Szalámhíl is eredményes volt: ellene Haszaranga rontott el egy nagyra tervezett fejszés söprést, így el tudták kapni (ismét Pooran). Az eset után a dobó és az ütős valamin még össze is szólalkozott, és az egyik bírónak kellett odamennie békíteni. Ezek után a kedélyek és a játék is lenyugodott: a kapuk megritkultak, az ütősök pedig elkezdtek viszonylag jó sebességgel pontokat gyűjteni – de már késő volt. Hiába ért el a 7. rendű (!) Alí Naszír 63 futást, vagy éppen a 9. rendű (!) Luke Wood 30-at (csapatuk két legeredményesebbjévé válva), a győztes kiléte már nem lehetett kérdés: az MI 30 futással nyert. Fárúkí egyébként 4 kapuval, Pooran pedig 4 elkapással zárt.
Így tehát az MI Emirates 12 pontra jött föl, ami bebiztosította rájátszásbeli helyüket, a Vipers viszont továbbra is ott tolong a 6-pontosok között.
