1844. NH20 (Zimbabwe – Dél-Afrika)

És itt a vége sajnos, nincs eredmény. Már az egész meccs jóval később tudott elkezdődni, mert az eső hol eleredt, hol elállt (nagyon idegesítő volt), és azóta sem javult túl sokat az idő: a második félidőben is újra elkezdett esni. A bírók megpróbálták addig engedni a játékot, amíg csak lehet, de most már annyira rosszá váltak a körülmények, hogy muszáj volt lefújni az egészet. Pedig Dél-Afrika nagyon nyerésre állt, és csak 2 játszma hiányzott, hogy érvényes eredmény születhessen, de hát ilyen az élet. Zimbabwe szerint viszont már így is túl sokáig engedték a bírók a játékot , és bizony ebben van is némi igazságuk, de azért az is érdekes, hogy akkor a pénzfeldobás után miért az ütést választották, hiszen már akkor is tudni lehetett, hogy ilyen az időjárás.

Hosszú dobás a negyedik karó felé, az ütős valamiféle kanalazással próbálkozik a hármas fölött, de csak az élével ér bele, és a ferde lábhoz száll a labda. Onnan Ngidi De Kockhoz, a kapushoz hajítja; igen ám, de a kapus eközben már levette az egyik kesztyűjét, hogy szükség esetén szabad kézzel gyorsabban tudja továbbhajítani a labdát, a levett kesztyűt peig letette maga mellé a földre. A labda viszont most a testéről a földön levő kesztyűre pattan: csakhogy a szabályok szerint ez nem megengedhető dolog, így büntetésből Zimbabwe javára írnak 5 pontot, ez a dobás pedig érvénytelen!