Omán nagyot küzdött, de Zimbabwéé a győzelem
2023. június 29. – Szerző: Krikettgalaxis
Elkezdődött a világbajnoki selejtezők Szuperhatos csoportja. Zimbabwe elég magasnak tűnő, 333-as célt állított fel, de az ománi ütősök jól játszottak és majdnem levadászták. Elsősorban gyenge mezőnyjátékuknak köszönhetik a vereséget.
A Mosi-oa-Tunya vagy Shungu Namutitima (a gyarmatosítóktól származó nevén: Viktória-vízesés) Zimbabwe és Zambia határán (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Zimbabwe 4, míg Omán 0 ponttal indult a most kezdődött Szuperhatosban, hiszen áthozták a csoportkörből a továbbjutó csapatok ellen elért eredményeiket. A házigazdák annak tudatában léptek pályára, hogy egy győzelemmel már most nagy lépést tesznek a vb-re való kijutás felé, míg Omán tudta: ha most kikap, már csak igen gyenge matematikai esélyük marad. Így tehát nagy izgalmakra számíthattunk – és ez valóban így is történt.
Taktikai szempontból érdekes volt, hogy az egyik kereszthatár mindössze 56, míg a másik 72 méterre volt a sávtól, illetve az is, hogy eleinte a talaj nem tűnt ütősbarátnak: úgy lehetett érezni, hogy egy 270-es első félidei eredmény már biztonságosnak számítana.
Omán úgy döntött, egyik pörgetőjük, Dzsaj Odedrá helyett most egy gyors dobót hoznak be Kalímulláh személyében. Ő végül csak
egy kaput szerzett, viszont érdekesség, hogy a meccs elején amilyen gyorsan csak lehetett, le is dobta mind a 10 rendelkezésre álló játszmáját: ilyenre ENN-meccsen az elmúlt 4 évben csak két másik példa volt, ráadásul abból a kettőből az egyik szintén Kalímulláh nevéhez fűződik.
A meccs során azonban kiderült, mégsem olyan rossz a talaj az ütéshez, így a zimbabweiek szépen haladtak, főleg a torna eddigi futáskirálya, Sean Williams, aki ismét százast gyűjtött be, sőt, 142-ig is eljutott. Ha még 150-ig kibírta volna, ő lehetett volna a világtörténelem második játékosa Szanat Dzsajaszúrija után, aki két egymás utáni ENN-meccsen is eléri a 150-et.
Érdekesség, hogy Williams most nem tudott senkivel kimagasló társulást alkotni, a többi ütős közül senki sem ért el még csak 50-est sem, és a második legsikeresebb ütős a 7. rendű Luke Jongwe volt. De összességében a 332 pont, amit a csapat elért, jónak volt nevezhető – bár tegyük hozzá, Omán elég gyenge mezőnyjátékot mutatott be, Williamsen kívül Ervine és Raza egy-egy sikertelen elkapása is az ománi mezőnyjátékos hibáján múlt, és volt több elszalasztott kifutási lehetőség is.
A kergetés során Omán mindent beleadott, és ahogy teltek a játszmák, egyre agresszívabban is játszottak, bár legsikeresebb társulásuk még a 2. kapus pár volt, Kasjap Pradzsápatí és Ákib Éliász. Pradzsápatí egyébként egyéniben is meghaladta a 100 pontot, de rajta kívül ebben a csapatban sem volt senki, aki akár csak 50-est is szerzett volna.
A 30. játszmában Zísán Makszúd egy rossz mozdulatba belesérült, így le kellett mennie, de szerencsére később vissza tudott jönni a végére. Az utolsó néhány játszmában még akár arra is mutatkozott volna esély, hogy a cél sikeresen lekergetésre kerüljön, de végül ez nem jött össze, így Omán szűk, 14 futásos vereséget szenvedett. Ezzel ugyan még nem mondhatnak le véglegesen a vb-re kijutási álmaikról, de már csak nagyon kicsi esélyük van, például szükséges lenne, hogy Srí Lanka mostantól mind a három mérkőzését elveszítse...
A tornán egyébként most lehetett egyébként először kikérni a DFR-t (videóbírót), és a csapatok éltek is a lehetőséggel: összesen 11 videózásra került sor, ami elég soknak számít!
