Új-Zéland–Dél-Afrika: régen láttunk ilyen egyértelmű győzelmet
2024. február 7. – Szerző: Krikettgalaxis
Nagyobb különbségű sikerek születtek akár mostanában is a teszt krikettben, de talán még azok sem voltak ennyire egyértelműnek nevezhetők, mint a most véget ért teszten. Új-Zéland simán lesöpörte Dél-Afrika nem éppen első számú válogatottját, és fellépett a világbajnoki tabella élére.
Az új-zélandi főváros, Wellington látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A harmadik nap Új-Zéland 528 futásos előnyével zárult, miután a második játékrész befejeztével nem kérték ki a továbbjátszást, és bejöttek még egyszer ütni. A harmadik negyedben többek között Kane Williamson százasával följöttek 179/4-re, majd elérkezett az éjszakai pihenő. Mára virradóra kiderült: időközben úgy döntöttek, lezárják a játékrészüket, így a negyedik nap Dél-Afrika ütőjátékával kezdődhetett, 529-es cél mellett.
A játék mindjárt a 8. dobásban egy játékvezetői szempontból érdekes eseményt hozott: Ahszán Razá bíró úgy látta, hogy Neil Brand beleért egy labdába, amit elkaptak, így kiesést ítélt. Az ütős azonban kikérte a videóbírót, ami megállapította, hogy nem történt beleérés, így a kiesést visszavonták. Ez eddig mindennapos eset, csakhogy utána megvizsgálták LKE-re is, ahol az jött ki, hogy az ütközés és a kaputalálat bíró szava. Viszont mivel az eredeti döntés elkapás miatt született, ezért az LKE-ben nem volt érvényes a bíró szava! Tehát hiába döntött elsőre a bíró a kiesés mellett és hiába jött ki, hogy LKE-ben bíró szava van, az ütős mégis maradhatott a pályán. Úgy hisszük, az LKE-s videózás nem hivatalos
vizsgálat volt, csak a tévénézők kedvéért mutatták be, és ha Új-Zéland is kikérte volna hivatalosan
a videózást LKE-re, akkor viszont mégis megadták volna a kiesést.
De hiába az iménti hercehurca, a következő játszmában Tim Southee begörbülője egyértelműen betalált Brand kapujába, így a kapitány most már tényleg sétálhatott le. És hogy még nyilvánvalóbbá váljon, ami eddig is az volt: a következő játszmában a másik nyitó ütős, Edward Moore is kiesett, méghozzá pont nélkül. Viszont a következő időszak egy kis megnyugvást hozhatott az afrikaiaknak: Raynard van Tonder és Zubayr Hamza társulása ebédig bent maradt, és 62 pontra hozta föl a csapatot: az övék lett az egész meccs első olyan dél-afrikai párja, ami 50-et tudott hozzáadni az összeghez.
Ebéd után Van Tonder hamar kiesett, viszont a helyére bejött David Bedingham, aki a második játékrész egyik legígéretesebb ütősének tűnt. A 33. játszmában Hamza is búcsúzott, de elég könnyen adta magát: talán türelmetlen kezdett lenni egy kicsit, és egy kissé fölösleges agresszív ütésbe ment bele, ami nem sikerült jól, így elkapták. Bedingham viszont ma is elég jó volt, sőt: volt olyan játszmája, amikor három, és olyan is, amikor egymás után négy darab négyest mutatott be, így az 51. játszmában elérte az 50 futást, majd utána is volt még egy 6–4-es és egy 6–6–4-es sorozata. Ezzel pedig teára ő maga már 84-en állt, míg a csapat 173/4-en. Bedingham társa egyébként mindezek alatt az a Keegan Petersen volt, aki legutóbb is rendkívül türelmes és lassú volt, és most is ezzel a stílussal segítette a rámenősebb párját: ő teakor 15 futáson állt 53 dobásból. Érdekes statisztika, hogy Southee az első 8 játszmája alatt mindössze 18 futást hagyott az ellenfélnek, de Bedinghamnek köszönhetően a következő két játszmájából újabb 28-at!
Olyat viszont sokszor láttunk már, hogy egy-egy szünet után gyorsan következik egy kapu: most is. Új-Zéland régebb óta erőltette a rövid dobásokat, és ez ezúttal is bejött, mert Bedingham egy ilyet rontott el, és így tudták elkapni a tea utáni harmadik labdából. Aztán ez hamarosan magával hozta Petersen bukását is, és innentől kezdve már csak Ruan de Swardt harcolt igazán: vagyis harcolni nyilván mindenki harcolt, csak elég eredménytelenül... De Swardt 34 futást tudott még begyűjteni, de az utána következő sorvég már összesítve is ennél kevesebbet, így Dél-Afrika nem húzta ki a negyedik nap végéig: 80 játszma után elfogytak. Pár szót a dobókról: a magas rend alját és a közepes rendet elsősorban Kyle Jamieson tarolta le, aki 4 kapuig jutott, a sorvégben pedig az utolsó három ütőssel is Mitchell Santner végzett.
Új-Zéland végül 281 futással nyert, így a világbajnokságon eddigi három mérkőzéséből már két győzelemmel áll, ami jelenleg az első (!) helyhez is elég nekik. Dél-Afrika viszont 50-ről visszacsúszott 33 százalékra, így jelenleg hatodikak a tabellán. Kérdés, nem jutott-e egy kicsit tisztességtelen előnyhöz Új-Zéland... bár tegyük hozzá: ők a legkevésbé sem tehetnek arról, hogy Dél-Afrika ilyen gyenge csapatot küldött hozzájuk.
